Az Apocalypto elején egy idézet fogad: „Egy nagy civilizációt nem kívülről hódítanak meg, amíg belülről el nem pusztítja önmagát.”
Rögtön ezután egy kislány a máják világának közelgő végéről beszél. A társadalom körülötte szétesik, korrupció, szegénység és betegség terjed, a jelenet pedig elég egyértelműen azt sugallja, hogy a bajok forrása maguk az emberek. A fosztogató, aki találkozik a kislánnyal, láthatóan megretten, később pedig már nyíltan attól tart, hogy közel a vég.
Sokaknak a film a látványos üldözésekről és a brutális erőszakról maradt meg, mégis ez a nyugodtabb rész foglalja össze a lényeget. Nem a legizgalmasabb jelenet, mégis tisztán kirajzol egy üzenetet, ami ma, az Egyesült Államokban is ismerősen cseng: egy közösség gyakran belülről roppan össze, még azelőtt, hogy egy külső támadás igazán veszélyessé válna.
Mielőtt továbbmennénk, muszáj kimondani a kellemetlen részt is. Apocalypto elválaszthatatlan attól az időszaktól, amikor Mel Gibsonról nyilvánosságra kerültek az antiszemita, rasszista és nőgyűlölő megnyilvánulások. A botrányok mégsem akadályozták meg abban, hogy tovább dolgozzon Hollywoodban.
Ennek ellenére a film egy korszakhatárnak tűnik. Sok néző számára ez volt az utolsó alkalom, amikor Gibsont széles körben „biztos kezű” rendezőként és sztárként kezelték. Ettől a háttértől pedig nehéz elvonatkoztatni, ha ma, 19 évvel később újranézzük.
A történet a maja civilizáció hanyatlásának idején, nagyjából 1502 körül játszódik. A főhős Jaguar Paw, egy dzsungel mélyén élő vadászfaluból származó férfi. Egy városi rajtaütő csapat megtámadja a faluját, sokakat lemészárolnak, a túlélőket pedig rabszolgának viszik, vagy áldozatnak szánják. Jaguar Paw még a fogság előtt elrejti kisfiát és várandós feleségét egy gödörben, ezért legalább nekik ad esélyt a túlélésre. Innentől a film nagy része verseny az idővel, mert a férfinak meg kell szöknie, és vissza kell érnie hozzájuk, mielőtt a rejtőhely csapdává válik.
A film világa közben elég könnyen követhető. A történet hamar tisztázza a szereplőket és a viszonyaikat, ezért gyorsan kapcsolódni lehet hozzájuk. Jaguar Paw mellett Sky Flint, Blunted és Seven is kap annyi időt, hogy később tényleg számítson, mi történik velük.
Közben a rendezői kézjegy is erősen érződik. Sok a véres jelenet, felbukkan egy kifejezetten agresszív, gyerekesen kegyetlen ellenfél, és ott van az „egyszerű” hős, aki valahogy mindenkivel szemben erősebb, gyorsabb, és a túlélésben is jobb (elég a Braveheart vagy The Patriot párhuzamára gondolni). Jaguar Paw mégis működik főszereplőként, mert egyszerre tűnik szerencsésnek és tragikusan kiszolgáltatottnak.
A szereplőgárda külön figyelmet érdemel, mert a film kizárólag bennszülött amerikai és őslakos mexikói színészekkel dolgozik. Ez 2006-ban, és sok szempontból még ma is, ritka döntés Hollywoodban.
Hasonlóan erős választás a yucatec maja nyelv használata (ez a maja nyelv modern megfelelője). A hangzás sokkal természetesebb, mintha a szereplők angolul beszélnének, és ettől a film elsőre hitelesebbnek hat.
Csakhogy itt jön a kevésbé pozitív oldal, az úgynevezett történelmi hitelesség. A filmben látható emberáldozatok ábrázolását sokan vitatják, mert a bemutatott tömeges, egy helyen zajló rituálék inkább az aztékokról kialakult képpel csengenek össze, nem a majákkal.
Persze egy történelmi film szinte mindig eltér a valóságtól. Az Apocalypto viszont olyan mértékben él a múlt átírásával, hogy az már a mai maja leszármazottak szempontjából is kényes lehet. Jó példa erre az emberáldozat témája.
A maják valóban gyakoroltak emberáldozatot, viszont nincs bizonyíték arra, hogy a filmben látott méretben, ennyi embert egyszerre áldoztak volna fel. Ráadásul a maja civilizáció a maga korában kiemelkedően fejlett volt, gondoljunk csak a csillagászatra, az építészetre, a mérnöki tudásra vagy az orvoslásra. Ebből a gazdagságból a film alig mutat valamit, helyette a kegyetlenség és a nyomor kapja a fő hangsúlyt.
Így a hitelesnek szánt külsőségek, a megfelelő származású színészek és a nyelvhasználat, furcsa ellentmondásba kerülnek a képpel, amit a film a majákról fest. És mivel ma már tudjuk, Gibson hogyan beszélt más bőrszínű emberekről, a folyamatosan sötét, szadista és pontatlan ábrázolás könnyen tűnhet szándékosnak.
A fináléban végül megérkeznek a spanyol konkvisztádorok, acélkardokkal, lőfegyverekkel, és a betegségek ígéretével. Addigra már több jel és jóslat is a „világ végére” utal, ezért a film üzenete elég direkt: a maja civilizáció jóval a spanyolok felbukkanása előtt megásta a saját sírját.
Az Apocalypto ettől még technikailag erős film. Egyszerűen mesél, a szereplői gyorsan érthetők, és üldözős túlélőfilmként végig működik. Mégis ott marad felette a rendező botrányainak árnyéka, és ez nehezen engedi, hogy a néző ne olvasson bele egy rosszindulatú, faji töltetű értelmezést. Ettől pedig sokaknak úgy tűnhet, mintha a film azt sugallná, hogy a maják „megérdemelték”, ami velük történt.
