Debra sokáig úgy érezte, csak egy dolga van az életben, eltartani a családját. A lánya, Kayla fiatalon férjhez ment, született egy kisfia, és Debra továbbra is pénzzel segítette őket. A férje, Austin közben a nappali kanapéján találta meg a kényelmet. Egész nap a tévét nézte, egyik kezében a távirányító, a másikban a sör.
Austin majdnem húsz éve elveszítette a munkáját. Mivel Debra dolgozott, nem is erőltette az álláskeresést. Debrának pedig valahogy természetes lett, hogy ő viszi a hátán az egészet.
Kayla és Austin közben észre sem vették, hogy Debra szépen lassan eltűnik a saját életéből. Magára már alig költött. A pénze Kayla „zsebpénzére” és Austin igényeire ment el. Kayla hozzászokott, hogy anyja mindent megold, ezért munkát sem nagyon keresett.
Debrát túl régóta természetesnek vették. Ő is csak későn látta be. Aztán egy nap történt valami, ami kizökkentette, és rákényszerítette, hogy végre fordítson az életén.
Egy reggel a Starbucksban állt sorban kávéért. A fejében már a munkája járt, amitől régóta rosszul érezte magát. Ekkor egy csapat tinédzser meglökte, és simán elé tolakodtak. A kasszás nem szólt, felvette a rendelésüket. Debra jelezte, hogy ő következik, de a fiatalok csak kinevették. Olyasmiket vágtak a fejéhez, hogy „nyugdíjas, úgyis ráér”, meg „vén zsörtölődő”.
Debra összetört. Fogta a kávéját, és kisétált a kocsihoz. Beült, belenézett a visszapillantó tükörbe, és hirtelen megállt benne az idő. Alig ismerte fel magát. Fáradtnak látszott, a hajában egyre több volt az ősz, az arcán olyan vonalak jelentek meg, amikre nem is emlékezett. Akkor csapott le rá a felismerés, évtizedeken át másokat tett az első helyre, és közben teljesen elhanyagolta saját magát.
Ez lett Debra fordulópontja. Nem ment be dolgozni. Inkább elment a legközelebbi szalonba, levágatta és befestette a haját. Utána vett magának új ruhákat is, köztük pár csinosabb, alkalmi darabot.
Hazafelé felhívta Kaylát, és világosan elmondta, hogy innentől ne számítson az ő pénzére. Felnőtt, gyereke van, ideje munkát keresni és talpra állni. Kayla teljesen megdöbbent, és azt kérdezte, mit rontott el. Debra nem akart vitát. Csak annyit mondott, hogy döntött, és ez így marad.
Amikor hazaért, Austin csak bámult rá. Mérges lett, amiért Debra korábban jött, és nem ment be a munkahelyére. Debrát ez már nem érdekelte. A szemébe mondta, hogy elege van, és válni akar.
Ideje volt, hogy Kayla és Austin is felelősséget vállaljon a saját életéért.
Másnap Austin kénytelen volt elköltözni.
Debra idővel talált egy olyan munkát, amit tényleg szeretett. Utazni kezdett, és olyan helyekre jutott el, amiket korábban elképzelni sem mert. Az élete végre könnyebbnek tűnt. Évek óta először érezte azt, hogy jól van, és elégedett magával.
Később Kaylával is rendeződött a kapcsolata. A lánya belátta, hogy az anyjának igaza volt. Austin közben munkát talált, és könyörgött Debrának, hogy fogadja vissza. Debra azt mondta, talán egyszer újragondolja, de most még magát próbálja visszatalálni önmagához.
