Katie Stubblefield élete 18 éves korában vett drasztikus fordulatot, amikor a tinédzser lány megpróbált öngyilkos lenni és arcon lőtte magát. Csodával határos módon életben maradt, és 21 évesen ő lett a legfiatalabb arcátültetésen átesett ember az Egyesült Államokban, és mindössze a 40. a világon, aki hasonló műtéten esett át. A sebészek több mint 30 órán át dolgoztak rajta, hogy rekonstruálják az arcát, és Katie ezzel kapott egy második esélyt az életre.
Katie Stubblefield családja a floridai Lakelandből – ahol egész addigi életében élt – a Kentucky állambeli Owensboróba költözött, amikor elkezdte a 10. osztályt. Alig egy évvel később a család ismét elköltözött, ezúttal a Mississippi állambeli Oxfordba, és a szülei egy helyi keresztény iskolában kezdtek tanítani.
Katie ugyanabba az iskolába járt, ahol a szülei tanítottak, és hamarosan beleszeretett az egyik osztálytársába. A kapcsolatuk gyorsan komolyra fordult, és már azt tervezték, hogy az iskola elvégzése után összeházasodnak. Nővére, Olivia szerint Katie rettenthetetlen és vidám lány volt, ugyanakkor rendkívül elszánt is, és mindenben a legjobb akart lenni, amihez csak hozzáfogott.
A középiskola utolsó évében azonban minden megváltozott. Akkoriban már krónikus gyomor-bélrendszeri problémákkal küzdött, és több műtéten is átesett. Egy évvel korábban eltávolították a vakbelét, de komplikációk merültek fel, ezért az epehólyagját is kénytelenek voltak eltávolítani. Közben a családon belül is jelentkeztek problémák – Katie szülei mindketten elveszítették az állásukat.
2014. március 25-én Katie felfedezte egy másik lány üzeneteit a barátja telefonján, és amikor kérdőre vonta őt, a fiú szakított vele. A lány ezután zaklatott állapotban a bátyja, Robert Stubblefield házához hajtott. Robert meglepődött, mert a húgának iskolában kellett volna lennie, és felhívta édesanyjukat, Alesiát, aki rögtön el is indult, hogy megvigasztalja a lányát. Katie azonban azt mondta, nem akar beszélgetni, ezért Robert és Alesia kimentek, hogy megbeszéljék a történteket.
Ekkor hirtelen ajtócsapódásnak tűnő hangot hallottak, és visszarohantak a házba, hogy megnézzék, mi történt. A fürdőszoba ajtaját zárva találták, és hiába szólongatták Katie-t, nem kaptak választ. „Megpróbáltam kinyitni az ajtót. Szólongatni kezdtem, azt kérdeztem: Katie? Katie, jól vagy? Körülbelül a harmadik alkalommal, amikor kimondtam a nevét, elkezdett hevesen dobogni a szívem” – emlékezett vissza Alesia.
„Ekkor éreztem meg a lőporszagot, mert nyilvánvalóan zárt térben voltunk, és érezni lehetett a szagot. És ekkor már pontosan tudtam, mi történt” – tette hozzá Robert. Katie arcon lőtte magát, és kezdetben a család és a helyszínre érkező mentősök is azt hitték, hogy már nem lehet segíteni rajta. De a lánynak még volt pulzusa, és csodával határos módon még beszélni is tudott.
Miközben a sürgősségre szállították, az édesapja szerint arra kérte az orvosokat, mondják meg a szüleinek, hogy szereti őket, és sajnálja, amit tett. Katie elvesztette a homloka, az orra, az orrmelléküregek és a szája nagy részét, kivéve az ajkai egy kis részét. Az állkapcsát és az arca elejét alkotó csontok is elvesztek. A szemei megmaradtak, bár súlyosan megsérültek.
Az állapota nagyon súlyos volt, és az orvosok nem tudták megmondani, életben marad vagy sem, de elkezdték helyreállítani szétroncsolódott arcát, amennyire tudták. Már az első éjszaka közölték a családjával, hogy a legjobb esélye egy normálishoz közeli életre a teljes arcátültetés lenne.
„Az orvos azt mondta: Ez a legrosszabb seb, amit valaha láttam, és azt hiszem, az egyetlen dolog, ami valamilyen szinten visszaadhatja az életét, az arcátültetés” – mondta Katie édesapja. „Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán hallottuk ezt a kifejezést.”
Katie nem emlékszik semmire abból a napból, amikor elvesztette az arcát. Sőt, azt mondja, abból az egész évből csak homályos emlékei maradtak. Szüleihez hasonlóan ő is akkor hallott először az arcátültetés lehetőségéről.
„Fogalmam sem volt róla, mi az az arcátültetés. Amikor a szüleim elmagyarázták nekem, nagyon izgatott voltam, hogy újra lehet arcom” – mondta, ugyanakkor azt is elismerte, hogy nem tudta, pontosan, hogy reagáljon, vagy mire számítson. „Hatalmas bűntudatom volt, hogy ilyen fájdalmaknak tettem ki a családomat, szörnyen éreztem magamat” – magyarázta.
Katie-t először a Mississippi állambeli Oxfordban kezelték, de aztán átszállították a Tennessee állambeli Memphisbe. A felépülése rengeteg időt vett igénybe, és egy évet kellett várnia a donorra. Adrea Schneider 31 évesen hunyt el, és Katie az ő arcát kapta meg.
A több mint 30 órás műtétet az ohiói Cleveland Klinikán végezték el. A 2017. május 4-én elvégzett beavatkozás során átültették a fejbőrt, a homlokot, a felső és alsó szemhéjat, a szemgödröket, az orrot, a felső arcot, a felső állkapcsot és az alsó állkapocs felét, a felső fogakat, az alsó fogakat, az arcidegek egy részét, az izmokat és a bőrt – gyakorlatilag a teljes arcszövetet.
„Sokszor nehéz volt az út, amíg eljutottam a felépülésnek ehhez a pontjához, de hálás vagyok érte, hogy volt egy út, és a Cleveland Klinika segített végigmenni ezen az úton. Örökké hálás leszek azért a gondoskodásért, amit ez a kórház nyújtott és nyújt nekem a felépülés és gyógyulás útján” – mondta Katie nem sokkal a műtét után.
„A donoromnak és családjának – szavakkal nem lehet kifejezni a hálámat ezért a hihetetlen ajándékért. Hálás szívvel mondok köszönetet mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számomra” – tette hozzá.
A műtét után még hosszú volt az út a felépülésig. Katie hetente kétszer járt fizikoterápiára, hetente kétszer egy személyi edzővel dolgozott együtt, és hetente egyszer foglalkozásterápián vett részt. Ezenkívül hetente kétszer-háromszor Braille-írást tanult, és hetente négyszer járt logopédushoz.
A beszéd különösen nehéz volt Katie számára, a transzplantáció során ugyanis a donor száját kapta meg, és a saját szájából csak a lágy felső szájpadlása maradt meg. Ugyanakkor a szülei is rengeteget segítettek neki, de sokszor ők is csak nehezen értették meg, amit mondani akart, mivel a szájpadlásproblémái miatt erős orrhangon beszélt, és ő maga egy békáéhoz hasonlította a hangját. De még ha sok akadályt is kellett leküzdenie, hálás volt érte, hogy életben lehet.
Tizennégy hónappal az arcátültetés után Katie orvosai három újabb műtétet végeztek rajta. Ezeknek az volt a célja, hogy tovább formázzák az arcát, csökkentsék a hegeket, és tovább javítsák a szemhéjak mozgását. „Most már meg tudom érinteni az arcomat, és ez csodálatos érzés” – mondta Katie a CNN-nek.
„Természetesnek vesszük az arcunk különböző részeit – a csontokat, a szöveteket, az izmokat, mindent – de amikor mindez eltűnik, felismerjük a szükségességüket. Aztán amikor megkapod a transzplantációt, annyira hálás vagy” – tette hozzá Katie, aki most azt tervezi, hogy beiratkozik egy online főiskolai képzésre, azzal a céllal, hogy esetleg tanácsadással és motivációs beszéddel kapcsolatos karrierbe kezdjen.
