Vincent Tolmant egy testépítőknek szánt táplálék-kiegészítő miatt nyilvánították halottnak. Elmondása szerint a túlvilágon járt, ahol egy spirituális vezető megmutatta neki az élet értelmét.
Egy nap Tolman szemtanúja volt annak, ahogy mentősök próbálják újraéleszteni, de eredménytelenül. Ezután hullazsákba helyezték, majd kórházba vitték. Közben egy különös élményt élt át: szellemi vezetője végigvezette az életén, és bemutatta neki mindazt, amit helyesen vagy helytelenül tett. Később az ismeretlen vezető a mennyországba is elvitte.
Tolman beszámol róla, hogy több jót cselekedett, mint rosszat, ezért szellemi vezetője Drake néven telepatikusan magyarázta el neki az Univerzum működését. „Mindent közvetlenül értettem, szavak nélkül” – mesélte, hozzátéve: „Az életünk itt csak tanulás. A Föld mindig is egy iskola volt, nem bíróság.”
A történet egy edzés utáni reggelen kezdődött. Elfogyott a megszokott táplálék-kiegészítő, ezért barátjával Thaiföldről rendeltek újat. „Szombat reggel vettük be, de rögtön furcsának tűnt” – mondta Vincent. Nem tudták, mennyivel erősebb a készítmény, így gyorsan túladagolták magukat, rosszul lettek, hánytak, és úgy döntöttek, esznek valamit a javulás reményében.
Barátja vezetés közben kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért Vincent próbálta őt ébren tartani, miközben maga is küzdött a tudatánál maradásért. Egy étteremnél álltak meg, ahol Vincent a mosdóban elájult, és mivel hányt, hanyatt fekve megfulladt.
A mentők kiérkeztek, megpróbálták újraéleszteni őt, de nem jártak sikerrel. Ezután hullazsákba tették, majd elindultak vele a kórházba. Vincent szerint ezt úgy élte meg, mintha kívülről nézte volna magát, és hallotta az ott lévők gondolatait is.
Különösen egy mentősre figyelt, aki még új volt a szakmában, és nehezen fogadta el, hogy valaki az ő szeme láttára haljon meg. Ezért még az autóban is tovább próbálkozott az újraélesztéssel, végül sikerült visszahoznia Vincentet az életbe.
Hivatalosan 45 percig volt halott, majd három napig kómában feküdt. Ez alatt az idő alatt élte át azokat a túlvilági tapasztalatokat, amelyeket később elmesélt.
„Elkezdtem látni minden rossz dolgot, amit valaha tettem – már egészen kiskorom óta –, mindent, ami önző vagy ártó volt másokra nézve. De nemcsak a saját szememmel láttam ezeket, hanem azokéból is, akiket érintettek a tetteim. Különös volt, mert hosszúnak tűnt, de pár másodperc alatt lezajlott” – emlékezett vissza.
„Miközben ez zajlott, sötétség és félelem kezdett körülvenni, majd hirtelen hatalmas melegséget éreztem, mintha a nap sütött volna rám. Ez a melegség mindent átjárt, és mikor megfordultam, láttam az életemben véghez vitt jó dolgokat is. Rájöttem, hogy több jót tettem, mint hittem, még ha nem is mindig vettem észre, mennyit számított ez másoknak. Az egész élményt az elfogadás, a béke és egy erős szeretet érzése kísérte.”
Ezután találkozott szellemi vezetőjével, akiről először azt hitte, talán maga Isten. Az ott tapasztalt nyugalom után lehetőséget kapott a döntésre: maradjon-e vagy térjen vissza a családjához. Elmondták neki, mennyire hiányozna az édesanyjának, így végül a visszatérés mellett döntött, bármilyen nehéz is volt.
„Meghalni könnyű volt. Elfogadni, elengedni mindent – az volt a legjobb része. Mégis, a valódi kihívást a visszatérés jelentette” – mondta Vincent Tolman, aki ma már egészen másként tekint az életre és a halálra.
