Elküldött lány
A délutáni nap hosszú csíkokat húzott a földútra, amikor egy öreg Chevrolet megállt a kopott tanya előtt. A fülkében a 24 éves Margit ült, a térdén egy régi bőrönd, ujjai remegtek. Szőke haját befonta, virágos ruhája tiszta volt, de a sok folt a múltról mesélt.
Mindig testesebb volt a korabeli lányoknál, és a családja ezt folyamatosan a fejéhez vágta. Aznap reggel apja szavai még csengettek a fülében:
„Margit, ez az egyezség letörli az adósságunkat, és lesz hol laknod.”
Úgy beszélt, mint aki üzletet zár. Anyja hidegen tette hozzá:
„Tamás Brennan csak egy gazda, de legalább kifizeti, amivel tartozunk, cserébe elvesz feleségül.”
Számukra Margit nem szeretett lány volt, inkább teher, amelytől most megszabadultak.
Olcsó alku
Amikor a teherautó megállt, apja rá sem nézett. Lerakta a néhány holmit, és csak ennyit mormolt:
„Tamás mindjárt itt lesz. Emlékezz, Margit, mostantól ő felel érted. Ne hozd ránk a szégyent.”
A ház mögül két férfi lépett elő. Az egyik maga Tamás Brennan volt, harmincas évei elején. Széles váll, tiszta tekintet, kockás ing és farmer. Mellette egy ősz szakállú, nyugodt mosolyú idős ember sétált, az apja, Sámuel.
Tamás levette a kalapját és úgy szólt:
„Kisasszony, Tamás vagyok, ő pedig az édesapám, Sámuel. Isten hozta nálunk.”
A hangja kedves és tiszteletteljes volt. Nem sajnálat, nem ítélet. Csak melegség.
„Tudom, hogy ezt nem te választottad” folytatta óvatosan. „De itt tisztességet kapsz. Ez mostantól az otthonod, amíg te is így szeretnéd.”
Az apa már indított is, a por felcsapott a kerekek alatt. Margit ott állt a bőröndjével, mellkasában szorongás és bizonytalanság.
„Gyere” mondta Tamás halkan. „Megmutatom a házat. Biztos éhes is vagy.”
Másféle otthon
Margit csalódásra készült, de amit látott, meglepte. A föld messzire nyúlt, a kerítések a látóhatárt karcolták, távol tehenek legeltek. A ház kívülről szerény volt, belül tiszta, tágas és hívogató. A konyhában nagy tűzhely állt, mellette egy masszív tölgyasztal, amely családi ebédeket ígért.
„Nem fényűző” mondta Tamás bocsánatkérőn, „de igyekeztünk otthonossá tenni. A szobád az emeleten, jobbra az első ajtó. Van saját kulcsod, minden ajtóra zár került.”
Margit pislogott a figyelmességen. Sámuel hangja lágyan követte:
„Drága lányom, a fiam jó ember. Soha nem bántana. Reméljük, egyszer tényleg otthonnak érzed majd ezt a helyet.”
Az esti asztalon illatos marhasült és zöldségek sorakoztak. Margit élete során először azt érezte, hogy két férfi odafigyel rá. Kérdeztek, meghallgatták, érdekelték a gondolatai. Amikor megemlítette, hogy szeret olvasni, Tamás szeme felragyogott.
„A szalonban van néhány polc könyv” mondta lelkesen. „Válassz bátran. Kíváncsi vagyok, mit gondolsz róluk.”
Rejtett igazság
Hetek teltek el, és az élet egészen más volt, mint amitől félt. Tamás hajnalban kelt, ment a földre, de mindig figyelt rá. Nem követelt semmit, nem sürgette, teret és türelmet adott.
Aztán jött a felismerés. A szerénynek tűnő családi gazdaság valójában virágzó vállalkozás volt. Tamás több ezer holdon gazdálkodott, több száz marhával, és szerződései voltak több államban is.
Egy este a tornácon Margit halkan kérdezte:
„Miért nem mondtad el apámnak, hogy ilyen jómódú vagy?”
Tamás összekulcsolta a kezét, és kis szünet után felelt:
„Atyád megoldást keresett az adósságra, nem férjet, aki törődik a lányával. Ha tudja, miféle vagyon áll mögöttem, másért adott volna. Én meg csak egy dolgot akartam. Társaságot. A föld jól ment, de üres volt. Amikor rólad hallottam, azt gondoltam, talán mindkettőnknek lehet ettől jobb élete.”
Szerelem, nem alku
Ahogy az ősz telt, a tél közeledett, Margit magabiztossá vált. Átvette a háztartás pénzügyeit, leveleket intézett, és gyorsan kiderült, mennyire eszes. Tamás minden döntés előtt kikérte a véleményét, Sámuel pedig úgy bánt vele, mint a lányával.
A változás szemmel látható volt. Bár ugyanúgy telt idomú maradt, a tartása kirajzolódott, a tekintete felragyogott.
Egy havas estén, a kandalló mellett, Tamás letette a könyvét, és komoly arccal fordult felé:
„Margit, az elején csak egy kényelmi megoldásnak gondoltam ezt. De közben valami megváltozott. Megszerettelek. Nem segítőként, nem üzletként, hanem úgy, mint azt a nőt, akivel le akarom élni az életem.”
Margit szíve hevesen vert, könny gyűlt a szemébe.
„Tamás, én…”
Tamás finoman felemelte a kezét.
„Nem kell most felelned. Csak tudnod kell. Ha egyszer úgy döntesz, hogy valódi házasság legyen köztünk, az lesz életem legnagyobb ajándéka.”
Margit ránézett a férfira, aki pár hónap alatt több jóságot adott, mint a saját családja évek alatt, és halkan ezt mondta:
„Én is szeretlek. Olyan helyet adtál, ahol számít, ki vagyok.”
Új kezdet
Tavaszra másodszor is összeházasodtak, most már szerelemből. Margit magabiztos asszony lett, aki otthont és gazdaságot egyaránt kézben tartott.
Amint a családja meghallotta, milyen sikeres Tamás, újra közeledni próbáltak. Margit udvariasan visszautasította őket. Rájött, hogy a család nem papír és szokás, hanem szeretet és tisztelet.
Évek múltán, amikor a gyerekei ugyanazon az udvaron kergetőztek, ahol egykor bőrönddel és összetört szívvel állt, Margit elmosolyodott. Tamás nemcsak biztonságot adott neki, hanem megtanította, hogy értékes, és helye van a világban.
Végre megtalálta az igazi otthonát. Nemcsak a Brennan-birtok széles földjein, hanem annak az embernek a szívében, aki pontosan úgy szerette, ahogy volt.
