Amikor a férjem, Pál, DNS-tesztet csinált, összeomlott a világunk.
A rendszer azt mutatta, hogy nem ő Tamás biológiai apja.
Megsemmisültem, mert tudtam, hogy soha nem csaltam meg.
Elhatároztam, hogy én is mintát adok, hátha tisztáz mindent.
A végeredmény még keményebben ütött.
A teszt szerint én sem vagyok Tamás biológiai anyja.
Úgy éreztem, mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól.
Évek munkája és szeretete került hirtelen kérdőjel alá.
Visszamentünk a szülészeti osztályra, ahol a fiam született.
Ott kiderült, hogy a szülés napján súlyos hiba történt, babacsere volt.
A kórház értesítette a másik családot.
Megismertük Sárát és Jánost, és a fiukat, Andrást, aki kiköpött Pál volt.
Mindkét családot sokkolta az igazság.
Leültünk, átbeszéltük, és közös döntést hoztunk a gyerekek érdekében.
Abban maradtunk, hogy a fiúk maradnak azoknál, akik felnevelték őket.
Kapcsolatban maradunk, hogy együtt nőjenek fel a teljes igazsággal.
Nehéz, de szeretettel teli döntés született.
A boldogságuk és a biztonságuk volt az első.
Tamás mindig a fiunk marad, mert a szeretet tesz családdá.
Most már ismerjük az igazságot, és nyitott szívvel lépünk tovább.
Erősebb lett a kötelékünk és tisztábban látunk.
Közösen adjuk meg mindkét fiúnak azt, ami jár, szeretetet és bizalmat.
Tervezzük a közös ünnepeket és a hétvégi találkozókat.
Képek, történetek, apró szokások, minden segít hidat építeni.
A DNS-teszt fájdalmas utat nyitott meg, mégis rendet tett.
Most már két család figyel egymásra, és két fiú kap teljesebb jövőt.
