Markie Post az egyik legelső „tévés szerelmem” volt, számomra a női elegancia és kedvesség tökéletes megtestesítője. Finom, intelligens, sziporkázó személyiség sugárzott belőle, és ehhez egy igazán meleg, szeretetteljes lélek társult. Szomorú, hogy 2021-ben, 70 éves korában elhunyt. Élete utolsó éveiben kemény harcot vívott az életéért.
Az Agyament bíróság azok közé a sorozatok közé tartozott, ahol szinte végig nevettél, elejétől a végéig. Az 1980-as évek egyik legnagyobb sztárja a gyönyörű Markie Post volt, aki Christine Sullivan közvédőt alakította az NBC sitcomjában. Összesen 159 epizódban játszotta a szerepet, egészen 1992-ig, és ezzel karrierje új szintre lépett.
Számomra mindig úgy tűnt, Markie-ban minden megvolt: ész, szépség, vagányság, tehetség és elképesztő karizma. Aki a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas években nőtt fel, pontosan tudja, miről beszélek. A szemében állandóan ott volt az a különleges fény, ami az igazi sztárokat jellemzi.
Nagyon szerettem látni őt a Chicago PD-ben is, ahol 2014 és 2017 között Barbara „Bunny” Fletchert játszotta. Egy alapvetően visszatérő szerepből is igazi emlékezetes figurát csinált, megmutatva, hogy mennyi tartás és elegancia van benne.
Gyerekkor és családi háttér
Markie Post 1950-ben született, viszonylag kiváltságos, értelmiségi közegben nőtt fel. Gyerekkorát a kaliforniai Walnut Creekben töltötte; édesapja atomfizikus, édesanyja költő volt. Eredeti neve Marjorie Post, de már kislányként Markie-ként kezdte használni, mert a testvérei nem tudták rendesen kimondani a Marjorie-t.
Középiskolában pomponlány volt, igazi amerikai „cheerleader”. Főiskolán fizikát tanult, részben a családi háttér miatt, de saját bevallása szerint nem teljesített valami fényesen.
„Nagyon meg voltam ijedve az apámtól. A legdrágább ember a világon, próbált segíteni a matekban meg az egyenletekben, de az, hogy folyton azt mormogta, hogy ‘ez olyan könnyű’, egyáltalán nem könnyítette meg a dolgomat” mesélte egyszer.
Az első lépések a szórakoztatóiparban
A kezdetekkor egyáltalán nem színésznőként dolgozott. Mielőtt kamera elé került, Markie stábtagként és kutatóként dolgozott különböző vetélkedőkön, például a Split Second és a Double Dare műsorokon.
„Többet tanultam abból, hogy azon a vetélkedőn kutatóként dolgoztam, mint négy év főiskolán” mondta Bill Tush műsorában a nyolcvanas években.
Kitartó munkája után kisebb szerepeket kapott olyan sorozatokban, mint a Cheers vagy a Hart to Hart. 1977-ben döntött úgy, hogy teljes munkaidőben a színészetre koncentrál.
A nagy áttörés: The Fall Guy és Agyament bíróság
Az igazi televíziós áttörést Terri Michaels szerepe hozta meg számára a The Fall Guy című kalandsorozatban, ahol óvadékügynököt alakított. A sorozat 1982 és 1986 között futott, és Markie-t szélesebb körben is ismertté tette.
Ennek ellenére viszonylag hamar úgy érezte, hogy ez a karakter már nem ad neki elég kihívást, és új lehetőségeket kezdett keresni.
„Elég funkcionális vagyok a műsorban. Olyan vagyok, mint a Mission: Impossible elején a szalagos üzenet. Néha viszont belevonnak a kalandba, és az már sokkal izgalmasabb” magyarázta 1984-ben a The Times and Democrat interjújában.
1985-ben írta alá azt a szerződést, ami végleg megváltoztatta az életét. Az Agyament bíróság második évadában vendégszereplőként tűnt fel, és olyan jól sikerült a szereplés, hogy az NBC vezetői rábeszélték, legyen ő az új női főszereplő a harmadik évadtól.
Az Agyament bíróságban nyújtott alakítása kiemelkedő volt, és hatalmas népszerűséget hozott neki.
„A közönség teljesen megőrül a sorozatunkért” mondta a Courier-Postnak 1986-ban.
A sokat dolgozó, sokoldalú színésznő ekkorra már keményen megküzdött minden sikeréért. Az ABC sitcomjáért évi 400 000 dollárt kapott, ami akkoriban nagyon magas fizetésnek számított.
2011-ben így írta le a karrierjéhez való hozzáállását a Patch-nek adott interjúban:
„Nem voltam nagy tervezgető. Inkább az a típus voltam, aki beleugrik, aztán majd lesz valahogy. Mindig úgy láttam magam, mint Wile E. Coyote-t, aki kifut a sziklaperemre, minden szuper, amíg le nem nézel, és akkor zuhansz. Én meg elhatároztam, hogy nem fogok lenézni, csak dolgozom tovább, és megnézem, mit hoz az élet.”
„Nem vagyok sze.xszimbólum”
A kedves, lelkiismeretes közvédőt, Christine Sullivant alakítva rengeteg fiatal férfi szívét elrabolta. Tehetsége vitathatatlan volt, és a nyolcvanas évek ikonikus színésznői közé tartozott, külsőre is.
Markie azonban mindig szerényen beszélt magáról.
„Nem vagyok sze.xuális szirén. A szupermarketben is szebb lányokat látok magamnál minden nap” mondta egyszer.
Mindeközben a képernyőn átütött a szépsége és kedvessége, ami erősen hozzájárult ahhoz, hogy hosszú és termékeny színészi pályát fusson be.
Gyakran emlegette, hogy színészi játékában az apja logikus, precíz gondolkodását és az anyja érzelmes, szenvedélyes oldalát próbálta összehozni.
„A szenvedélyes, érzelmes oldalam anyukámtól van, de apám logikája és pontossága kicsit lehűti ezt a forróságot” magyarázta egy interjúban.
Három évtizednél is hosszabb karrierje alatt rengeteg sorozatban és filmben szerepelt. A fiatalabb közönségnek talán leginkább mint anya a 1998-as kultfilmben, a Keresd a nőt!-ben maradt emlékezetes.
Hosszú, erős házasság
A szakmai sikerek mellett magánélete is stabil volt. A nyolcvanas évek elején egy színészórán ismerte meg Michael A. Rosst. Nem sokkal később összeházasodtak, és Toluca Lake-ben telepedtek le Los Angeles közelében, Bob Hope villájának szomszédságában.
Két lányuk született, Kate és Daisy. A színész-házaspár gyakran dolgozott együtt, támogatták egymást a szakmában és a mindennapokban is.
Amikor 2011-ben megkérdezték tőle, mi a titka a hosszú házasságuknak, nagyon őszintén válaszolt:
„Egyszerűen eldöntöttük, hogy bármi történik, élve vagy halva, együtt jutunk el az életünk végéig. Ha ez a célod, akkor tudod, hogy lesznek unalmas időszakok. Tudod, hogy néha nehéz lesz. Hogy az idegeire mentek egymásnak. Ez mind be van kalkulálva. Nem lehet elkényeztetetten azt hinni, hogy az élet mindig csodás lesz. De ha az idő 80 százalékában jó, akkor nagyon szerencsés vagy.”
Markie Post és Michael A. Ross 39 évig voltak házasok, mielőtt bekövetkezett a tragédia.
Betegség és halál
Markie 2021. augusztus 7-én hunyt el, alig három hónappal a 71. születésnapja előtt. Élete utolsó évei súlyos betegséggel teltek. Négy éven át küzdött a rákkal, közben pedig igyekezett a lehető legnormálisabban élni, még úgy is, hogy kemoterápiára járt.
Nem hozták nyilvánosságra, pontosan milyen rákkal kezelik. A Deadline beszámolója szerint a kezelések ellenére is aktív maradt, és több tévés projektben részt vett. Többek között visszatérő vendégszerepe volt az ABC Csók a családnak című sorozatában.
Családja egy megható közleményben búcsúzott tőle:
„Számunkra a legnagyobb büszkeség nemcsak a színészi munkája, hanem az is, hogy milyen ember volt. Az, aki bonyolult tortákat sütött a barátainak, függönyt varrt az első lakásokba, és megmutatta nekünk, hogyan lehetünk kedvesek, szeretetteljesek és megbocsátóak egy sokszor kegyetlen világban.”
Markie a rákkezelésére úgy tekintett, mint a „mellékállására”, és egészen az utolsó pillanatig tartotta magát ehhez a hozzáálláshoz.
Halála után rengeteg kollégája és rajongója fejezte ki megrendülését. Az egyik legmegrázóbb üzenetet Melissa Joan Hart írta, akivel a Holiday in Handcuffs című filmben dolgozott együtt.
„Összetört a szívem, hogy elvesztettünk egy földi angyalt. A drága barátnőm és tévés anyukám, [Markie Post] végre nyugalomra lelt a rákkal vívott hosszú, kemény harc után. Nem tudom szavakba önteni, mennyit jelentett nekem, milyen barátság volt köztünk, és mennyi kedvességet mutatott felém. Annyira szeretlek, Markie! Örökké hiányozni fogsz” írta az Instagramon.
Számomra Markie mindig a kedvesség, az erő és a magabiztosság különös elegyét jelentette. Akár egy sorozatban láttam, akár interjúban beszélt, ugyanaz az őszinte, meleg személyiség sugárzott belőle. Nem tudtam, hogy éveken át a rákkal harcol.
Csodálatos színésznő volt, és élmény volt nézni, ahogy játszik.
Nyugodjon békében, Markie Post, és köszönjük mindazt az örömöt, szépséget és művészi munkát, amit ránk hagyott.
