Az idősek otthonába költözés célja általában a biztonság, a folyamatos orvosi felügyelet és a család megnyugtatása. Sok hozzátartozó mégis azt veszi észre, hogy a beköltözés után az idős szerettük testi, lelki vagy szellemi állapota romlani kezd. Bár az intézményi ellátás sok helyzetben segítség, több tényező is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyeseknél visszaesés következik be.
Önállóság és kontroll elvesztése
Az egyik legnagyobb változás az önállóság beszűkülése. A napi teendők, mint a felkelés, étkezés, tisztálkodás vagy a közös programok sok helyen fix időponthoz kötöttek és egységes szabályok szerint zajlanak.
Azoknak az időseknek, akik hosszú évtizedekig maguk döntöttek mindenről, ez nagyon megterhelő. A hirtelen szabályokhoz igazodás frusztrációt, tehetetlenségérzést és kedvetlenséget okozhat. Ha valaki úgy érzi, már semmibe nincs beleszólása, könnyebben alakul ki depresszió, és lassan elveszti a motivációját az aktív élet iránt.
Lelki megterhelés és gyász
A költözés nemcsak fizikai, hanem komoly érzelmi veszteség is. Az ember elhagyja a saját otthonát, a megszokott tárgyait, szomszédait, háziállatait, és minden apró emléket, ami a mindennapjait összetartotta.
Ha a költözés nem teljesen önszántukból történik, a gyász még erősebb. A tartós lelki fájdalom hat a testre is: ronthatja az alvást, gyengítheti az immunrendszert, növelheti a szorongás és a depresszió kockázatát. Ez az általános egészségi állapot romlásához vezethet.
Magány, akkor is, ha sokan vannak körülötte
Sok idősek otthona tele van lakóval, mégis sokan érzik magukat magányosnak. A közös programok és beszélgetések néha felszínesek, és nem könnyű valódi barátságot kialakítani.
A hallásromlás, a memóriazavarok vagy a nagyon különböző életutak tovább nehezítik a kapcsolódást. Ha valaki nem talál olyan embert, akivel őszintén beszélhet, lassan visszahúzódik, kevesebbet szólal meg, és már a közös tevékenységek sem érdeklik. Ezt sokan automatikusan az öregedés természetes részének gondolják, pedig gyakran a magány jele.
Kevesebb mozgás, gyorsabb fizikai hanyatlás
Bizonyos intézményekben a biztonság miatti félelem oda vezet, hogy túlzottan korlátozzák a mozgást. Az időseket inkább leültetik, vagy kerekesszéket adnak nekik akkor is, ha még tudnának járni.
A mozgáshiány nagyon gyorsan izomgyengüléshez, egyensúlyproblémákhoz és nagyobb esésveszélyhez vezet. Ha valaki kevesebbet mozog, hamar fáradékonyabb lesz, és egyre több dologra szorul segítségre. Így beindul egy ördögi kör, amelyből egyre nehezebb visszatérni egy jobb állapotba.
Gyógyszerek és az ellátás változása
Az otthonba költözéssel a gyógyszerelés is megváltozhat. Gyakran írnak fel új készítményeket alvásra, szorongásra vagy viselkedési problémákra. Ezek a gyógyszerek sok esetben hasznosak, de mellékhatásokat is okozhatnak.
Gyakori a fáradékonyság, az étvágytalanság, a levertség vagy a zavartság. Ha túl sok gyógyszert kap valaki, vagy nem figyelik elég szorosan a hatásokat, az komolyan ronthatja a szellemi frissességet és a fizikai erőnlétet is.
Kevés személyes figyelem
Sok intézményben állandó gond a szakemberhiány. A dolgozóknak egyszerre több lakóra kell figyelniük, így kevés idejük marad egy-egy emberre. Ilyenkor a legfontosabb alapellátás megvalósul, de a személyes igények, a szokások és az érzelmi szükségletek háttérbe szorulnak.
Ha egy idős ember azt érzi, hogy csak egy „név a listán”, és senki nem ismeri igazán, könnyen úgy érezheti, hogy láthatatlan. Ez érzelmi visszahúzódáshoz, kedvetlenséghez és egészségi állapotromláshoz vezethet.
Összegzés
Nem mindenki állapota romlik egy idősek otthonába költözés után. Sokan biztonságot, társaságot és megfelelő ellátást kapnak, és ez jót tesz nekik. Másoknál viszont a lelki veszteség, az önállóság csökkenése, a mozgáshiány és a kevés személyes figyelem együtt komoly terhet jelent.
Ha ezeket a tényezőket időben felismerjük, könnyebb jó kérdéseket feltenni, odafigyelőbbnek lenni, és olyan megoldásokat keresni, amelyek segítenek megőrizni az idős családtag méltóságát, önállóságát és életkedvét, függetlenül attól, hol él.
