Előfordul, hogy misén ülsz vagy állsz, minden teljesen hétköznapi, a csend mégis sűrűbb lesz, és egyszer csak könny szökik a szemedbe. Nem feltétlenül zokogás, inkább halk, váratlan elérzékenyülés. Ilyenkor sokan megijednek, vagy szégyellik, pedig a könnyek nem mindig fáradtságból vagy egy konkrét gondból jönnek.
Van, amikor a lélek reagál valamire, amit az ész még nem tud megfogalmazni. A hitben a szív is „beszél”, és néha könnyeken át szólal meg.
Az alábbi három spirituális jelentés segíthet megérteni, mi történik ilyenkor.
1) Belső felismerés, amikor a lélek megérzi Isten jelenlétét
Létezik olyan sírás, ami nem a szomorúságból fakad, hanem egy találkozásból. A belső ember felismeri a szentet, még akkor is, ha erre nincs jó mondatod.
A szentmisén vannak pillanatok, amikor lecsendesedik bennünk a védekezés. Sokaknak egész nap szerepeket kell tartaniuk, erősnek lenni, mindent kézben tartani. Isten előtt ez a páncél hirtelen nehézzé válhat. Amikor a szív nem „teljesít”, könnyen elérzékenyül.
Az ilyen könnyekre gyakran jellemző:
-Nincs hozzá egyértelmű, logikus ok.
-Szorít a torok, és mégis van benne igazságérzet.
-Nem szégyen marad utána, inkább tisztelet és alázat.
-Nem feltétlenül az történt, hogy elvesztetted a kontrollt, inkább az, hogy egy pillanatra nem bújtál el.
2) Csendes gyógyulás, amikor egy régi seb irgalommal találkozik
Az is lehet, hogy a sírás a gyógyulás kezdete. Olyan helyeken is, ahol nem is gondoltad, hogy sérültél.
Vannak fájdalmak, amelyeket olyan mélyre temetünk, hogy szinte elfelejtjük őket. Régi bűntudat, ki nem mondott gyász, elfojtott mondatok, lelki fáradtság, elutasításból maradt sebek, túl sok teher túl sokáig. A mise sokszor az egyetlen tér, ahol a lélek elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy lazítson a szorításon.
Ezek a könnyek nem mindig magyarázzák meg magukat, mégis nyomot hagynak:
-Utána enyhe nyugalom érkezik, mintha valami lecsúszott volna a válladról.
-Érzékenyebb leszel, de belül könnyebb is.
-Nem feldobottság, inkább halk béke.
A lelki gyógyulás ritkán hangos. Többször apró rétegekben történik, és ettől a szív újra kap levegőt.
3) Közbenjárás, amikor a könnyek túlmutatnak rajtad
Van egy finomabb titok is. Néha úgy sírsz, hogy közben nem a saját bajod nyom. Mégis felbukkan valaki a gondolataidban, egy gyermek, egy családtag, egy szenvedő ember, valaki távol, vagy akár ismeretlenek.
Ilyenkor a könny lehet közbenjárás, néma imádság. Nem sok szó, inkább a szív felajánlása.
Ezt a fajta sírást így ismerheted fel:
-Akkor is jön, amikor személyesen nem érzed magad rosszul.
-Mély együttérzés kíséri, mintha valaki terhét egy percre te is tartanád.
-Amikor elmúlik, csendes fáradtság marad, és mellette béke.
-Ez nem tesz „jobbá” másoknál. Azt mutatja, hogy az érzékenységed néha imává válik.
Hogyan fogadd ezeket a könnyeket zavar nélkül?
Ha megtörténik, három egyszerű reakció segíthet:
-Fogadd el, ne állj ellen, és ne szégyelld.
-Kapcsold Istenhez, mondd magadban: „Itt vagyok.”
-Ajánld fel, add imaként: „Fogadd el ezt imádságnak.”
Nem kell felnagyítani, és nem kell újra előidézni. Van, amikor könnyek jönnek, máskor csak csend. A lényeg nem a sírás, hanem az, hogy nyitva maradjon a szíved.
Néhány gyengéd emlékeztető
-Ne ítéld el magad, a könny nem a hit hiánya. Sokszor a lelki élet jele.
-Ne hasonlítsd magad másokhoz, mindenki másként éli meg a szentmisét.
-Ne nyomd el csak azért, mert zavarban vagy. Töröld meg a szemed egyszerűen, önvád nélkül.
-Adj neki egy rövid szándékot, például: „Fogadd el a könnyeimet imának.”
-Figyeld, mi marad utána. Ha békét érzel, az többnyire jó jel. Ha nyugtalanság marad, kísérd csendes imával.
Ha a sírás túl erős, gyakori, vagy megnehezíti a misét és a hétköznapokat, egy lelki vezető vagy szakember felkeresése is lehet gondoskodás a lelked felé.
