Van egy félelem, amiről kevesen beszélnek őszintén. Nem a szegénységtől való félelem, és nem is a haláltól. Sokkal inkább az, hogy egyszer megöregszünk, és rájövünk, nem úgy éltünk, ahogy szerettünk volna. Nem azért, mert nem lett elég pénz vagy siker, hanem mert belül nem lett béke, értelem és kapaszkodó.
Több mint 2 500 éve Konfuciusz is foglalkozott ezzel az emberi nyugtalansággal. Nem csak arról beszélt, hogyan legyen „boldog” az idős kor. Inkább arról tanított, hogyan éljünk úgy, hogy az öregedés ne teher legyen, hanem egy tisztességesen felépített élet természetes következménye.
Nála az idős kor nem lezárás, hanem tükör. Megmutatja, mit tettünk a lelkiismeretünkbe, a döntéseinkbe és a kapcsolatainkba. A tanításaiból négy fontos elv rajzolódik ki.
1. Személyes méltóság, a nyugodt öregkor alapja
Konfuciusz szerint a nemes ember nem veszíti el az önbecsülését akkor sem, ha minden más kicsúszik a kezéből.
Az életben sokan lenyelik a megaláztatást a kényelemért, hallgatnak a békéért, vagy félreteszik az elveiket a félelem miatt. Akkor praktikusnak tűnik. Később viszont nyomot hagy, mert az ember saját magával kerül szembe.
A békés idős kor nem hangos büszkeségből áll, és nem a látszatról szól. Inkább csendes önazonosság. Arról, hogy vissza tudsz nézni úgy, hogy nem a szégyen uralja az emlékeidet. Hibák mindig lesznek, mégis számít, hányszor maradtál tisztességes. Az is számít, hogy óvatosságból léptél vissza, vagy félelemből.
Akik megtartják a méltóságukat, általában nyugodtabban öregszenek. A jelenlétük sokszor szavak nélkül is megnyugtató.
2. A kapcsolatunk az idővel, jelen lenni ott, ahol éppen vagy
A következő elv az idő használatáról szól.
Sokan a múltba ragadnak, vagy a jövőt hajszolják. Fiatalon várakoznak, felnőttként rohannak, aztán idősen bánkódnak. Közben elmegy mellettük az élet.
Ezzel szemben a belső békéhez sokat ad, ha megtanulsz jelen lenni az adott életszakaszban. Ez nem felszínes élvhajhászat. Inkább figyelem és valódi jelenlét, például:
-odafigyelni, amikor a másik beszél
-észrevenni a hétköznapi jó pillanatokat
-jelen lenni a szeretteiddel, nem csak „ott lenni”
-élvezni a napot úgy, ahogy éppen történik
A mai lélektan is gyakran ugyanoda jut: akik tudatosabban élnek a jelenben, később kevesebb ürességet élnek meg. Így az emlékeik sem megbánások raktárai lesznek, hanem értelmes, megélt pillanatok gyűjteményei.
3. Emberi kapcsolatok, a valódi vagyon
Konfuciusz hangsúlyozta, hogy az ember nem magányos sziget. Kapcsolatokban él, és azok formálják.
Sok idős ember nem csak az egyedülléttől szenved, hanem a megromlott kapcsolatok súlyától is. El nem mondott szavak, túl későn kért bocsánat, makacssá vált sérelmek. Ezek idővel megszilárdulnak, és szokássá válnak.
A kiegyensúlyozott idős kor általában azoknak jut, akik vigyáztak a kapcsolataikra, mégsem áldozták fel magukat romboló módon. A tisztelet sokszor apró döntésekben látszik:
-figyelsz, de nem alázol
-kimondod, amit kell, de nem bántasz feleslegesen
-ha távolodsz, nem rombolsz fel mindent
-ha visszatérsz, nem vádaskodsz rögtön
A harmónia gyakran a családban kezdődik, aztán továbbterjed. Aki állandó harcban él, idősen sokszor keserűséget cipel. Aki viszont képes a rendezésre, még ha nem is tökéletesen, inkább elfogadással érkezik meg az élete késői szakaszába.
4. Életértelem, hagyni valamit magad után az emlékeken túl
A negyedik elv a legmélyebb, ez a cél és az értelem kérdése.
Konfuciusz szerint az élet értelme nem feltétlenül nagy tettekben vagy hírnévben van. Sokszor abban mérhető, mit hagysz magad után a mindennapokban:
-tisztánlátást a zavar helyett
-biztonságot a félelem helyett
-rendet a káosz helyett
-tanulást a felesleges szenvedés helyett
Aki érzi, miért él, kevésbé fél az öregedéstől. Nem kapaszkodik görcsösen a fiatalságba, és nem irigykedik a fiatalokra. Inkább támasz lesz, mert van mit továbbadnia.
Ha az életnek van értelme, az idős kor gyakran csendes elégedettséggé válik.
Egy halk tanulság, ne alkudozz az élettel
Sokan beleesnek egy csapdába, úgy élnek, mintha az élet szerződés lenne.
„Most kibírom, aztán majd jön a jutalom.”
„Most lemondok erről, később úgyis kiegyenlítődik.”
Ez a belső alkudozás gyakran csalódáshoz vezet. Konfuciusz más irányt javasolt: élj úgy, ahogy helyesnek tartod, és ne követelj kárpótlást a sorstól.
A lélektan ezt belső kontrollnak nevezi. A filozófia felnőttségnek. A jóllét nem csak a körülményektől függ, hanem attól is, hogyan viszonyulsz a saját életedhez.
Az öregedés igazsága
Az idős kor nem gyárt jellemet, hanem megmutatja.
Ha volt benned hála, elmélyíti.
Ha volt benned sértettség, felerősíti.
Ha volt benned bölcsesség, láthatóvá teszi.
Ha benned káosz volt, felszínre hozza.
Ezért tartotta Konfuciusz fontosnak a mindennapi belső munkát. Aki fiatalon és középkorúan építi magát, idősen gyakrabban megpihen. Aki halogatja, később találkozik vele, akkor, amikor kevesebb ereje marad.
Gyakorlati gondolatok a mindennapokra
-Tarts ki az értékeid mellett a kis döntésekben is, mert a méltóság ott épül.
-Gyakorold a jelenlétet beszélgetés közben és egyszerű helyzetekben.
-Ne gyűjts sérelmeket, rendezd a konfliktusokat időben, amíg még könnyebb.
-Szánj időt olyan dolgokra, amiknek van értelme, ne csak a kötelezőkre.
-Tanulj meg egyedül lenni úgy, hogy közben nem érzed üresnek magad.
-A hibákat kezeld tanítóként, ne végleges ítéletként.
-Vezess be napi hálát, mert ez hosszú távon sokat ad lelkileg.
A jó idős kor ritkán a szerencsén múlik. Inkább azon, mennyire éltél összhangban önmagaddal. Ha tiszteled magad, ápolod a kapcsolataidat, jól bánsz az idővel, és van célod, az évek múlása kevésbé ijesztő. Az élet minden szakasza természetes folytatás lesz, nem pedig elszámolás.
