A 2024 Revision of World Population Prospects adatai szerint a centenáriusok száma világszerte nagyjából minden évtizedben megduplázódott 1950 óta. Emellett az előrejelzés azt mutatja, hogy 2022 és 2050 között akár az ötszörösére is nőhet a 100 év felettiek száma.
A hosszú élet nem egyetlen okból alakul ki. Sok tényező hat együtt, és jó pár részletet még ma sem értünk teljesen.
A gének számítanak, de nem ők döntenek egyedül. Az életmód, a környezet és a társas kapcsolatok is formálják az élettartamot. Emiatt továbbra is nyitott kérdés, miért élnek egyesek 100 évig, míg mások nem.
Ha jobban megértjük, mi segíti a hosszú életet és a jó életminőséget ezeknél az embereknél, az mások számára is tanulságos lehet. Ezek a vizsgálatok azért is fontosak, mert megmutathatják, hogyan alakul az öregedés évtizedeken át, és mi támogatja a tartósan jobb egészséget.
100 évig élni, mit mutat egy svéd kutatás?
Régen a 100. születésnap közösségi esemény volt, ma is ritka mérföldkő. A kutatók régóta figyelik, mi állhat a kivételesen hosszú élet mögött. A válasz általában nem egyetlen tényező, inkább sok apró hatás együtt.
Egy svéd tanulmány érdekes kapaszkodót ad. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a középkorú vagy idősebb korban levett, rutinszerű vérvizsgálatok jelezhetik-e, ki érheti meg a 100 éves kort.
Több évtizednyi követés
A vizsgálat 44 637, Stockholm megyében élő embert foglalt magában. A résztvevők 1893 és 1920 között születtek, a vérvizsgálataik pedig 1985 és 1996 között készültek (akkor 64 és 99 év közöttiek voltak). Ezután a kutatók akár 35 éven át követték őket országos nyilvántartások alapján, figyelve a betegségeket, a halálozást és a lakóhelyi adatokat.
A csoportból 1 224 ember megérte a 100 éves kort, és körülbelül 85 százalékuk nő volt. Ez összhangban áll azzal, hogy a nők átlagosan tovább élnek. A kutatók viszont nem csak a születésnapokra figyeltek, hanem arra is, hogy a jóval korábban mért laborértékek elárulnak-e valamit a későbbi hosszú életről.
A jelek szerint igen.
Mely vérértékek számítottak?
A kutatás 12, mindennap használt laborértéket vizsgált. Ide tartozott a glükóz és az összkoleszterin (anyagcsere), a kreatinin (veseműködés), több májenzim, például a gamma-glutamil-transzferáz (GGT), az alkalikus foszfatáz (ALP) és a laktát-dehidrogenáz (LD). Nézték a vassal kapcsolatos értékeket is, az urinsavat (ami összefügghet gyulladással), valamint az albumint, ami a tápláltsági állapotról is adhat képet.
A mintázat elég egyértelmű volt. A nagyon magas vagy a nagyon alacsony értékek rosszabb eséllyel társultak a 100 éves kor eléréséhez.
Ahogy Karin Modig kutató a Live Science cikkében fogalmazott:
„Azt találtuk, hogy összességében azoknak, akik megérték a 100. születésnapjukat, a 60-as éveiktől kezdve alacsonyabb volt a glükóz-, kreatinin- és urinsavszintjük. Például nagyon kevés centenáriusnak volt korábban 6,5 feletti glükózszintje, vagy 125 feletti kreatininszintje.”
Ez arra utal, hogy egy kisebb előny, ha évekig megmarad, lassan, de érezhetően módosíthatja az esélyeket.
Koleszterin és vas, a szélsőségek nem segítenek
A koleszterinnel kapcsolatban gyakran az a fő üzenet, hogy minél alacsonyabb, annál jobb. A svéd eredmények viszont árnyaltabb képet mutattak. A magasabb összkoleszterin mérsékelten nagyobb eséllyel járt együtt a 100 éves kor elérésével. A szerzők megjegyezték, hogy ez illeszkedik korábbi megfigyelésekhez, amelyek szerint a nagyon idős korban a magasabb koleszterin néha előnyös is lehet.
A vasnál hasonló mintázat jelent meg. A túl alacsony vasszint rosszabb esélyekkel társult. A lényeg itt is ugyanaz: a szélsőségek nem ideálisak, a kiegyensúlyozott tartomány tűnik kedvezőbbnek.
A veseműködés különösen fontosnak látszott. Akik hosszabb ideig éltek, azoknál általában jobb volt a vesék állapota már évekkel korábban is, ami segíthet a szervezetnek a terhelések kezelésében hosszú távon. A májértékek is számítottak, bár a hatás nem volt minden mutatónál ugyanolyan erős. Közben az alacsonyabb gyulladásos terhelés gyakran megjelent a nagyon idős embereknél, ami segíthet, hogy a szövetek és a szervek tovább maradjanak jó állapotban.
A genetika szerepe és a vércsoport kérdése
A gének hatása jól ismert, és több kutatás is kiemel bizonyos génváltozatokat. Ilyenek például a FOXO3A (stressztűrés, inzulinjelzés), az APOE és a PON1 (szív-érrendszeri kockázat, zsíranyagcsere), illetve a TP53 és a P21 (sejtciklus-szabályozás, életkorral összefüggő károsodások elleni védelem).
A vércsoport is fel szokott bukkanni a hírekben. Mivel születéstől adott, felmerül, hogy kicsit módosíthatja-e bizonyos betegségek vagy a véralvadás kockázatát. Ettől még nem ez dönti el, ki él 100 évig. A hosszú élet története sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen gén vagy egyetlen vércsoport megmondja a végeredményt.
Modig azt is hangsúlyozta, hogy a vizsgálatból nem lehet pontosan megállapítani, mely életmódbeli tényezők vagy gének alakították a biomarkereket. Ugyanakkor ésszerű arra gondolni, hogy a táplálkozás és az alkoholfogyasztás is közrejátszhat. Szerinte nem rossz ötlet idősebb korban figyelni a vese- és májértékeket, a glükózt és az urinsavat.
Azt is hozzátette, hogy a szerencse is szerepet kaphat egy ponton, viszont az, hogy a különbségek már jóval a halál előtt látszottak, arra utal, hogy a gének és az életmód is számít.
Mit jelent ez a mindennapokban?
A tanulság nem az, hogy csak „tökéletes” laborral lehet sokáig élni. Az sem cél, hogy valaki végletekig hajszolja a számokat. Inkább az látszik, hogy a tartósan stabil, középen maradó értékek kedvezőbbek lehetnek.
A vércukor jó példa. Érdemes kerülni a gyakori, nagy kiugrásokat, mert a sok cukros étel és ital könnyen felborítja az egyensúlyt. Ezzel szemben a fehérje, a rost és az egészséges zsírok segíthetnek egyenletesebb étkezésben.
Közben a vese és a máj csendben rengeteget dolgozik. Ezért hasznos lehet a megfelelő folyadékbevitel, a gyógyszerek tudatos használata, az alkohol mérséklése, valamint a tápanyagban gazdag ételek előnyben részesítése.
A koleszterin és a vas esetében is az látszik, hogy a túl alacsony és a túl magas értékek nem ideálisak. A mérsékelt tartomány sokszor jobb jel. A gyulladásos terhelés pedig csökkenthető rendszeres mozgással, jobb alvással, stresszkezeléssel, valamint zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrenddel.
A fő üzenet egyszerű: a kis, fenntartható szokások hosszú idő alatt összeadódnak. Egy jobb ebéd, egy plusz séta, vagy egy nyugodtabb éjszaka évek alatt sokat jelenthet.
Miért különleges ez a kutatás?
Ez a vizsgálat nem pillanatfelvétel volt. Hosszú éveken, sőt évtizedeken át követte a résztvevőket, ezért jobban látszik, hogyan kapcsolódhatnak a középkori értékek a későbbi kimenetelekhez.
A hosszú élet ritkán múlik egyetlen tényezőn. A gének, a biomarkerek, a napi szokások, és néha a szerencse együtt alakítják. Semmi sem garantálja a 100 évet, viszont a kiegyensúlyozott döntések javíthatják az esélyeket.
A vércsoport legfeljebb egy kis darab a kirakósban. A nagy kép inkább a következetességről szól, vagyis a stabil szokásokról, a szervek hosszú távú támogatásáról, és arról, hogy ne essünk szélsőségekbe.
Az emberi rész
A svéd adatok alapján a centenáriusok nem „hibátlanok” voltak. Különböző életmóddal, eltérő háttérrel és genetikai csomaggal éltek. Mégis, sokaknál közös volt, hogy hosszú időn át viszonylag egyensúlyban maradt a szervezetük.
A mindennapi, vállalható szokások számítanak a legtöbbet. Kiegyensúlyozottabb étkezés, jobb alvás, rendszeres séta, és kevesebb stressz, ezek nem hangos megoldások, mégis sokat adnak hozzá az évekhez.
