Öt gyakori vonás, ami előfordulhat a nagyon szűk társas körrel élő nőknél.
Vannak nők, akik sokat vannak egyedül.
Nem azért, mert antiszociálisak.
Nem azért, mert „baj” lenne velük.
Nem azért, mert senki sem kedveli őket.
Azért, mert mások.
Sokszor nem passzolnak a tipikus női baráti mintákhoz. Nem szeretik a felszínes beszélgetéseket. Nem igényelnek állandó visszajelzést. Nem viselik jól azokat a kimondatlan szabályokat, amelyek másoknál teljesen megszokottak. Emiatt pedig gyakran kevés barátjuk marad, vagy egy sem.
Egy dolgot fontos rögtön tisztázni:
ezek a jellemzők nem hibák. Egyszerűen személyiségjegyek és tapasztalatok.
Ha magadra ismersz, nincs veled semmi gond. Csak másfajta kapcsolódásra van szükséged.
Nézzük az 5 leggyakoribb jellemzőt.
1. Őszinték, és nem bírják a felszínességet
Sok embernél a barátság könnyed témákon épül. Ilyen az időjárás, a ruhák, a közösségi média, egy kis pletyka, tervek, amik néha elmaradnak. Ez sokaknak teljesen rendben van.
Más nők viszont ezt nem tudják sokáig tartani.
Nekik mélység kell. Tartalmas beszélgetések. Valódi témák. Egyenes, őszinte mondatok. Amikor ebbe az irányba vinnék a beszélgetést, gyakran megkapják, hogy „túl komolyak” vagy „túl intenzívek”.
Ilyenkor két út marad:
-eljátsszák az érdeklődést, hogy beilleszkedjenek, vagy
-önmaguk maradnak, még ha ez magányt is hoz
Ők többnyire a másodikat választják.
Ennek ára van: kevesebb meghívás, szűkebb kör, félreértések. Viszont a nyereség is nagy: belső összhang. Inkább egyedül vannak, mint hogy megtagadják magukat.
2. Nem mennek bele a pletykába
Bizonyos társaságokban a „kapcsolódás” része az, hogy olyanokról beszélnek, akik nincsenek ott.
Sokaknak ez közös program.
Nekik viszont feszengést okoz.
Nem érzik korrektnek, hogy valakit a háta mögött szedjenek szét. Inkább témát váltanak, csendben maradnak, vagy meg is védik az illetőt. Ettől viszont a társaság gyakran kellemetlenül érzi magát.
Nem azért, mert ők felsőbbrendűnek gondolják magukat, hanem mert más az értékrendjük. Ha nem tudnak jót mondani, inkább nem mondanak semmit.
A vége sokszor ugyanaz: egy idő után kevesebbszer hívják őket. Megtartják az elveiket, de népszerűbbek nem lesznek tőle.
3. Válogatósak a kapcsolataikban
Nem nyílnak meg gyorsan.
Nem bíznak meg bárkiben.
Nem barátkoznak csak azért, mert „szimpi”.
Míg sokan könnyen kapcsolódnak, ha megvan az alap kedvesség, ők többet keresnek. Közös értékeket, tisztességet, őszinteséget.
Kívülről ez tűnhet távolságtartásnak.
Pedig ez nem gőg, hanem tiszta határ. Tudják, milyen kapcsolatot szeretnének, ezért nem szórják az energiájukat olyan kötelékekre, amikből úgysem lesz semmi mély.
Az ár itt is valós: magány és félreértések. A jó oldala viszont az, hogy ha találnak valakit, az igazi. Inkább egy őszinte barát, mint húsz felszínes ismerős.
4. Gazdag a belső világuk
Sokan úgy gondolják, hogy az egyedüllét egyenlő a szomorúsággal. Ezek a nők viszont tudnak egyedül lenni anélkül, hogy magányosnak éreznék magukat.
Vannak érdeklődési köreik, terveik, olvasmányaik. Sokszor kreatívak, gondolkodó típusok, vagy egyszerűen szeretik a csendet. Nem kell nekik állandó külső inger ahhoz, hogy rendben legyenek.
Időt töltenek magukkal, és ettől nem lesznek idegesek.
Ez furcsa lehet azoknak, akik a boldogságot a társaság méretével mérik. Náluk viszont a jóllét inkább belülről jön, nem kívülről.
Fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki tudatosan választja az egyedüllétet, vagy félelemből zárkózik el. A kettő nem ugyanaz.
5. Már megégették magukat, ezért óvatosak
Sokan nem így kezdték.
Próbáltak bízni. Megnyíltak. Beletették magukat barátságokba, amikből végül árulás, elhanyagolás vagy játszmázás lett. Ebből pedig tanultak.
Azóta óvatosabbak.
Zártabbak.
Lassabban engednek közel bárkit.
Kívülről ez hidegségnek tűnhet, de sokszor egy régi seb dolgozik mögötte.
Ilyenkor belül feszültség alakul ki: egyszerre vágynak kapcsolódásra, és egyszerre védekeznek. Sok esetben a védelem győz, ezért az egyedüllét biztonságos menedék lesz.
Ugyanakkor valódi barátságokhoz idővel újra nyitni kell, csak már határokkal és józanabb bizalommal.
Ha magadra ismersz
Elfogadhatod, hogy neked a kisebb társas kör működik, és élhetsz ezzel békében. Ugyanakkor azt is megnézheted, hogy valamelyik jellemző már fal lett-e, nem pedig védelem.
Érdemes őszintén végiggondolni:
Magányos vagyok, mert jól érzem magam így, vagy mert félek?
Reálisak az elvárásaim, vagy már a tökéletest keresem?
Védekezem, vagy inkább kerülöm a sebezhetőséget?
Ha a múltból maradtak sérülések, azok feldolgozása sokat változtathat. Segíthet a terápia, az olvasás, az önismereti munka, és a nyugodt átgondolás is.
A lényeg nem az, hogy lejjebb add. Inkább az, hogy okosan nyiss. Bízz fokozatosan, figyelj, húzz tiszta határokat, és hagyj helyet annak is, hogy mindenki emberből van.
Rövid tippek
-Tartsd meg a lényeget, és engedd el a mellékest. Az értékek számítanak, nem a tökéletesség.
-Különítsd el a választott egyedüllétet a félelemből jövő elszigetelődéstől. Más a kettő, ezért mást is igényel.
-Gyakorold a fokozatos megnyílást. Ne adj ki mindent rögtön, de ne is zárj be teljesen.
-Keress közösségeket, ahol természetes a mélység. Ilyen lehet egy klub, egy műhely, önkéntesség, olvasókör, vagy hasonló érdeklődésű csoport.
-Dolgozz a régi sebekkel. Nem mindenki fog ugyanúgy bántani, mint korábban.
-Fogadd el, ha kevés barátság is elég. A minőség többet ér, mint a mennyiség.
Kevés, vagy akár nulla barát nem mindig probléma. Sokszor az őszinteség, az erős értékrend és az érzelmi mélység jele.
A kulcs az, hogy értsd meg magad. Onnantól pedig dönthetsz: maradsz a nyugodt egyedüllétnél, vagy helyet adsz néhány tudatos, valódi kapcsolatnak.
