Mielőtt a popkultúra tele lett volna a „MILF” szavakkal, a Diploma előtt már rég felforgatta a nézőket. A film 1967-ben került a mozikba, és azonnal erős nyomot hagyott maga után. Anne Bancroft elegáns, csábító és mégis sebezhető Mrs. Robinsonja máig emlékezetes, Dustin Hoffman pedig tökéletesen hozta Benjamin Braddock zavarban lévő, ügyetlen figuráját. Az olyan jelenetek, mint a híres „Mrs. Robinson, maga épp el akar csábítani, ugye?”, legendává váltak. Még egy ilyen klasszikus sem hibátlan, és a forgatás körül is akadt jó pár furcsa, vicces vagy kevéssé ismert történet.
A Diploma előtt pontosan akkor érkezett, amikor Amerikában minden mozgásban volt. Tombolt a Beatlemania, a vietnámi háború miatt egyre több volt a tiltakozás, és a fiatalok nyíltan kérdőjelezték meg a tekintélyt, a társadalmi szabályokat, a szexről és kapcsolatokról alkotott régi nézeteket. A film ezt a korszakot kapta el szinte tökéletesen. Ez is az egyik oka annak, hogy közel 60 évvel később is újra és újra előkerül.
A vásznon Benjamin kínos csendjei, udvarias esetlensége és teljes tapasztalatlansága adják a film egyik legjobb humorforrását. Hoffman ezt a figurát úgy játszotta el, mintha rá öntötték volna. Pedig amikor meghallgatásra ment, még alig ismerték, és nem is ő volt az első számú jelölt. A történet szerint Joseph E. Levine producer annyira nem számított rá, hogy amikor Hoffman belépett, ablakpucolónak nézte. A színész gyorsan vette a lapot, és úgy tett, mintha tényleg ablakot tisztítana. Később Levine rájött, ki áll előtte, és innen indult el a casting egyik legjobb döntése.
Benjamin szerepére korábban Robert Redford is szóba került. Sőt, próbafelvételt is készített Candice Bergennel. Mike Nichols rendező viszont úgy érezte, Redfordból hiányzik az a veszteses, kívülálló hangulat, ami ehhez a karakterhez kellett. Redford állítólag próbálta meggyőzni, hogy pontosan érti Benjamin szorongó alkatát. Nichols erre csak annyit mondott neki, hogy nézzen tükörbe, és gondolja végig, tényleg elhiszi-e bárki, hogy egy ilyen férfinak gondot okozna elcsábítani egy nőt. A megjegyzés találó volt, a szerep pedig végül Hoffmané lett.
A válogatás más szempontból sem ment simán. Hoffman később arról beszélt, hogy Katharine Ross mellett kellett szerelmi jelenetet játszania úgy, hogy korábban ilyet még nem csinált. Saját bevallása szerint úgy érezte, egy hozzá hasonló férfit Ross karaktere az életben észre sem venne. Ross sem volt teljesen nyugodt. Később azt mondta, Hoffman alacsonynak és rendezetlennek tűnt, és először azt hitte, ebből baj lesz. Mégis működött köztük a dinamika, részben pont azért, mert a bizonytalanságuk hitelesen átjött a vásznon.
Hoffman utólag arról is beszélt, hogy sokan eleve nem tartották megfelelőnek a szerepre. Úgy érezte, ebben burkolt antiszemitizmus is volt. Egyes kritikák a külsejét és a hangját támadták, például „nagyorrúnak” vagy „orrhangúnak” nevezték. Mike Nichols mégis kitartott mellette, és ez a döntés végül meghatározta a filmet. Nichols később Oscar-díjat kapott a rendezésért.
A film hatalmas kasszasiker lett. Nagyjából 104,9 millió dollárt hozott, és 1967 egyik legnagyobb mozis sikere volt. Hoffman ebből mégsem gazdagodott meg úgy, ahogy sokan gondolnák. A munkáért 20 ezer dollárt kapott, és adók, valamint az ideiglenes lakhatás költségei után mindössze 4 ezer dollár maradt nála. Ezután New York államban munkanélküli segélyt igényelt, és heti 55 dollárból élt egy apró, kétszobás West Village-i lakásban.
Anne Bancroft közben szinte ellopta a filmet mindenki elől. Nehéz más színésznőt elképzelni Mrs. Robinson szerepében. Erőt, hidegséget, érzékiséget és fáradtságot egyszerre vitt a karakterbe. Bár ezért az alakításért nem kapott Oscart, a szerep így is összeforrt a nevével. Érdekesség, hogy Mike Nichols eredetileg Jeanne Moreau-t szerette volna a szerepre. A rendező szerint a francia kulturális közegben élt egy olyan kép, hogy az idősebb nők gyakran ők vezetik be a fiatalabb férfiakat a szexualitás világába. A szereposztás azonban nehezen haladt. Doris Day például visszautasította a felkérést, mert túl soknak érezte a szükséges meztelenséget.
A híres hotelszobás jelenethez kapcsolódik az egyik legismertebb forgatási történet. A próbák alatt Bancroft nem tudta, hogy Hoffman mire készül. A felvétel közben Hoffman hirtelen megfogta a mellét. Később azt mondta, ez egy régi iskolás fiúcínyre emlékeztette, amikor valaki úgy tesz, mintha csak felvenné a zakóját, közben pedig gyorsan odakap. Mike Nichols ezen annyira nevetett, hogy a jelenetet végül bent hagyta a filmben. Hoffman is alig bírta visszafogni magát, ezért a fal felé fordult, és a fejét verte, csak hogy ne nevesse el a jelenetet. Az a kínos, zavart pillanat tehát teljesen valódi.
Sokan ma is úgy emlékeznek Mrs. Robinsonra, mint egy jóval idősebb nőre, pedig Anne Bancroft a forgatás idején csak 36 éves volt. Mindössze nyolc évvel volt idősebb Katharine Rossnál, aki a lányát játszotta, és csak hat évvel idősebb Dustin Hoffmannál. A korkülönbség tehát sokkal kisebb volt, mint amilyennek a filmen tűnt. Ebben szerepe volt Hoffman fiatalos arcának, és annak is, hogy Bancroft idősebbnek látszott a koránál. Elizabeth Wilson, aki Mrs. Braddockot alakította, évekkel később azt mondta egy interjúban, hogy Bancroftnak alkoholproblémái voltak, ami szerinte meglátszott rajta.
Bancroft később vegyes érzésekkel beszélt a szerepről. Elismerte, hogy a Diploma előtt óriási siker volt, ugyanakkor úgy érezte, Mrs. Robinson elhomályosította sok más munkáját. Éveken át fiatal férfiak mondták neki, hogy ő volt az első nő, akiről valaha fantáziáltak. A színésznő 2005. június 6-án, 73 éves korában halt meg méhrákkal. Betegségét szinte teljes titokban tartotta. A New York-i megemlékezésén a Broadway fényeit tiszteletére lekapcsolták, Paul Simon pedig elénekelte a „Mrs. Robinson”-t.
A film zenéje szintén hozzátartozik a legendához. A Diploma előtt Simon & Garfunkel hírnevét is tovább növelte. Mike Nichols és Sam O’Steen vágó eleinte csak ideiglenesen használták a dalaikat a vágás ritmusának beállításához. Később viszont Nichols rájött, hogy ezek a számok annyira jól működnek a képekkel, hogy nincs értelme lecserélni őket. Ez akkoriban szokatlan döntésnek számított. Paul Simon két másik dalt is írt a filmhez, a „Punky’s Dilemma” és az „A Hazy Shade of Winter” című számokat, de Nichols végül nem használta fel őket. Később mindkettő felkerült a Bookends albumra.
A „Mrs. Robinson” története is érdekes. A dal eredetileg nem a filmhez készült. Simon állítólag egy „Mrs. Roosevelt” című számon dolgozott, amely Eleanor Roosevelt alakjához kapcsolódott. Nichols hallott valamit belőle, és meglátta benne a lehetőséget. A filmben ráadásul csak a refrén hangzik el, a teljes dalszöveg nem. A mozis változat egyes sorai eltérnek attól a verziótól is, amely később listavezető sláger lett.
A film képi világa is sokat tett hozzá Benjamin belső állapotának bemutatásához. Az egyik legismertebb példa a vége felé látható futós jelenet. Benjamin teljes erőből rohan a kamera felé, mégis úgy tűnik, mintha alig haladna. Ezt egy nagyon hosszú teleobjektívvel érték el, és a hatás tökéletesen illik a karakterhez, aki hiába mozog, az életében mégsem jut előre. Egy másik jelenetben Benjamin jobbról balra halad a képen, miközben szinte mindenki más balról jobbra. Mivel a nyugati kultúrában a balról jobbra irány természetesebbnek érződik, a fordított mozgás ösztönösen idegennek hat. A film így finoman azt sugallja, hogy Benjamin rossz irányba tart, vagy legalábbis nem találja a helyét.
A sokat emlegetett félmeztelen jelenetek körül is volt bonyodalom. Anne Bancroft előre kikötötte, hogy nem vállal topless felvételeket, főleg nem a hálószobai összetűzésnél. A stáb ezért dublőzt keresett a Sunset Stripen. Az első kiszemelt nő nem volt hajlandó levenni a tapaszait, így új megoldás kellett. Végül egy második beugró mentette meg a jelenetet. Az ilyen apró forgatási történetek jól mutatják, hogy még a legnagyobb filmklasszikusok mögött is sok rögtönzés és kompromisszum áll.
Persze a kész filmben is maradt néhány hiba. Benjamin üdvözlőpartiján például egy nő látványos rúzsfoltot hagy az arcán, ami később nyomtalanul eltűnik. Egy másik jelenetben Ben éjjel viszi haza Mrs. Robinsont, aztán az üvegházas rész már úgy néz ki, mintha fényes nappal játszódna. Azt is könnyű kiszúrni, hogy amikor Mrs. Robinson zenét kapcsol Benjamin szórakoztatására, a zene később váratlanul elnémul, amikor a fiú leszalad, hogy elkerülje Mr. Robinsont.
A film egyik legismertebb képe az, amikor Mrs. Robinson lába keretbe foglalja Benjamint. Ez a beállítás annyira beégett a filmtörténetbe, hogy számtalanszor kifigurázták vagy újrajátszották. Felbukkant például a Roseanne egyik részében, és a The Simpsons is megidézte, amikor Mrs. Krabappel próbálta elcsábítani Mr. Bergstromot, akit ráadásul Dustin Hoffman szólaltatott meg.
A Diploma előtt máig azért működik, mert nem csak botrányos vagy vicces film. Egyszerre szatíra, szerelmi történet és generációs lenyomat. Dustin Hoffman ügyetlen bája, Anne Bancroft emlékezetes jelenléte és Simon & Garfunkel zenéje együtt tettek belőle igazi klasszikust. És ahogy a forgatási sztorik, bakik és háttértitkok mutatják, a film mögött legalább annyira érdekes világ áll, mint ami a vásznon látszik.
