Életmód

Anyósomék rózsaszínre festették a házamat, amíg kórházban voltam. Másnap reggel az anyósom a saját háza előtt kiabált: „Ez nem történhet meg! Gonosz vagy!”

A nehéz szülés után csak arra vágytam, hogy hazavigyük a kislányomat, és végre pihenhessek. Ehelyett kiderült, hogy az anyósom és a sógornőm a tudtunk nélkül döntött a házunkról. Először azt hittem, egyszerűen figyelmen kívül hagyták a kérésünket, de egy telefonhívásból megtudtam, hogy ennél sokkal súlyosabb dolog történt.

Amikor Diane meglátta, mit tettem a házával, már azelőtt kiabálni kezdett, hogy kiszálltam volna az autóból.

A lánya, Brooke mellette állt, és a sötétszürke falakra mutogatott.

– Ez nem történhet meg! Gonosz vagy! – ordította Diane.

Papucsban indult meg felém.

– Hogy tehetted ezt az otthonommal?

A frissen festett falakra néztem. Mindössze tizenkét órával korábban ő még ünnepelte, amit a mi házunkkal tett.

A festék azonban nem is a legrosszabb volt.

Elvett valamit, amit az újszülött lányunknak szántak, és bizonyítékom is volt rá.


Egy hónappal a kiírt időpontom előtt a férjemmel, Ryannel megvettük az első közös házunkat.

Kicsi, egyszintes ház volt, szürke falakkal és fehér bejárati ajtóval. Négy éven át spóroltunk rá, ezért amikor végre megkaptuk a kulcsokat, elsírtam magam az üres nappaliban.

Ryan átkarolt.

– Végre valóra vált az álmunk, Rosalie.

– Ez lesz a mi kis családi fészkünk – mondtam.

Harmincéves koromra elegem lett abból, hogy olyan albérletekben lakjunk, ahol még egy képet sem tehettünk fel a falra engedély nélkül. Most már volt egy otthonunk, ahol felnevelhettük a lányunkat.

Ryan anyját, Diane-t azonban nem nyűgözte le a ház. A házavatón a falakat nézegette.

– Szürke? Komolyan? Olyan, mint egy ravatalozó.

Ryan húga, Brooke felnevetett.

– Pontosan. Fessétek rózsaszínre, attól legalább vidámabb lesz.

– Nekünk tetszik így – feleltem.

Diane csak a fejét rázta.

– Semmi fantáziátok nincs.

– Anya, most vettük a házat – mondta Ryan.

– Remélem, azért felújításra is félretettetek valamennyit.


Diane ritkán fogadta el, ha valaki nemet mondott neki. Brooke pedig többnyire mellé állt, még akkor is, ha négyszemközt mást gondolt.

Egyszer Diane az előző albérletünk függönyeit kritizálta.

– Kisebbnek látszik tőlük a szoba – mondta.

– Nekem tetszenek – feleltem.

Brooke megsimította az anyagot.

– Szerintem szépek, anya.

Diane összevonta a szemöldökét.

– Tegnap még azt mondtad, hogy csúnyák.

Brooke zavartan nézett rá.

– Én ilyet nem mondtam.

Ryan témát váltott. Később megkérdeztem tőle:

– Miért hagyod, hogy így beszéljen velem?

– Mindenkivel ezt csinálja.

– Attól még nem lesz rendben.

– Tényleg a függönyök miatt akarsz veszekedni?

– Nem. Azt szeretném, ha észrevennéd, amikor sérteget.

– Észreveszem, Rose.

– Akkor még rosszabb.

Ryan elfordította a tekintetét. Ahogy máskor is, végül én hagytam annyiban.


Négy héttel később megindult a szülés. Alice nehéz világra jövetel után született meg, és mindkettőnknek további ellátásra volt szüksége, ezért hét napig maradtunk a kórházban.

Az ötödik napra már egy beszélgetés közben is alig bírtam ébren maradni. Diane Brooke-kal együtt látogatott meg minket.

– Otthon mindent elintézünk, Rose – ígérte. – Meglocsolom a növényeidet, elhozom a postát, amit kell.

Volt náluk pótkulcs, mert korábban megbíztunk bennük.

– Tudnál néhány ételt is készíteni? – kérdeztem. – Nem hiszem, hogy hazaérkezés után rögtön főzni tudok majd.

– Persze, szívem. Megtöltöm a hűtőt és a fagyasztót – felelte Diane, és megszorította a vállamat. – Te csak a gyógyulásra koncentrálj.

– Meg arra, hogy hazahozzuk az unokahúgomat! – tette hozzá Brooke.

Aznap délután felhívott a bátyám, Jake, aki egy barkácsáruházat vezetett, és korábban is segített nekünk a ház körüli javításokban.

– Összedobunk nektek egy kis pénzt, hogy könnyebb legyen az első időszak – mondta.

– Mire?

– Ételre, babaholmira, takarításra. Diane azt mondta, hogy megszervezi az egészet.

– Hogy került ő ebbe bele?

Jake elmagyarázta, hogy Alice születésekor kezdte gyűjteni a pénzt, Diane pedig előző nap felajánlotta, hogy intézi az ügyeket, amíg én lábadozom.

– És te beleegyeztél?

– Azt hittem, segíteni akar – mondta Jake. – Sok a munkám, úgyhogy rábíztam. Ne utasítsd vissza, Rose, mindenki jót akar nektek.

Elnevettem magam.

– Rendben. Mondd meg mindenkinek, hogy nagyon hálás vagyok.

Aznap először éreztem úgy, hogy talán mégis rendben lesz minden. Arról fogalmam sem volt, hogy Diane már eldöntötte, mire költi a pénzt.


Néhány nappal később Ryan hazavitt minket. Először a rózsaszín bejárati ajtó tűnt fel, aztán a falak. Még a postaládát is rózsaszínre festették.

– Ryan, mondd, hogy rossz házhoz jöttünk.

Megállt a felhajtón. Diane és Brooke a verandán állt, és szélesen mosolygott.

– Meglepetés! Rendbe hoztuk a házatokat! – kiáltotta Diane.

Brooke felemelte a telefonját.

– Várjatok, fel akarom venni a reakciótokat!

Ryan kiszállt az autóból.

– Az egész házat lefestettétek anélkül, hogy megkérdeztetek volna minket?

Az anyja összeráncolta a homlokát.

– Tényleg ennyire hálátlan vagy? Egész héten dolgoztunk, hogy újrafessük nektek!

– Mondtuk, hogy tetszik a szürke!

– Most legalább vidámabb a házatok, ráadásul ingyen volt, drágám!

Óvatosan kiemeltem Alice-t a hordozóból. Fájt a hátam, és gyengének éreztem a lábam.

Diane közelebb lépett.

– Rosalie, igazán értékelhetnéd, amit tettünk. Tudom, hogy fáradt vagy, de nézd meg!

Brooke telefonjára pillantottam.

– Kérlek, ne videózz.

Erre leengedte a készüléket. Diane sóhajtott.

– Csak azt akartuk, hogy szép otthonba érkezzetek haza.

A rózsaszín bejárati ajtót néztem. Már az első pillanatban megszerettük a ház szürke külsejét.

Nem vitatkoztam velük. Megigazítottam Alice takaróját.

– Igazad van. Túl fáradt vagyok ehhez.

Diane elégedetten Ryanre mosolygott.

– Látod? Rosalie megérti.

Nem sokkal később elmentek. Bent Ryan letette a táskáinkat.

– Tényleg annyiban hagyod?

– Nem – feleltem, és elővettem a telefonom. – Csak ma este nem fogok veszekedni.

Aztán felhívtam Jake-et.

– Rózsaszín lett a házunk.

Jake felnevetett.

– Ne viccelj.

Elküldtem neki egy fényképet. A nevetése azonnal abbamaradt.

– Várj, a külsejét is?

– Minden falat, Jake. Még a bejárati ajtót is.

– Diane azt mondta, hogy a babaszobát és a dolgozószobát szeretnéd kifestetni – felelte. – Miért vett akkor annyi festéket, hogy az egész házra elég legyen?

– Én is ezt kérdeztem tőle.

– Azt mondta, Ryan a külső festését is kérte. Azt kérte, ne hívjalak fel, mert meglepetés lesz.

Ryanre néztem.

– Ryan?

– Én ilyet soha nem mondtam.

Jake elhallgatott.

– Akkor mindkettőnknek hazudott.

– Mennyit költött? – kérdeztem.

Jake megnézte a nyilvántartását.

– 1364 dollárt.

A konyhába pillantottam. Nem várt ott egyetlen előre elkészített étel sem.

– Jake, honnan vette ezt a pénzt?

– Mindjárt utánanézek.

Tíz perccel később visszahívott.

– Beszélnünk kell a babának gyűjtött pénzről.

– Mi történt?

– Mindenki összesen 1920 dollárt adott össze – mondta Jake. – Diane a pénz egy részét festékre költötte.

– Alice pénzéből?

– Azt mondta, a családi gyűjtésből fizeti.

– De ő ételt ígért nekünk.

– Úgy látszik, azt mondta mindenkinek, hogy inkább lakásfelújítást szeretnél.

Ryan felém nyújtotta a kezét.

– Add ide, felhívom anyát.

– Még ne.

– Rosalie, elköltötte Alice ajándékpénzét!

– És mindenkinek azt mondta, hogy mi kértük.

Megnyitottam Diane üzeneteit.

Elköltötted a pénzt, amit Alice-nek gyűjtöttek, hogy lefestesd a házunkat?

Szinte azonnal válaszolt.

Valami szépet akartunk tenni a családodért. Ne kezdj megint veszekedni.

Ezután az ételekről kérdeztem.

Most már gyönyörű otthonotok van. Inkább megköszönhetnéd.

Újra felhívtam Jake-et.

– El tudod küldeni a családi csoport üzeneteit a gyűjtésről?


Amíg Ryan szendvicseket készített, átnéztem az üzeneteket. Diane azt írta a rokonoknak, hogy én kértem a vidámabb házat. Többen meg is dicsérték, amiért mindent megszervezett. Valaki még ételt is felajánlott nekünk, Diane azonban azt válaszolta, hogy nincs rá szükségünk.

A saját ételüket szeretnék megoldani. Ne zavarjátok őket.

A telefonom újra rezgett. Ryan egyik nagynénje írt:

Vasárnap készítettem nektek ennivalót. Diane azt mondta, tegyem a fagyasztóba, mert nem kértek belőle.

Ryan a vállam fölött olvasta az üzenetet.

– Visszautasította az ételt, amit már valaki megfőzött nektek?

Mielőtt válaszolhattam volna, újabb üzenet érkezett.

Rosalie, tudtad, hogy Diane azt kérte, senki ne keressen közvetlenül titeket?

Ryanre néztem.

– Miért tette volna ezt?

– Nem tudom – felelte.

Újra felhívtam Jake-et.

– Még egy kérdés. Van sötétszürke külső festéketek? Igazán sötét árnyalat.

Jake elhallgatott.

– Miért kérdezed?

– Mennyibe kerülne lefesteni Diane házának elejét?

– Rosalie, eszedbe se jusson.

– Csak mondd meg.

Jake adott egy becslést. Ryan meghallotta a beszélgetést.

– Ugye nem gondolod komolyan?

– Szeretném, ha megértené, mit tett velünk.

– Attól még nem festhetjük le az ő házát is.

Igaza volt. Utáltam, hogy igaza van. Mégis elegem lett abból, hogy mindig nekem kelljen szó nélkül elfogadnom mások döntéseit.

Aznap este Jake átjött, és megmutatta a családi csoportból készített képernyőképeket. Diane több étel- és takarítási felajánlást is visszautasított. Amikor az egyik rokon rákérdezett, miért került olyan sokba a festés, Diane ezt írta:

Rosalie választotta ki a színeket. Pontosan ezt szeretné.

– Ezt mindenkinek elmondta? – kérdezte Ryan.

– És van még más is – felelte Jake.

Diane arra kérte a rokonokat, hogy ne keressenek minket közvetlenül.

Fáradtak, majd én mindent elintézek.

Egyetlen emberként akarta irányítani, ki beszélhet velünk. Ryanre néztem.

– Elmondom mindenkinek, mi történt valójában.

Üzenetet írtam mind a tizenegy embernek, aki hozzájárult a gyűjtéshez. Megköszöntem a segítségüket, majd elküldtem a nyugtákat és Diane üzeneteit. Azt is világossá tettem, hogy soha nem kértük a ház kifestését.

Perceken belül jöttek a válaszok. Az egyik rokon azt kérdezte, hová lett a fennmaradó 556 dollár. Egy másik felajánlotta, hogy mégis megszervezi az étkezéseinket.

Ryan a vállam fölött olvasta az üzeneteket.

– Mindenkinek elküldted?

– Tudniuk kellett, mi történt.

Jake felvette a kulcsait.

– Akkor most beszéljünk a festésről.

Ryan megrázta a fejét.

– Tényleg meg akarod csinálni?

– Szeretném, ha ő is megértené.

– Mondd el neki. Ne válj olyanná, mint ő.

Jake felé fordultam.

– Segítesz?

– Te még lábadozol. Én festek, te az autóban maradsz.

Ryan nem akart velünk jönni. Alice-szel otthon maradt. Indulás előtt megfogta a kezem.

– Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban ezt az egészet.

– Óvatos leszek – mondtam.

– Nem ettől tartok.

Nem tudtam mit felelni.


Éjfél után értünk Diane házához. Jake az utca túloldalán parkolt le. Diane hálószobájának ablaka a kertre nézett, a függönyök be voltak húzva, az utca pedig üres volt.

– Még meggondolhatod magad – mondta Jake.

A világos falakra néztem.

– Csináld.

Jake átvitte a felszerelést a felhajtón. Én az autóban maradtam, és figyeltem, ahogy dolgozik. Néhány percenként megnéztem a telefonomat. Ryan nem hívott, és ez jobban zavart, mint vártam.

Több órával később Jake visszajött.

– Kész az eleje.

Óvatosan kiszálltam. A ház elején az elérhető falszakaszokat sötétszürkére festette, a többi rész világos maradt.

– Diane fel is jelenthet minket – mondta Jake.

– Tudom.

– Én is elmondom majd, hogy segítettem.

– Azzal is tisztában vagyok.

Jake rám nézett.

– Így is megérte?

A házra pillantottam.

– Holnap megmondom.


Reggel hét előtt Brooke hívott fel.

– Mit műveltél?

A háttérben Diane kiabált. Megvártam, amíg Brooke befejezi.

– Odamegyek – mondtam.

Ryan vezetett, én pedig Alice mellett ültem. Azóta alig szólt hozzám, hogy megtudta, mit tettünk.

Jake a ház előtt várt. Diane és Brooke a felhajtón állt, Brooke pedig a falakra mutogatott.

– Ez nem történhet meg!

Diane észrevett.

– Ez nem történhet meg! Gonosz vagy!

Odajött az autóhoz.

– Tönkretetted az otthonomat!

Kiszálltam.

– A festéket le lehet fedni.

– Fogalmad sincs, mennyibe fog ez kerülni!

– Jake kér már árajánlatot.

Diane döbbenten nézett rám.

– Beismered?

– Igen. Én fizetem a helyreállítás költségét.

Brooke összefonta a karját.

– Akkor miért csináltad?

Ránéztem.

– Mert egyikőtök sem hitte el, amikor azt mondtam, hogy nem kérem.

Diane elővette a telefonját.

– Elmondom az egész családnak!

– Nyugodtan.

Brooke rápillantott a kijelzőjére.

– Anya, már most is írnak nekem.

Diane összevonta a szemöldökét.

– Miért?

– A babára gyűjtött pénzről kérdeznek.

Diane megnyitotta az üzeneteit, és megváltozott az arckifejezése.

– Elküldted nekik a nyugtákat?

– Igen.

– Ezek magánjellegű megállapodások voltak!

– Ők adták össze a pénzt, Diane.

Ryan előrelépett.

– Anya, mi lett a fennmaradó 556 dollárral?

Diane habozott.

– A befejező munkákra akartam költeni.

– A mi házunkra? – kérdezte Ryan.

– Igen!

– Soha nem kértünk meg, hogy fesd le.

Brooke is előrelépett.

– Anya azt mondta, várjunk a festéssel, amíg mindketten kórházban lesztek. Azt mondta, Rosalie már nem tud megakadályozni minket, mire Alice hazajön.

– Elég legyen, Brooke! – kiáltotta Diane.

– De hát ezt mondtad!

Ryan az anyjára nézett.

– Megvártad, amíg megszületik Alice, mert akkor nem tudtunk hazajönni?

Brooke arca elkomorult.

– Azt hittem, tudod.

Ryan hátrébb lépett az anyjától.

– Anya, ezt előre eltervezted?

Diane rám nézett.

– Értetek tettem!

– Nem – mondta Ryan. – Azért tetted, mert tudtad, hogy nemet mondunk.

Diane rám mutatott.

– Ő meg lefestette a házamat!

– Igen – feleltem. – Rossz döntés volt, és kifizetem a helyreállítást.

– Akkor te sem vagy különb nálam!

– Lehet, hogy a festés ügyében nem. De én nem vettem el az unokádnak szánt pénzt.

Diane mosolya eltűnt.

Ryan ismét megszólalt.

– Kérünk árajánlatot mindkét házra. Anya, te fizeted a miénk helyreállítását, Rosalie pedig a tiedét.

– Ebbe nem egyezem bele! – vágta rá Diane.

– Akkor külön rendezzük a dolgot – feleltem.

Ryan kinyújtotta a kezét.

– Add vissza a pótkulcsokat, anya.

Diane ránézett.

– A saját családod helyett őt választod?

– Rosalie és Alice az én családom.

Diane a kezébe dobta a kulcsokat.


Három nappal később Jake árajánlatot kért mindkét házra. Több rokon visszakövetelte a befizetett pénzét, ezért Diane írásban vállalta, hogy visszaadja a babának szánt összeget, és kifizeti a mi házunk helyreállítását. Én vállaltam, hogy megtérítem az ő házán végzett festés költségét.

Délután Ryan Alice kiságya mellett állt.

– Bárcsak másképp csináltad volna?

– A festést igen.

– És hogy mindenkinek elmondtad?

A lányunkra néztem.

– Egy pillanatra sem bántam meg.

Ryan megfogta a kezem. Odakint a házunk még mindig rózsaszín volt, a pótkulcsok viszont már visszakerültek hozzánk.