Ha akkor tudom, milyen titokra derül fény azon a napon, valószínűleg el sem indulok.
Kívülről mi voltunk az álompár. A barátaink gyakran mondták, hogy szerencsések vagyunk, mert nyugodt, erős családnak tűnünk.
Persze nálunk is voltak viták, félreértések, a hétköznapi gondok. Semmi olyan, ami miatt aggódni kellett volna, egészen két évvel ezelőttig. Akkor valami megváltozott.
A férjem egyre többször eltűnt az anyjához. Azt mondta, segít neki a ház körül.
Az anyósaom egyedül élt, a férje már nem volt vele, egy közeli kisváros szélén. Elsőre ez még szép gesztusnak tűnt. Az ember segít az anyjának, ez természetes.
A város tényleg közel volt, autóval olyan húsz perc. Csakhogy volt benne valami furcsa.
Korábban a férjem kéthetente ugrott át hozzá, most viszont az utóbbi fél évben szinte minden nap munka után odament. Hétvégén pedig reggeltől estig ott volt.
A barátaim kezdték el feszegetni a témát.
„Nem furcsa, hogy naponta átjár a szomszéd városba?”
„Valami nem stimmel.”
„Biztos, hogy titkol valamit. Menj vele egyszer, vagy nézd meg, mi van.”
Ekkor jött az ötlet. Elmegyek, de nem szólok neki. Megvárom, hogy elinduljon, és a saját kocsimmal utána megyek.
Szombat reggel, ahogy mindig, csak ennyit mondott:
„Este jövök, drágám. Holnap is visszaugrom.”
„Rendben” válaszoltam reflexből, közben pedig már tudtam, hogy ma nem így lesz.
A férjem szülővárosa kicsi volt. Ott mindenki ismer mindenkit, nehéz bármit sokáig eltitkolni. Leparkoltam az anyósom háza közelében, és a kocsiban maradtam. Amikor benéztem az ablakon, jeges félelem futott át rajtam.
Azt hittem, rosszul látok.
Nem csak az anyósom és a férjem volt bent. Ott állt mellettük egy fiatal nő, a karjában egy babával.
Később derült ki, mi ez az egész. Az anyósom az első perctől nem kedvelt, és sosem fogadott el. Most pedig kiderült, hogy régóta azon dolgozott, hogy a férjem hagyjon el, és vegye el a szomszéd lányát. És végül elérte, amit akart.
A férjem titokban összeházasodott vele. Közben nekem továbbra sem mondott semmit, mert nem volt ereje kilépni ebből az életből. A legrosszabb az volt, hogy már közös gyerekük is született, egy 2 hónapos baba.
Mindezek alatt a férjem két család között élt. Nap mint nap átjárt hozzájuk, azzal a mesével, hogy az anyját ápolja és segít neki. Nekem pedig naponta hazudott, részben az anyja nyomása miatt, részben mert így volt kényelmes.
Aznap összepakoltam, és eljöttem. Nem sokkal később beadtam a válókeresetet, és azóta sem bántam meg.
