Az oxfordshire-i Sobell House Hospice konyhájában Spencer Richards szakács nap mint nap azon dolgozik, hogy az életük végéhez közeledő emberek szeretettel készített ételeket kapjanak.
Richards számára ez nem egyszerű munka, inkább hivatás.
A [Mirror] újságnak adott interjúban elmondta, mennyire különleges érzés, hogy lehetőséget kap arra, hogy a páciensek utolsó napjait egy kicsit szebbé tegye a főztjével.
„Szerintem egy szakácsnak nincs nagyobb megtiszteltetés, mint amikor valakinek az utolsó ételét készítheti el. Nemrég egy 21 éves fiúnak főztem, aki semmit sem talált vonzónak az étlapon. Fiatal volt, szerette az utcai kajákat, így azokat készítettünk neki.”
Felidézte azt is, amikor egy 93 éves hölgynek sütött születésnapi tortát. Az asszony egész életét hagyományos otthonban töltötte, ahol sosem volt szokás megünnepelni a születésnapokat.
„Mikor megleptük egy tortával, könnyekig meghatódott. Nagyon boldog volt.”
A Sobell House Hospice-ban a páciensek legtöbbször születésnapi tortát kérnek, amikor közeledik az életük vége.
„Apróságnak tűnhet, de azoknak, akik magányosak vagy elszigetelten élnek, nagyon sokat jelent,” tette hozzá Richards.
Fontosnak tartja, hogy minden ételt a páciensek igényeihez igazítson, mert a palliatív ellátásban sokan elveszítik a nyelési képességüket, illetve a kezelések és gyógyszerek miatt az ízlelésük is megváltozik.
Richards azt vette észre, hogy a daganatos betegeknél gyakran megjelenik az édesség utáni vágy.
A legtöbb páciens érzékenyebbé válik a sóra is.
„Az étel rengeteg emléket előhívhat, és új, szép pillanatokat teremthet. Ez az, amit mi itt minden nap megteszünk.”
