Egy szűkös bérlakásban nőtt fel, hűtőszekrény, telefon és angolvécé nélkül egészen tinédzserkoráig. Sovány gyerek volt, az apja gyakran megverte, a gyerekkora pedig olyan súlyos terheket hozott, amelyek sokak álmait teljesen összetörték volna. Ő mégis utat talált kifelé, kőkemény akarattal, fegyelemmel és azzal, hogy megszállottan dolgozott saját fejlődésén. Ma a nevét az egész világ ismeri, és olyan tisztelet övezi, amit nagyon kevés színész vagy ember mondhat el magáról.
Egy szigorú, sötét múltú apa árnyékában
1947. július 30-án született. Apja, Gustav, alkoholista, tekintélyelvű rendőrkapitány volt, aki a náci párt tagjaként szolgált a második világháború alatt olyan helyeken, ahol a történészek szerint súlyos bűncselekmények történtek.
A család szigorú katolikus rendben élt. Ő és a bátyja minden hajnalban még napkelte előtt keltek, hogy elvégezzék a ház körüli munkákat. A vezetékes víz számukra csak álom volt, ők egy egyszerű, nagyon szerény lakásban éltek, amely egy tehénlegelőre nézett.
„A bátyámmal hordtuk a vizet a kútról a házhoz, aztán mindenki ugyanabban a lavórban mosakodott. Először anyám, aztán apám, aztán a bátyám, végül én. Mire rám került a sor, a víz már piszkos volt, de egyikünknek sem volt kedve újra elballagni a kúthoz” – mesélte később.
Bár később bevallotta, hogy szerette az apját, a gyerekkori emlékei tele voltak fájdalommal. Engedetlenség vagy „rossz viselkedés” esetén kemény büntetés várt rájuk, ahogy ő fogalmazott, „a pálcát nem kímélték”.
Első gyerekkori emléke egy viharhoz kötődik. Kúszva bemászott a szülei ágyába, befurakodott az anyja és az apja közé, hogy biztonságban érezze magát. Mégis azt mondta, az apjának „semmi türelme nem volt ahhoz, hogy meghallgassa vagy megértse a problémáidat”.
A lelki terrort gyakran testi bántalmazás is kísérte.
„Húzták a hajamat, szíjjal ütöttek. A szomszéd gyerekkel ugyanez történt. Akkoriban ez sok házban így ment” – mondta. Úgy látta, ez a kora nevelési stílusának része volt.
„Nem akartak egyéniséget nevelni. A lényeg az volt, hogy mindenki alkalmazkodjon. Én pedig az voltam, aki nem alkalmazkodott, és akinek az akaratát nem tudták megtörni. Lázadó lettem. Minden pofon után, minden alkalommal, amikor azt mondták, hogy ‘ezt nem teheted meg’, azt gondoltam: ‘Sokáig ez már nem tart, el fogok költözni innen. Gazdag szeretnék lenni. Valaki akarok lenni.’”
A szeretet és elutasítás furcsa keveréke
Több interjúban is elmondta, hogy apja nyíltan jobban kedvelte az idősebb bátyját, Meinhardot. A különbségtétel „erős és egyértelmű” volt, amit az is táplált, hogy az apa gyanította, a későbbi hollywoodi sztár talán nem is a saját gyermeke.
„Apám olyan volt, mint egy hideg-meleg vizes zuhany” – mesélte egyszer. „Ha ivott, nem mutatta ki az érzelmeit. Dühös volt. Aztán két-három nappal később talán bűntudata támadt, vett nekünk fagyit, elvitt valahová, ölelt, puszilgatott.”
Gyerekkori barátaik is emlékeztek rá, milyen szigorúan bánt velük. Az apa versenyeztette a fiúkat sportfeladatokban, és mindig a győztest magasztalta (többnyire Meinhardot), a vesztest pedig kritizálta.
A tragédia 1971-ben érte a családot, amikor Meinhard ittas vezetés közben halálos balesetet szenvedett.
Egy vidám fiú, aki nem talált helyét az iskolában
A nehéz otthoni légkör ellenére a későbbi világsztár személyisége kifelé teljesen más képet mutatott. A környezete szerint vidám, jókedvű és energikus gyerek volt. Az iskolában viszont komoly gondjai akadtak.
Olvasási nehézségekkel küzdött, később diszlexiát diagnosztizáltak nála. A tanulás így nem adott neki sikerélményt.
A sport viszont annál inkább. Többféle sportot kipróbált, de kezdetben a foci volt a nagy szerelme. Azt hitte, ebből lesz valami komolyabb, aztán egy edzés mindent megváltoztatott.
1960-ban a fociedzője elvitte a csapatot egy helyi edzőterembe. Ez volt az első találkozása a súlyzós edzéssel. Valami azonnal megfogta benne.
Tizenöt évesen már titokban, éjszakánként kiszökött otthonról, hogy edzhessen a közeli stadionban, miközben az apja otthon aludt.
„Amikor 15 éves voltam, levetkőztem, és belenéztem a tükörbe” – emlékezett vissza. „Ahogy néztem magam meztelenül, rájöttem, hogy ha tökéletes arányokat akarok, 20 hüvelykes karokra lesz szükségem, hogy passzoljanak a testem többi részéhez.”
A testépítés mint útlevél az álmaihoz
A testépítés soha nem öncélú izommutogatás volt számára.
„Ez volt az útlevelem mindenhez, amit csodáltam az életben. A gazdagsághoz, a színészethez, a tanuláshoz” – mondta. „Úgy éreztem, a testépítés lehet az eszköz, ami mindehhez eljuttat.”
Az apja egyáltalán nem lelkesedett ezért az új szenvedélyért. Sőt, értelmetlen hiúságnak tartotta.
„Miért nem vágsz inkább fát?” – mondogatta neki az apa, ahogy azt a színész az önéletrajzában leírta. „Attól is erős leszel, és legalább teszel valamit másokért.”
A kritika nem tántorította el.
„Az az ő elképzelésük volt, nem az enyém. Én úgy éreztem, valami különlegesre születtem, valami nagyra, valami egyedire” – fogalmazott.
Húszéves korára már elnyerte a Mr. Universe címet, majd még négyszer megvédte. Emellett hétszer lett Mr. Olympia.
Naponta órákat edzett. Nemcsak az izomtömeg volt fontos számára, hanem az is, hogyan mutat a színpadon. Balettet tanult, hogy a pózai tökéletesek legyenek, mert tudta, a prezentáció sokszor eldönti, ki nyer egy versenyt.
Egy fiatal osztrák srác megérkezik Amerikába
Huszonegy évesen érkezett az Egyesült Államokba. Első versenyét elvesztette, de ez csak átmeneti kudarc volt. Hamarosan megismerte Joe Weidert, a legendás testépítőt és kiadót, aki felfigyelt rá, és támogatni kezdte.
„Tudtam, és ő is tudta, hogy nagy lehet” – mondta egyszer Weider. „Arnoldot közösen építettük fel. Különleges volt, mert magas volt, akaratereje volt, sármos volt, és mindenek felett győzni akart.”
Ezen a ponton már könnyű kitalálni, kiről van szó: Arnold Schwarzeneggerről.
A testépítőtől a világ egyik legjobban fizetett színészéig
A sikerek egyre gyorsabban érkeztek. Nemcsak a sportban, hanem az üzletben is. Ingatlanbefektetések, postai rendeléses vállalkozás, fitneszkönyvek, részvények. Mielőtt Hollywood igazán befogadta volna, már komoly vagyont épített fel.
A filmipar sem tárta ki előtte az ajtót azonnal. Első filmje, a Hercules in New York, kudarc volt, a neve szokatlanul hangzott, az akcentusát sokan érthetetlennek tartották. Nem úgy nézett ki, mint a klasszikus filmsztárok.
Második filmszerepét a A hosszú búcsú című filmben kapta, ahol egy maffiózó emberét alakította. Aztán jött egy fontosabb szerep a Maradj éhen! (1976) című filmben, amelyért elnyerte a Golden Globe díjat, a New Star of the Year – Actor kategóriában.
Az igazi áttörést aZ Acélizom hozta el, amely megmutatta a személyiségét, versenyszellemét és humorát. A dokumentumfilm után a világ már nemcsak a testét ismerte, hanem a karakterét is.
Innen már jöttek a nagy produkciók: Conan, a barbár, A Terminator, Terminator 2, Total Recall – Az emlékmás. Az 1980-as évek egyik legjobban fizetett színészévé vált, filmjeiért hozzávetőleg 35 millió dollárt kapott.
Hollywood után a politika következett
A hírnév önmagában nem volt neki elég. 2003-ban elindult Kalifornia kormányzói posztjáért. A kampány alatt komoly botrányok robbantak ki. Tizenhat nő állt elő szexuális visszaéléssel kapcsolatos állításokkal.
Elismerte, hogy egyes vádaknak volt alapja, másokat cáfolt, de összességében így foglalta össze: „Sok minden, ami a cikkben szerepelt, nem igaz. De azt is mondanom kell, ahol füst van, ott néha tűz is van.”
Ennek ellenére megnyerte a választást.
Arnold soha nem volt tipikus pártpolitikus. Több kérdésben is olyan álláspontot képviselt, amely egyszerre zavarta meg a konzervatív és a liberális tábort. Támogatta a fegyvertartás szigorítását, kiállt a melegjogok mellett és erősen foglalkozott a környezeti ügyekkel. Mindez sok vitát okozott, de végül újraválasztották, így két cikluson át volt Kalifornia kormányzója.
Magánéleti válság a csúcson
A politikai sikerek mellett a magánélet egyre nehezebb lett. Nyilvánosságra került, hogy a házvezetőnővel közös gyermeke született, még a házassága alatt. Felesége, Maria Shriver végül beadta a válókeresetet, a válás hosszú és fájdalmas folyamat lett.
Arnold úgy fogalmazott, a válás „nagyon nehéz volt az elején”, de ma már egészen más a helyzet.
„Csodálatos barátnőm van, Heather Milligan, aki sikeres gyógytornász. Nagyon büszke vagyok rá, és szeretem. Ugyanakkor szeretem a feleségemet is. Jó barátok vagyunk, közel állunk egymáshoz, és nagyon büszkék vagyunk arra, ahogy felneveltük a gyerekeinket” – mondta.
Nem lassít, még idősen sem
A filmek és a politika után sem tűnt el a reflektorfényből. A korát gyakran eltúlozzák, de a lényeg az, hogy idős emberként is elképesztően aktív maradt.
Egészségügyi kezdeményezésekben vesz részt, például a Zimmer Biomettel közös „You’ll Be Back” ízületi egészség kampányban, kiáll a környezetvédelem mellett, és olyan edzésprogramokat népszerűsít, amelyek a kor előrehaladtával is óvják az ízületeket.
Közben továbbra is forgat, például a Netflix FUBAR sorozatában szerepel, és milliókat inspirál azzal, hogy kitartásról, hosszú távú gondolkodásról és következetességről beszél.
A Forbes 2024-ben egymilliárd dollár fölé tette Schwarzenegger vagyonát. A pénzről egyszer viccesen azt mondta: „A pénz nem tesz boldoggá. Most 50 millió dollárom van, de pontosan ugyanolyan boldog voltam, amikor 48 millióm volt.”
Egy osztrák kisfiúból jelenség lett
Egy szegény osztrák fiú, aki olyan otthonból indult, ahol még vezetékes víz sem volt, testépítő bajnok lett, majd hollywoodi szupersztár, kormányzó és a közösségi médiában is meghatározó figura.
Arnold Schwarzenegger története arról szól, hogyan tud valaki újra és újra átalakítani mindent az életében, miközben a nehézségek ellenére sem adja fel az álmait. Ha szerinted is inspiráló az útja, érdemes továbbadni ezt a történetet.
