A „nem ingyen szálloda” vita
Valahányszor én vigyázok az unokáimra, a menyem ragaszkodik hozzá, hogy fizessek azért a vécépapírért, amit elhasználok. Egyszer még oda is vágta, hogy ez nem ingyen szálloda, miközben a fiam csak állt mellette, és hallgatott. Én akkor nem veszekedtem. Egyszerűen rámosolyogtam, odaadtam a pénzt, és annyiban hagytam.
Aztán amikor elutaztak egy hétvégére, úgy döntöttem, én is a magam módján kezelem a dolgot. Péntek este pizzát rendeltem a gyerekeknek és magamnak, aztán leadtam egy nagy bevásárlást is házhoz szállítással. Került bele nasi, üdítő, reggelihez való, és minden más, amire csak szükségünk lehetett. Mire vasárnap este hazaértek, tele volt a hűtő és a kamra, mindent én fizettem.
Egy lecke, amit nehéz volt félreérteni
Az arca mindent elárult, amikor kinyitotta a hűtőt. Nemcsak pótoltam azt, amit elfogyasztottunk, hanem bőségesen be is vásároltam. Ráadásul jobb minőségű dolgokat vettem, köztük olyan márkákat és bio termékeket is, amiket ő általában túl drágának tart.
Közben a gyerekek örömmel ették a kedvenceiket, azokat a nasikat is, amikről az anyukájuk sokszor azt mondja, hogy felesleges pénzkidobás. A fiam láthatóan kellemetlenül érezte magát, de egy szót sem szólt. Nem is nagyon tudott volna mit mondani, mert ezzel csak még jobban kijött volna, mennyire abszurd volt az egész helyzet.
Az unokák többször is megköszönték a hétvégét, és azt kérdezték, legközelebb is csinálok-e ilyet. Én pedig minden blokkot félretettem, majd szépen a pultra készítettem őket egy cetlivel együtt. Ráírtam, pontosan mennyit költöttem arra, hogy ne tűnjek potyalesőnek. A végösszeg még annál is több lett, mint amennyit ők máskor egy egész havi bevásárlásra költenek.
Azóta más lett a hangulat
Azóta a menyem egyszer sem hozta fel újra, hogy fizetnem kellene a vécépapírért. Ettől még látom rajta, hogy nincs kibékülve a történtekkel. Az unokák viszont mindig felderülnek, amikor megyek hozzájuk, mert tudják, hogy viszek nekik valami apró örömöt.
Én nagyon szeretem őket, és szívesen töltök velük időt. Azt viszont nehéz lenyelni, hogy ingyen bébiszitterkedem, mégis filléres dolgokon megy a számolgatás. Ez az egész csak még világosabban megmutatta, mennyire kicsinyes tud lenni a menyem. Most azon gondolkodom, hogyan maradhatnék közel az unokáimhoz úgy, hogy közben ne kelljen eltűrnöm ezt a viselkedést.
