Félelmetes ránézni egy ártatlan gyerekkori fotóra, majd szembesülni azzal, hogy a képen látható ember később tömeggyilkossá válik. Gyerekeket ösztönösen ártatlannak látunk, ezért különösen megrázó, amikor kiderül, hogy valaki közülük később kimondhatatlan tetteket követett el.
A most következő történet főszereplője gyerekként kedves, szőke, vékony fiú volt, később azonban az amerikai bűnügyi történelem egyik leghírhedtebb alakjává vált.
1960 májusában, egy meleg napon született Milwaukee városában. Szülei, egy 23 éves vegyészhallgató és egy 24 éves telexkezelő oktató, reménnyel fogadták első gyermeküket. A kisfiú az első években élénk és vidám volt, tele energiával. Aztán valami megváltozott.
Négyéves kora előtt kettős lágyéksérv műtéten esett át, a család pedig azonnali viselkedésbeli fordulatot látott rajta. A korábban nyitott gyerek csendes, visszahúzódó és szorongó lett.
Feszültség otthon, idegenség az iskolában
Hatévesen iskolát kezdett, közben már neheztelést érzett újszülött öccse iránt. Tanárai félénknek és távolságtartónak írták le. Gyakran tűnt elhanyagoltnak, apja tanulmányai miatt sokat volt távol, anyja pedig depresszióval és hipochondriával küzdött. A szülők gyakran veszekedtek, az anya legalább egyszer öngyilkosságot kísérelt meg, sokszor fekve, állandó figyelmet követelve. A fiú később azt mondta, sosem érezte, hogy családja stabil lenne, mindig attól félt, hogy a család szétesik.
Néhány barátja azért akadt. Gyerekként sokak szerint tudott vicces lenni és társaságot keresett.
Korai érdeklődés a csontok iránt
Egyes visszaemlékezések szerint négyévesen látta, ahogy az apja csontokat ás ki a ház alatt. A hang, amelyet a csontok adtak, furcsa módon lenyűgözte, ő pedig a saját szavaival élve „fityegőknek” nevezte őket. Ettől kezdve csontokat keresett, majd állatok boncolásával foglalkozott, hogy tanulmányozza a csontvázukat.
Amikor a család Bath Townshipbe, Ohio államba költözött, a szenvedélye felerősödött. Rovarokat és kisállatok csontvázát gyűjtötte egy erdei kunyhóban, üvegekben formaldehiddel tartósítva. Az apja mindezt ártalmatlan tudományos érdeklődésnek hitte, még meg is tanította neki, hogyan kell csontokat tisztítani és tartósítani. A fiú lelkesedéssel sajátította el ezeket a fogásokat.
Az obszesszió eldurvul
Rövid időn belül az utak mentén talált tetemeket is összeszedte. Boncolt, temetett, néha koponyákat helyezett rögtönzött keresztekre. Tizennégy évesen már rendszeresen ivott, az italt a kabátjában rejtette, és „gyógyszeremnek” nevezte. A szülők házassága eközben felbomlott, a válás keserű volt. 1978 májusában érettségizett, az anyja pedig a kisebbik fiút magával vitte. A nagykorúság küszöbén egyedül maradt a családi házban.
Tizenöt éves korára egy kutyát lefejezett, a testét fára szegezte, a koponyát karóra tűzte. A középiskolában bizarr tréfáiról lett ismert, bégetett, vagy rohamot színlelt, hogy magára vonja a figyelmet. Mások előtt utánozta egy mozgássérült férfi beszédét és járását, akiről azt állította, hogy anyja egyszer lakberendezőként alkalmazta. Sokan kegyetlennek tartották, mások nevetve vették, a nevetés pedig bátorította.
Gyakran ijesztgette a tantermekben ülőket, kinézett az ablakon, vagy furcsa hangokat adott ki, miközben az órák folytak.
Az első gyilkosság
A bohóckodás mögött egyre sötétebb késztetések munkálkodtak. 1978. június 18-án, alig néhány héttel az érettségi után, felvett egy stoppost, majd megölte. Az ezt követő 13 évben még 16 fiatal férfit gyilkolt meg. Több áldozatot feldarabolt, egyes esetekben testrészeket elfogyasztott. A legtöbb áldozatát előbb elkábította, majd megfojtotta.
A bűncselekmények között volt nekrofilia, kannibalizmus, és kísérletek arra, hogy az áldozatokat engedelmes „zombivá” tegye, koponyafúrással és sav befecskendezésével.
Letartóztatás 1991-ben
1991. július 22-én bukott le, amikor egy tervezett áldozata elmenekült, és a rendőröket a lakásához vezette. A hatóságok fényképeket találtak feldarabolt testekről, levágott fejeket a hűtőben, valamint további emberi maradványokat. A valaha csontokkal játszó kisfiú ekkorra Jeffrey Lionel Dahmerré, a Milwaukee Canniballá vált, akinek történetét később a Netflix, Monster (A szörnyeteg) című sorozata is bemutatta.
Erőszakos vég a börtönben
Jeffrey Dahmer 1994. november 28-án halt meg, miután egy rabtársa agyonverte. Harmincnégy éves volt. A támadó, Christopher Scarver azt mondta, Isten útmutatására cselekedett.
A halálhír vegyes reakciókat váltott ki. Dahmer anyja, Joyce, a médiát bírálta, és azt kérdezte, most mindenki elégedett-e. Az áldozatok családjai közül többen megkönnyebbülést éreztek, mások szerint ezzel nem csökkent a fájdalmuk. Oliver Lacy édesanyja, Catherine Lacy úgy fogalmazott, hogy a fájdalom erősebb, mert Dahmer nem szenved úgy, ahogyan ők.
Az ügyész, aki vádat emelt ellene, arra intette a közvéleményt, hogy ne emeljenek piedesztálra senkit a börtönbeli gyilkosság miatt, hiszen az is emberölés volt.
