Életmód Emberek Nők

A nő örökbe fogadott egy elhagyott gyermeket, és ma már egy inspiráló paralimpiai bajnoknő

Oksana Masters gyermekkora 1989-ig nyúlik vissza Ukrajnában, ahol rengeteg gyermekkori emléket őriz. Nem mindegyikük kellemes.

Gondozatlan és elhagyatott volt. Minden az 1986-os halálos csernobili katasztrófával kezdődött. Oksana, aki körülbelül 200 mérföldre élt Csernobiltól, akkoriban mindössze 91 centi magas volt és 16 kilót nyomott. Egy vesével, fél gyomorral, hat lábujjal mindkét lábán, mindkét hüvelykujján úszóhártyás ujjakkal született, mindkét lábán hiányzott a sípcsont, és a bal lába 15 centivel rövidebb volt, mint a jobb.

A biológiai családja örökbe adta, és három árvaházban élt, mielőtt hétéves korában Gay Masters, egy egyedülálló amerikai nő örökbe fogadta. Egy nehéz kétéves procedúra után Masters az Egyesült Államokba hozta őt – számol be a The Guardian. Ma már több sportágat is űző paralimpiai sportoló.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Oksana Masters???? (@oksanamasters) által megosztott bejegyzés

Édesanyja, Gay Masters a Courier Journalban beszélt arról, amikor először látta Oksanát.

„Egy csecsemőt akartam örökbe fogadni.” – mondta Gay – „de aztán kaptam egy fekete-fehér fényképet erről a kislányról, csillogott a szeme, és tudtam, hogy bár ez a gyermek nem az, akit kerestem, ő az én lányom”.

Gaynek akkoriban a Louisville-i Egyetem logopédusa azt tanácsolta, hogy ne fogadjon örökbe egy ilyen kislányt, főleg ne ilyen sok fizikai kihívással. Gay azonban mindenkit kikerült, és azt tette, amit akart.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Oksana Masters???? (@oksanamasters) által megosztott bejegyzés

Ezt hallva Gay elmondta, hogy az árvaházban megmutatták a kis Oksanának az édesanyja képét, és azt mondták, hogy majd ő eljön érte. Gay 24 hónapig dolgozott az összes örökbefogadási papíron, miközben Oksana türelmesen várta, hogy elvigyék.

„Ha valamit rosszul csináltam, az árvaház azt mondta, hogy az amerikai nő nem akar rossz gyereket, és nem jön” – emlékezett vissza Oksana. Gay mégis visszajött, és Oksana apró szemei megrebbentek, amikor felismerte az arcát.

„Tudom, ki vagy, te vagy az édesanyám” – húzott elő egy képet Gayről, amelyet az éjjeliszekrényen őrzött biztonságban. Oksana elmosolyodik az ellentétükön, amikor Gayvel töltött első éveiről beszél Amerikában: „Ó, igen, anyukám és én nagyon különbözőek voltunk; ő szereti a könyveket, én pedig imádtam fára mászni”.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

The Players’ Tribune (@playerstribune) által megosztott bejegyzés

Oksana nagyon gyors mozgékonyságú volt, így a járás és a futás megtanulása a protézisekkel viszonylag könnyen ment neki. Amerikában több helyreállító műtéten esett át, hogy mindkét kezét jobban tudja használni.

„Ekkorra már rájöttem, hogy a sport egyfajta terápiát jelent számára, és beírattam lovasoktatásra” – mondta Gay. „Azt mondtam neki, hogy Kentuckyban állami törvény, hogy mindenki megtanuljon lovagolni.”

Oksana számára a sport volt a menekülés és a terápia, mondván: „Nem tetszett a fogyatékkal élőkre szabott sport” – mondta. „Azt akartam, hogy úgy érezzem magam, mint bárki más.”

Oksana továbbá a Players’ Tribune honlapján közzétett „Survivor” című videóban beszélt az Ukrajnában elszenvedett tartós fizikai, mentális és szexuális bántalmazásról.

„Csak arra gondoltam, hogyan segíthetek más lányoknak, más gyerekeknek, akik árvaházakban élnek, akik átélték ezt, és nem tudták, hogyan gyógyuljanak meg. És a sport ereje megadta a módját annak, hogy meggyógyuljak, hogy mindent kiadjak magamból, hogy megtaláljam magam és pozitív módon újra felfedezzem magam. És megváltoztathattam a történetemet” – mondja.

„Ha a történetem valamilyen módon segíthetne fényt deríteni egy adott árvaházra vagy rendszerre, és örökre megváltoztatná azoknak a gyerekeknek az életét, akkor, nem is tudom szavakba önteni, mennyit jelentene ez nekem”.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Oksana Masters???? (@oksanamasters) által megosztott bejegyzés

via