Amikor Diana hercegnő végigsuhant a vörös szőnyegen az 1987-es cannes-i filmfesztiválon, minden szem rá szegeződött – a kamerák kattogtak, a vakuk villogtak, a világ lélegzete elállt az éteri szépségétől.
Abban a pillanatban azonban nem mindenki vette észre a lágy kék tüllruhájának redőibe varrt mélyebb jelentést.
Több mint divat
Valahányszor Diana hercegnő nyilvános eseményre lépett, minden szem rá szegeződött. A „nép hercegnőjeként” ismert Diana sugárzott a karizmájáról, és ha stílusról volt szó, újraírta a királyi szabálykönyvet. Az 1980-as és 90-es években Diana globális divatikonná vált, és gyakran választott lágyabb, közelebbi megjelenést a hagyományos királyi formaságok helyett.
Egyik stílusjegye? A pasztellszínek. Ezek a lágy, elegáns árnyalatok a ruhatárának alapdarabjai voltak, és a szabott kosztümöktől kezdve a fodros ruhákig mindenben feltűntek.
Diana hercegnő egyik legikonikusabb divatpillanata – bár nem annyira ismert, mint mások – 1987-ben történt.
Diana Cannes-i megjelenése Károly herceg mellett rövid volt – összesen mindössze 10 óra. Hivatalosan a királyi pár Sir Alec Guinness tiszteletére, a brit filmipar támogatására és a Fesztiválpalotában rendezett csillogó, fekete-nyakkendős gálán vett részt.
Fokozott biztonsági intézkedések a gálavacsorán
Diana nem szólalt meg a vacsora alatt – de nem is kellett. Minden szem és minden kamera lencséje rá szegeződött. Ez a vacsora lett az egész fesztivál legkeresettebb meghívása. A biztonsági intézkedések intenzívek voltak, a jegytulajdonosoknak már a belépéshez is magukkal kellett vinniük az útlevelüket, hogy ellenőrizhessék a személyazonosságukat.
És amikor Diana bejutott a Bálnák augusztusban című film vetítésére – a legtöbben egyszerűen csak egy hercegnőt láttak egy újabb lenyűgöző ruhában. A fotósok minden szögből megörökítették őt – ruhája hullámzó sifon sálját a szellő kapta el.
De ez nem csak egy elbűvölő fotózás volt. Diana pánt nélküli, púderkék ruhája, amelyet régi munkatársa, Catherine Walker tervezett, több volt, mint divat.
Walker, a tervező, aki később Diana legfeledhetetlenebb divatpillanatait határozta meg, olyan ruhát tervezett, amely nem csak a fejeket fordította el, hanem csendben tisztelgett egy másik királyi személyiség előtt, aki nagy hatással volt Dianára. Folyékony vonalvezetésével és jeges árnyalatával a ruha Grace (Grace Kelly) monacói hercegnő eleganciáját idézte, egy olyan nőét, akinek tragikus vége mindig is Diana emlékezetében élt.
A Philadelphiában született sztár, aki az osztály és a szépség megtestesítője volt, mindössze 26 évesen vonult vissza a filmvászonról, hogy feleségül menjen III. Rainier herceghez, és Monaco hercegnője legyen.
Öt évvel az 1987-es cannes-i filmfesztivál előtt Grace Kelly tragikus módon életét vesztette egy szörnyű autóbalesetben – ugyanez a szívszorító sors várta Dianát is tíz évvel később.
Alig említve
Mégis, azon az elbűvölő cannes-i estén úgy tűnt, hogy a médiában csak kevesen vették észre a Diana halványkék ruhájába szőtt finom tisztelgést, amely Grace időtlen, jeges eleganciájának csendes visszhangja volt.
Kevesen vették észre, hogy Diana ruhája finom tisztelgés volt egyik legkorábbi királyi bizalmasa előtt. Legalábbis az újságok akkoriban nem foglalkoztak ezzel – ha átnézzük az 1987-es archívumot, alig találunk róla említést.
Ma azonban – és néhány éles szemű megfigyelő számára már akkor is – a kapcsolat nyilvánvalónak tűnik. A ruha jégkék tónusával és áramló sziluettjével feltűnően hasonlított ahhoz az Edith Head ruhához, amelyet Grace Kelly viselt Alfred Hitchcock Fogjunk tolvajt című filmjében, amelyet a francia Riviérán forgattak.
Ez a választás nem volt véletlen. Diana és a tervező, Catherine Walker állítólag közvetlenül Grace filmbéli jelenlétéből merítettek ihletet – egészen a kék különleges árnyalatáig, amelyet maga Hitchcock választott, hogy a hűvös, érinthetetlen szépség érzetét keltse.
Diana és Grace Kelly között egyedülálló kötelék volt. Bár az együtt töltött idő rövid volt, mégis maradandó benyomást tett Dianára.
1981-ben, közvetlenül az eljegyzése után Diana egy jótékonysági gálán találkozott Grace-szel. A 19 éves leendő menyasszony ideges és meghatódott volt, és a női mosdóban sírva fakadt. Az akkor 51 éves Grace volt az, aki átölelte, és olyan tanácsokat adott neki, amilyeneket csak egy olyan nő tudott adni, aki átélte a királyi gépezetet. Ez a pillanat megmaradt Dianának.
Cannes különleges jelentőséggel bírt Grace hercegnő számára is – a francia Riviérán találkozott 1955 áprilisában későbbi férjével, Rainier herceggel, aki akkor még amerikai színésznő volt.
És 32 évvel később, amikor ugyanarra a francia földre lépett, ahol Grace évtizedekkel korábban először találkozott Rainier herceggel, Diana csendben megtisztelte őt. Semmi beszéd. Semmi sajtóközlemény. Csak szövet, szín és emlék.
Ez a feltűnő kiegészítő légies, áramló jelleget kölcsönzött a ruhának, „elkapva a szellőt, amely a filmvetítés estéjén magasan járt” – ahogy a Newsweek írta.
Két évvel később Diana ugyanezt a ruhát viselte újra a Miss Saigon premierjén. 1997-ben pedig – alig néhány hónappal saját tragikus halála előtt – a Christie’s híres jótékonysági árverésén is szerepelt, ahol 79 ikonikus ruhát adott el.
A Tatler szerint a cannes-i ruha 70 700 dollárért kelt el. Később 2013-ban újra felbukkant egy árverésen, ahol több mint 132 000 dollárt ért, a bevételt pedig egy gyermekjótékonysági szervezet kapta.
2017-ben a ruha a Kensington-palotában ült üveg mögött, a halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett tiszteletadás részeként. Most időkapszulaként szolgál – nemcsak Diana stílusáról, hanem csendes mélységéről, gyászáról és egy olyan nő iránti tiszteletéről, aki mindenkinél jobban megértette a fájdalmát.
Azon a szeles cannes-i estén a fotósok elkapták a képet. De talán nem a teljes történetet.
