Egy brazil turistát holtan találtak egy aktív vulkán közelében – ez pedig újra felveti a komoly kérdést, hogy ezek a látványosságok valóban biztonságosak-e.
Kevesen értik jobban a veszélyt, mint Stephanie Coral Browitt, aki túlélte a hírhedt White Island vulkánkitörést 2019-ben – de ennek súlyos árat fizetett.
Katasztrofális döntés
Öt évvel ezelőtt, december 9-én egy álomutazás rémálommá változott, amikor a White Island vulkánja hevesen kitört Új-Zéland partjainál.
A robbanást megelőző hetekben figyelmeztető jelzések ellenére a turisták továbbra is beléphettek a szigetre – ez a döntés katasztrofálisnak bizonyult.
A maori nyelven Whakaari néven ismert vulkán aznap 22 ember életét követelte. A szigeten tartózkodók közel fele ausztrál és amerikai turista volt.
További 25 ember súlyosan megsérült, amikor a vulkán hirtelen gőzt és mérgező gázokat bocsátott ki, ami heves robbanást váltott ki, amely sziklákat és hamut lövellt magasra az égbe.
A vulkáni szigeten kialakult káoszban Stephanie Coral Browitt, egy 23 éves ausztrál nő is ott volt, aki Új-Zélandon töltötte nyaralását egy hajóúton. A szokásosnak tűnő nap hirtelen, minden előjel nélkül rémálommá változott. Stephanie súlyos sérüléseket szenvedett a kitörés során, és tragikus módon elvesztette apját, Pault, és húgát, Krystalt.
„Pár másodperc alatt rájöttünk, hogy kitörés van, és mindannyian menekülni kezdtünk. Annyira gyorsan történt minden, hogy esélyünk sem volt elmenekülni” – mesélte Stephanie a People magazinnak.
Stephanie Browitt mindössze 23 éves volt, amikor álmai nyaralása rémálommá változott. Apja és nővére tragikus módon nem élte túl, Stephanie azonban valahogy túlélte a heves kitörést. Elérte egy piroklasztikus áramlat – egy halálos, forró gázokból és vulkáni törmelékből álló hullám –, de még akkor is, amikor testét égési sérülések borították, elméje egyetlen dologra koncentrált: édesanyjára.
Édesanyja, aki sclerosis multiplexszel küzd, aznap a hajón maradt. A káosz közepette Stephanie egyetlen erős gondolatra koncentrált: „Szüksége van ránk, miatta kell túlélnem.”
A kitörés alatt és után végzett mentési munkálatok kritika tárgyát képezték. Amikor az új-zélandi hatóságok tudomást szereztek a kitörésről, a hivatalos mentőhelikopterek nem a vulkánhoz repültek. Ehelyett a szigettől körülbelül 50 mérföldre fekvő Whakatane városába küldték őket. Az Auckland Westpac Rescue Helicopters szerint a legénységet Whakatane-ba küldték, hogy „további utasításokra várjanak”.
A folyamatos szeizmikus aktivitás, az erős eső, a rossz látási viszonyok és a mérgező gázok mind rendkívül megnehezítették a mentési munkálatokat.
Stephanie emlékezett a segítség érkezésére való fájdalmas várakozásra.
„Mindenki a földön feküdt. Volt egy ember, aki hasra fekve feküdt, és fájdalmában sikoltozott, egy másik pedig segítségért kiabált” – mondta az ABC-nek 2020-ban.
„Emlékszem, hogy azt gondoltam: „Nem tudom, miért kiabálnak az emberek, hiszen senki sincs a közelben, körülöttünk, egy szigeten vagyunk az óceán közepén.”
Stephanie volt az a 12 ember egyike, akiket egy helyi helikopteres túra pilótákból álló csapat mentett meg, akik bátran kockáztatták az életüket, hogy megmentsék őket.
„Az egész helyzet felháborít, de ami igazán dühít, az az, hogy milyen sokáig tartott, mire megérkezett a segítség” – mondta Stephanie.
„Most már rájöttem, hogy a hivatalos mentőcsapat valójában nem jött volna. Csak azok a három pilóták voltak, akik kockáztatták az életüket, hogy megmentsenek minket, és ha ők nem jöttek volna, mindannyian meghaltunk volna” – tette hozzá.
„Őszintén hiszem, hogy ha a segítség hamarabb érkezett volna, több ember is életben maradt volna a csoportunkból.”
Stephanie gyógyulása rendkívül nehéz volt. Hat hónapig feküdt a kórházban, elképzelhetetlen fájdalmakat és sorozatos intenzív beavatkozásokat szenvedett el. Az orvosok kénytelenek voltak amputálni nyolc ujját és testének több mint 70 százalékát, beleértve az arcát, kezeit, lábait, mellkasát, hátát és hasát, amelyeket teljes vastagságú égési sérülések borítottak.
Az ilyen típusú égési sérülések a bőr mindhárom rétegét elpusztítják, gyakran elszenesedett, sápadt vagy megfeketedett területet hagyva maguk után. A kisebb égési sérülésekkel ellentétben a bőr nem hólyagosodik, hanem egyszerűen eltűnik.
Gyógyulása nem csak fizikai folyamat volt. Teljes testét érintő, teljes idejű erőfeszítést igényelt.
Stephanie hiperbárikus oxigénterápián és lézeres kezeléseken esett át, és éjjel-nappal kompressziós ruházatot viselt. Még logopédiai kezelésen is részt vett, hogy visszanyerje alapvető funkcióit. Ez egy kimerítő folyamat volt, de lépésről lépésre kezdte visszanyerni az életét.
„Időbe telt, mire megtanultam szeretni magam az új bőrömben. Rendkívül önbizalomhiányos voltam, és minden nap attól tartottam, hogy elítélnek” – magyarázta Stephanie.
Öt évvel azután, hogy alig menekült meg egy halálos vulkánkitörésből, Stephanie most erőt merít a tragédiából, és másoknak is segít ugyanezt tenni.
Nemrégiben hatalmas személyes mérföldkőhöz érkezett: a vulkánkitörés óta először viselt kétrészes fürdőruhát. 1,8 millió TikTok-követőjének is megmutatta jelenlegi helyzetét, nyers, szűrő nélküli képet adva gyógyulási folyamatáról.
„5 év telt el, és így néz ki most az égési sérüléseim ápolása” – írta egy bejegyzésben, amelyben bemutatta mindennapi rutinját, amely még mindig magában foglalja a kezei heti foglalkozási terápiáját.
„Úgy gondolom, hogy ez még mindig hatalmas különbséget jelent a kezeim és azok működése szempontjából, miközben a bőrömet is ápolom” – magyarázta.
Stephanie továbbra is fegyelmezett a testápolás terén, naponta hidratáló krémeket, olajokat és naptejet használ, hogy elősegítse bőrének hosszú távú gyógyulását. És bár úgy tűnhet, hogy virágzik – és sok szempontból így is van –, Stephanie őszintén beszél arról, hogy ez nem volt könnyű.
„A kórházban megtanítottak, hogy egy napot éljek meg egyszerre, és ezt most mindig szem előtt tartom” – mondta a People magazinnak. „Különben nehéz lesz bármit is leküzdeni.”
Ma már nem csak híreket oszt meg a platformján, hanem a világ minden táján élő, égési sérüléseket szenvedett társaikért is kiáll.
„A gyógyuláshoz nagyon fontos a reprezentáció. Nekem is szükségem volt rá, amikor felépültem” – magyarázta. „Látni más égési sérüléseket szenvedett embereket, akik jó életet élnek, visszaadta a reményt, hogy a jövőm még nem veszett el teljesen.”
A pusztító vulkánkitörést követő jogi csatározás évekig elhúzódott. De 2023-ban Új-Zélandon a Whakaari Management Limited – a White Islandra túrákat szervező cég – bűnösnek találták, mert nem minimalizálta a turisták kockázatát. Az ügyben eljáró bíró úgy döntött, hogy „megdöbbentő mulasztások” történtek a vulkanikus szigetre túrákat engedélyező cég részéről.
Egy évvel később egy aucklandi bíróság elrendelte, hogy a cég több mint 10 millió új-zélandi dollárt fizessen kártérítésként az áldozatok családjainak és a túlélőknek.
Stephanie útja fájdalmas emlékeztető arra, amit elvesztettünk, de egyben a túlélés, az erő és a remény hatalmas erejéről szóló történet is.
