Ez a téma fájdalmas, mégis fontos.
Lehet, hogy neked is összeszorul a szíved, mint nekem, de érdemes elolvasni és továbbadni.
Minél többen tudnak róla, annál több kedvenc töltheti békében az utolsó perceit.
A háziállataink a család részei. Etetjük, gondozzuk őket, játszunk velük, és szeretetet adunk nekik. Mégis van egy pillanat, amikor sokan nincsenek mellettük.
Amikor eljön a búcsú ideje.
Egy gazdi, Jessi Dietrich egyszer megkérdezte az állatorvosát, mi a legnehezebb része a munkájának. A válasz letaglózta.
A doktor szerint az altatásnál a tulajdonosok nagy része nem marad bent a szobában. Így az állat sokszor kapkodva keresi a gazdáját a legutolsó pillanatokban. Jessi erről írt a Twitteren, és a posztja gyorsan elterjedt.
A megosztás után több állatorvos is hasonló tapasztalatokról számolt be. Több rendelő, köztük a Hillcrest Veterinary Hospital is közzétett üzenetet a témában. A lényege ugyanaz volt. Az állatok a gazdájukat figyelik, őt keresik, tőle várnak megnyugvást.
Ha a gazdi ott van, a búcsú csendesebb, kevesebb a félelem.
Ez egyszerű, mégis sokat számít. Ha maradsz, a kedvenced nem érzi magát egyedül. Hallja a hangod, érzi az érintésed, és tudja, hogy vele vagy. Ez az utolsó szeretet, amit adhatsz.
Ha van háziállatod, gondold végig, mit szeretnél neki az utolsó órákban. Nem könnyű bent maradni, ezt mindenki érti. Mégis, a jelenléted megnyugtatja. Egy simítás, pár szó, a közelség, és kevésbé ijedt. Ez a te szívednek is segíthet később.
Kérlek, oszd meg ezt más gazdikkal. Lehet, hogy valaki még nem tudja, mennyire számít a jelenlét.
Ha többen maradnak a kedvencük mellett, kevesebb állat búcsúzik magányosan.
