A hamvasztás ma sok kultúrában és vallási közösségben elterjedt gyakorlat.
A keresztényeknél viszont gyakran felmerül a kérdés: bűnnek számít-e, és mit mond erről a Biblia?
Hamvasztás és a Biblia
A Szentírás nem beszél közvetlenül a hamvasztásról, de több olyan rész is van, amit gyakran elővesznek, amikor a halál utáni testi elhelyezésről van szó.
Az Ószövetség idején az izraeliták között a temetés volt a megszokott. Ezt látjuk például, amikor Ábrahám sírhelyet vásárol feleségének, Sárának (1Móz 23,19), vagy amikor József csontjait Egyiptomból elviszik, hogy Kánaán földjén temessék el (Józs 24,32).
A test elégetése ezzel szemben főleg büntetéshez vagy szégyenhez kapcsolódó történetekben jelenik meg (Józs 7,25; 1Sám 31,12). Ezek azonban konkrét esetekről szólnak, nem pedig egy általános, mindenre érvényes tilalomról, amely a hamvasztást önmagában bűnösnek mondaná.
Hogyan látják a teológusok?
Sok teológus kiemeli, hogy mivel a Biblia nem tiltja kifejezetten a hamvasztást, a döntést nagyrészt a személyes hit, a lelkiismeret és a kulturális háttér formálja.
A keresztény tanítás középpontjában a test feltámadása áll (1Kor 15,42–44), ugyanakkor azt is vallja, hogy Istennek semmi sem jelent akadályt, akkor sem, ha a test már teljesen porrá lett.
Mások a test tiszteletét hangsúlyozzák, amely a Szentlélek temploma (1Kor 6,19–20). Szerintük a földbetemetés jobban kifejezi ezt a tiszteletet.
Ezt a nézőpontot vallók általában a temetést részesítik előnyben, de a hamvasztást önmagában nem tekintik erkölcsi vétségnek.
Mai gyakorlat és kulturális szokások
A mai társadalomban sokan gyakorlati okok miatt választják a hamvasztást: olcsóbb lehet, kevesebb helyet igényel, vagy valaki így rendelkezett magáról.
Emiatt több keresztény felekezet is rugalmasabb lett a kérdésben. A Katolikus Egyház például engedi a hamvasztást, amíg az nem a test feltámadásába vetett hit elutasítását fejezi ki.
Összegzés
A Biblia nem mondja ki egyértelműen, hogy a hamvasztás bűn lenne, és nem tiltja kifejezetten.
A temetés és a hamvasztás közötti választásnál leginkább a személyes hit, a lelkiismeret és a megbízható lelki vezetés tanácsa számít. A keresztény remény végső alapja nem a temetés módja, hanem Isten ígérete: a feltámadás és az örök élet.
