Jodie Foster már háromévesen kamera elé állt, és azóta Hollywood egyik legelismertebb színésznőjévé vált. Több mint ötven televíziós produkcióban és számos filmben szerepelt, pályafutása során pedig két Oscar-díjat nyert. Gyerekkora azonban nem volt könnyű: édesapja távol maradt az életétől, később csalás miatt börtönbe került, Foster pedig olyan megrázó élményt élt át, amelyre felnőttként is fájdalmas visszaemlékeznie.
Már gyerekként dolgozott
Szülei még a születése előtt különváltak. Foster Los Angelesben nőtt fel édesanyjával, annak élettársával és testvéreivel. Édesapja alig vett részt a nevelésében, később csalásért elítélték. A sajtóbeszámolók szerint 2019-ben, Alzheimer-kórban halt meg, anyagi gondok között, néhány mérföldre lánya 15 millió dolláros otthonától.
Fostert már kiskorában tehetségesnek tartották, háromévesen megtanult olvasni. Bátyjával együtt gyerekszínészként dolgozott, és a testvérek már fiatalon hozzájárultak a család megélhetéséhez. Foster később úgy beszélt a reklámfilmekben szerzett tapasztalatairól, hogy azok fontos leckéket adtak neki, és felkészítették a későbbi munkájára.
Édesanyja központi szerepet töltött be az életében, és segített eligazodni a filmiparban. Foster hétéves korára már televíziós szerepeket kapott, tízévesen pedig egy forgatáson veszélyes találkozásba keveredett egy oroszlánnal. Az állat a csípőjénél fogva felemelte, majd megrázta. A rémisztő élmény ellenére folytatta a színészkedést.
A korai ismertségnek ugyanakkor magányos oldala is volt. Foster 2008-ban, a Parade magazinnak arról beszélt, milyen érzés volt gyerekként különbözni a kortársaitól: „Gyerekként csodagyereknek lenni magányos. Én is közéjük tartoztam. Más vagy, mint a többi gyerek, és senki sem érti igazán, min mész keresztül.”
A Taxisofőr szerepe és egy súlyos gyerekkori trauma
Tizenkét évesen kapta meg Iris szerepét Martin Scorsese Taxisofőr című filmjében, Robert De Niro oldalán. A szerep Foster kora miatt vitákat váltott ki, alakítása mégis gyorsan felhívta rá a figyelmet.
A film cannes-i bemutatója előtt, 1976 májusában tragédia történt otthon. Foster kiskutyája leszaladt a csúszós lépcsőn, nekiütközött a falnak, és súlyosan megsérült. A színésznő később úgy idézte fel a történteket, hogy az állat koponyája a szeme láttára roncsolódott. Ekkor mindössze tizenhárom éves volt.
A történtek emléke hosszú időre vele maradt. Foster 2025-ben az AARP-nek arról beszélt, hogy az eset egész életére hatással volt. Éppen akkor készült a Taxisofőr bemutatójára, miközben a kritikusok dicsérték az alakítását, és egyre nagyobb figyelem irányult rá. A siker és a veszteség egyszerre volt jelen az életében.
Később úgy fogalmazott, egy ideig mágikus gondolkodással próbálta értelmezni a történteket. Attól tartott, hogy a sikerért cserébe elveszítette azt, amit a legjobban szeretett. „Azt gondoltam, fel kellett adnom azt, amit a legjobban szerettem, hogy elérjem ezt a sikert. Olyan volt, mint az Amélie-ben: azt hittem, ekkora hatalmam van. Szomorú, nagyon szomorú időszak volt. Nem beszéltem erről anyámmal, és senki mással sem.” Foster egy fürdőszobába zárkózva próbált megbirkózni a félelmével.
Édesanyja korábban arra is megtanította, hogy őrizze meg magának a személyisége bizonyos részeit. Foster már gyerekként megtapasztalta, hogy a színészi munka sokat követel az embertől, ezért fontos, hogy maradjon olyan terület az életében, amely nem tartozik a közönségre.
Oscar-díjak és újrakezdés
A Taxisofőr Oscar-jelölést hozott Fosternek, ő pedig hamar Hollywood egyik legismertebb fiatal színésze lett. A film ötvenedik évfordulója alkalmából az NPR-nek is beszélt arról, milyen volt gyerekként a filmiparban dolgozni.
Az évek során a szórakoztatóipar több egykori gyereksztárja is nyilvánosan beszámolt a gyerekkorában elszenvedett bántalmazásról és más traumákról. Foster elmondta, hogy ezek a történetek arra késztették, hogy újragondolja saját tapasztalatait, és azt, miért kerülte el a legsúlyosabb eseteket. Munkahelyi szexista megjegyzésekkel és apróbb sérelmekkel találkozott, de nem élt át olyan súlyos élményeket, amelyekről mások beszámoltak.
Foster a színészi munkája mellett a tanulmányaira is figyelt. A Yale Egyetemen 1985-ben diplomázott, miközben továbbra is dolgozott a filmiparban. Egy időben az is megfordult a fejében, hogy felhagy a színészettel, mert kételkedett magában, és nehezen találta meg a helyét a gyereksztárként kialakult szerepein túl.
Végül visszatért Hollywoodba, és felnőtt színészként is sikeres lett. 1989-ben A vádlott című filmben nyújtott alakításáért megkapta első Oscar-díját. Két évvel később Clarice Starling FBI-gyakornokot alakította A bárányok hallgatnak című filmben, Anthony Hopkins oldalán. A film klasszikussá vált, Foster pedig második Oscar-díját is elnyerte.
Pályafutása során rendezőként és producerként is dolgozott, így a kamera mögött is jelentős munkákat vállalt. Jodie Foster ma kétszeres Oscar-díjas színésznő és elismert filmrendező. Több mint ötven évvel azután, hogy kisgyerekként először szerepelt a televízióban, továbbra is Hollywood meghatározó alakja. A korai sikerek és a későbbi elismerések mellett azonban néhány gyerekkori emlék máig elkíséri.
