Ezeket a szavakat Jézusnak tulajdonítjuk, és nem a vallásos külsőségeket támadják. Sokkal inkább azt a rést mutatják meg, ami a hitvallásunk és a mindennapi életünk között tátong. Nem a lelki népszerűségről szólnak, nem csodákról, és nem a nyilvános elismerésről. A lényeg az engedelmesség, mégpedig őszintén.
A rész nem elrejtve van, és nem is „kivágva”. Ugyanabban a Bibliában áll, amit emberek milliói olvasnak nap mint nap. Az ereje abban van, hogy nem kifelé mutogat, hanem befelé fordít. Nem az számít, mennyire szépen imádkozunk, hanem az, hogy az életünk tükrözi-e Isten akaratát.
Látszathit vagy valódi változás
A mondanivaló egyértelmű: a hitet nem a hangos kijelentések mérik, hanem a gyümölcsök.
Jézus nem kívülállókról beszél. Olyan embereket említ, akik „az ő nevében” szóltak, sőt tetteket is vittek véghez. Ettől lesz a figyelmeztetés még élesebb. A vallásos aktivitás önmagában nem bizonyítja, hogy valaki valódi kapcsolatban él Istennel.
Ezért fontos az őszinte önvizsgálat. A szavaim és a döntéseim összhangban vannak? Formálja a hitem a jellememet? A magánéletem ugyanazt üzeni, mint amit nyilvánosan képviselek?
A Szentírás újra és újra arra tanít, hogy az élő hit látható jeleket hoz. Ilyen az alázat, az önfegyelem, az együttérzés, az igazságosság és a tisztesség.
Tisztaság és rejtett küzdelmek
A keresztény történelemben a szexualitás témája gyakran kényes volt, és sok vitát szült. Egyesek bizonyos szokásokat lelki veszélynek tartanak, mások inkább lelki vagy orvosi oldalról közelítenek. Emiatt józan egyensúlyra van szükség.
A Biblia világosan bátorít tisztaságra, önuralomra, és arra, hogy tisztelettel bánjunk a testünkkel (1 Korinthus 6:18–20). Ugyanakkor Isten képe nem egy könyörtelen bíró, hanem egy Atya, aki megbocsát, helyreállít, és velünk jár a lassú változás útján.
A folyamatos bűntudat és félelem, amikor valaki azt gondolja, hogy minden botlás azonnali vég, mély sebeket okozhat. A keresztény növekedést nem a rettegés mozgatja, hanem az őszinte bűnbánat és a kitartó előrelépés.
Az önuralom a Lélek gyümölcse (Galata 5:22–23). És ahogy minden gyümölcs, ez sem egyik napról a másikra terem. Idő kell hozzá, gyakorlás, jó iránymutatás, és az is, hogy reálisan lássuk a saját emberi határainkat.
Az evangélium fő figyelmeztetése
A Máté 7 erős jelzést ad, nem egyetlen konkrét vétek miatt, hanem az ellentmondás miatt.
A gond nem az, hogy valaki küzd. A nagyobb veszély az, ha megvédi a képmutatást, és nem akar változni. Nem maga a harc választ el Istentől, hanem a megkeményedett szív, ami nem hajlik a korrekcióra.
A figyelmeztetés egyszerű, mégis súlyos:
Istenről beszélni nem elég.
Lelkinek látszani nem elég.
Gyülekezeti jelenlét önmagában nem elég.
Az számít, hogy megtesszük-e az Atya akaratát. Ez pedig magában foglalja a szeretetet, a megbocsátást, a tisztességet, az irgalmat és a szentségre törekvést, közben pedig óv az embertelen, romboló szélsőségektől.
Gyakorlati gondolatok és kapaszkodók
Nézz rá a hitedre őszintén, nem félelemből, hanem azért, hogy növekedj. A következetesség többet ér, mint az azonnali tökéletesség. A lelki fejlődés hosszú út, és ez rendben van.
Az önfegyelmet építsd bölcs döntésekre, ne szorongásra. Ha visszatérő küzdelmekkel élsz, kérj segítséget megbízható lelki vezetőtől vagy tanácsadótól, mert a növekedés ritkán működik teljesen egyedül.
Közben tápláld a belső életedet. Segít az őszinte ima, az átgondolt igeolvasás, és a valódi szolgálat. Emellett kerüld a két végletet: ne bagatellizáld a rosszat, de ne is élj állandó önvád alatt.
A kegyelem és az igazság együtt jár. Isten helyreigazít, ugyanakkor helyre is állít.
Az a vers, ami nyugtalanít, nem elbújik, hanem szembesít. Arra emlékeztet, hogy a hitet a tettek igazolják. És amikor ezt alázattal fogadjuk, nem félelemmel, akkor ez lehet a valódi változás kezdete.
