Mindig is azt gondoltam magamról, hogy bizalmat adó szülő vagyok. Nem turkálok a cuccaiban, nem figyelem minden lépését, és bízom benne, hogy ő ezt érzi is.
A bizalmat viszont néha próbára teszi az élet. Pont úgy, mint azon a vasárnap délutánon, amikor nevetést és halk suttogást hallottam a csukott szobája mögül.
A lányom tizennégy éves, a barátja is ennyi. Udvarias, visszafogott, és a korához képest meglepően tisztelettudó.
Mindig köszön, amikor megérkezik, lerúgja a cipőjét az ajtóban, és elköszön, amikor indul haza. Minden vasárnap átjön, és órákat töltenek együtt a gyerekszobában. Igyekszem emlékeztetni magam, hogy csak együtt vannak, beszélgetnek, játszanak, de amikor a nevetés elhalkul, és az ajtó továbbra is zárva marad, a fantáziám beindul.
Aznap mégis próbáltam higgadt maradni, és betartani, hogy tiszteletben tartom a magánéletét.
Aztán egyszer csak megszólalt a fejemben az a kis belső hang: Mi van, ha mégsem minden oké? Mi van, ha történik valami, amiről fogalmam sincs? Nem vagyok túl engedékeny? Mire feleszméltem, már a folyosón sétáltam, szinte nesztelenül.
Odaléptem az ajtóhoz, és óvatosan résnyire kinyitottam.
Halk zene szólt a háttérben, ők ketten pedig ott ültek keresztbe tett lábbal a szőnyegen. Körülöttük füzetek, szövegkiemelők, feladatsorok, minden tele matekkal.
A lányom épp magyarázott valamit, annyira belemerült, hogy alig vette észre, hogy benéztem.
A barátja bólogatott, és teljes figyelmével követte, amit mond. A tányér süti, amit bevittem nekik korábban, ott állt az íróasztalon, érintetlenül.
A lányom felnézett, elmosolyodott, kicsit értetlenül.
„Anya? Kell valami?”
„Csak meg akartam kérdezni, kértek-e még sütit.”
„Mi jól vagyunk, köszi!” válaszolta, és visszafordult a füzethez.
Becsuktam az ajtót, és a falnak dőlve álltam ott, félig zavarban, félig megkönnyebbülve.
Akkor jutott eszembe, milyen gyakran hajlamosak vagyunk szülőként a legrosszabbat feltételezni. Közben a valóság sokszor borzasztóan egyszerű és szép. Nem volt semmi titok, csak két gyerek, akik együtt próbálták megérteni a matekot.
