Dr. Rebecca Jane Brown mindössze 30 éves volt, amikor ugyanazzal a betegséggel kellett szembenéznie, amely ellen orvosként nap mint nap küzdött. Becca egész életét a daganatos betegek ápolásának szentelte, nagy együttérzéssel és odaadással.
Nagy-Britanniában született, de gyermekkorának első nyolc évét az Egyesült Államokban töltötte. Később visszatért az Egyesült Királyságba, hogy onkológiát tanuljon. Már a képzésének második évében járt, amikor 2023 júniusában észrevett egy furcsa tünetet, amit sokan talán nem vettek volna komolyan.
Egy este, egy szórakozás után arra lett figyelmes, hogy nem tud elmenni a mosdóba. Ezért azonnal a sürgősségire ment abba a poole-i kórházba, ahol ő maga is dolgozott. Az első vizsgálatok után még nem derült ki a baj. Pár nappal később azonban a hasa elkezdett megduzzadni, ezért további vizsgálatokra küldték.
A nővére, Sophie, a Stand Up To Cancer videójában úgy emlékezett vissza, hogy Becca hasa napokon át puffadt és feszülő volt. A vizsgálat során egy nagy, körülbelül 14 centiméteres petefészekcisztát találtak, amit el is távolítottak. A panaszai viszont ezután sem múltak el.
Édesanyja, Monica, azt mondta, hogy a korai jelek először nem tűntek igazán aggasztónak. Az apja, Martin szerint viszont Becca érezte, hogy valami továbbra sincs rendben.
Ezután újabb műtét következett, majd megérkezett a lesújtó diagnózis. Beccánál a petefészekrák egy ritka és agresszív formáját állapították meg, amely addigra már átterjedt a melleire, a tüdejére és a nyirokcsomóira is. Később arra az onkológiai osztályra került, ahol korábban maga is dolgozott.
Sophie elmondta, különösen megrázó volt látni, hogy azok az emberek ápolják, akik korábban a kollégái voltak. Becca addig az ellátó oldalon állt, most viszont betegként feküdt ugyanazon az osztályon.
A család szerint a súlyos helyzet ellenére sem veszítette el a derűjét. Édesanyja felidézte, hogy Becca beceneve csecsemőként az volt, hogy „Smiler”, vagyis „mosolygós”. Az apja pedig azt mondta, szinte senki sem látta őt mosoly nélkül.
Az első kemoterápiás kezelés után még volt némi remény. Később azonban újra megduzzadt a hasa, és kiderült, hogy a rák a beleit is elérte. Ekkor már nem maradt új kezelési lehetőség.
Becca az utolsó napjait a családja körében töltötte, és az első tünet jelentkezése után mindössze hét hónappal meghalt. Édesanyja megrendítő szavakkal beszélt erről az időszakról. Azt mondta, a lánya a vállára hajtotta a fejét, és ahogy a világra jöttekor a karjában tartotta, úgy az életéből való távozásakor is.
Bár az élete túl rövid volt, a kedvessége, az embersége és a bátorsága mély nyomot hagyott mindazokban, akik ismerték.
