Egy amerikai hospice nővér, Julie McFadden, közel két évtizede dolgozik haldokló betegekkel. Az életvégi helyzetek során szerzett tapasztalatairól és a halál körüli félelmekről közösségi oldalain is gyakran beszél, hogy segítsen megérteni, mire számíthatunk az utolsó órákban.
Julie a Dr Karan Explores podcastban mesélt arról, mennyire megdöbbentő, hogy egyes emberek mintha tudatosan irányítanák, mikor érkezik el az utolsó pillanat. „Olyan is volt, aki szó szerint kijelentette: ‘Ma este meghalok’, és ez így is történt, pedig addig nem tűnt haldoklónak” – mondta a nővér.
Most Julie megosztotta azt a három leggyakoribb jelet, amit az elmúlt órákban látott a legtöbbször.
1. Halálhörgés
Az egyik legszembetűnőbb és a családtagok számára legtöbbször ijesztő jel a „halálhörgés”. Ekkor a beteg már nem tud nyelni vagy köhögni, a nyál és a váladék felgyülemlik a torokban vagy a légutakban. Ahogy a levegő átáramlik ezen a folyadékon, gurgulázó, hörgő hangot hallani. Julie szerint ez szinte minden esetben megjelenik az utolsó 24 órában, még ha a hang félelmetes is lehet, fájdalmat nem okoz. „Ez csak azt jelzi, hogy a test lassan leáll” – mondja.
2. Változó légzés
A második jel a légzés megváltozása. A beteg légzése lelassul, szabálytalanná válik, néha hosszabb szüneteket tart két lélegzetvétel között. Előfordulhat, hogy a beteg akadozó, rövid levegőket vesz – ezt nevezik agonális légzésnek. Ez a családtagokat megijesztheti, de Julie hangsúlyozza, hogy a beteg ilyenkor már nem érez szenvedést, ez egy automatikus reakció, amikor az agy kevés oxigénhez jut.
3. Üres tekintet
A harmadik jel, amit Julie „halálos tekintetnek” hív, amikor a beteg szája és szeme nyitva van, de nincs reakció semmire. A tekintet ilyenkor üres, semmire sem fókuszál, mintha már nem lenne jelen az illető. Bár ez nyomasztó lehet a család számára, gyakran békés pillanat, és ilyenkor a hallás sokszor az utolsó érzék, amely megmarad. Sok beteg még ilyenkor is hallja szerettei hangját.
Julie szerint ezek a jelek gyakran előfordulnak, de nem mindenkire igazak. „Van, aki hirtelen hal meg, másnak hosszabb idő kell. De ha tudjuk, mire számíthatunk, kevésbé lesz félelmetes a búcsú.”
