Victoria Arlen egészséges hármasikrek egyikeként született, gyerekkorában szeretett táncolni és sportolni.
Tizenegy évesen hirtelen rosszullétek, többszöri ájulás és tüdőgyulladás jelentkezett nála. Két hét alatt deréktól lefelé lebénult. Szervezete sorra mondta fel a szolgálatot. Egy súlyos agy- és gerincvelő-gyulladás mindent megváltoztatott.
Családja tehetetlenül nézte, ahogy Victoria elveszíti a beszéd, az evés és a mozgás képességét.
Az igazi fordulat azonban csak ezután következett. Ami négy év múlva történt, mindenkit megdöbbentett.
Victoria közel négy évet töltött bezárva a saját testébe. Az orvosok azt mondták, vegetatív állapotban van, életben tartásához szondán keresztül táplálták.
Szinte minden reményt elveszítettek, hogy valaha is felépülhet.
„Elveszítettük őt” – mondta az édesanyja, Jacqueline.
Senki sem tudta közben, hogy Victoria mindent hallott, ami körülötte történt.
Két évvel a kóma után szellemileg magához tért, de még mindig nem tudott mozogni. Hallotta a beszélgetéseket, és szeretett volna reagálni, de teste teljesen mozdulatlan maradt.
Rettegésben telt ez az időszak, hiszen semmit sem tudott jelezni a külvilág felé.
Orvosi vélemények
Kiderült, ritka betegség okozta az agy- és gerincvelő-gyulladást. Az orvosok közölték a családdal, hogy gyakorlatilag agyhalott, soha többé nem fog rendesen mozogni.
„A szüleim viszont hittek bennem. Otthonunkban, New Hampshire-ben kórházi szobát alakítottak ki nekem és ők ápoltak. A testvéreim – hármasikrek vagyunk, van még egy bátyánk is – minden nap beszéltek hozzám, meséltek a külvilág eseményeiről. Nem tudták, de minden szavukat hallottam” – mesélte Victoria az ESPN-nek.
2010-ben Victoria elkezdett az állapotából kilábalni.
2009 decemberében először szemkontaktust tudott teremteni édesanyjával. Ezután lassan visszatért az életbe. Előbb az ujját, később a karját tudta mozgatni, majd eljött az első szó is, ami idővel mondatokká bővült.
Önállóan evett először pudingot, majd szilárd ételeket is. Ezután már mobiltelefont is tudott fogni, megtanulta, mit jelent a „megbökni” valakit a Facebookon.
Azonban továbbra sem tudta használni a lábait.
Az orvosok közölték vele, hogy az agyat és a gerincvelőt ért gyulladás visszafordíthatatlan károsodást okozott. Örökre deréktól lefelé lebénulva élhet csak.
A szakemberek szerint is meg kellett barátkoznia azzal a gondolattal, hogy kerekesszékben marad.
Kirekesztés az iskolában
Victoria azonban nem adta fel. Hihetetlen kitartással küzdött tovább.
Az orvosok nem adtak neki esélyt a járásra, de ő nem akarta elfogadni ezt az állapotot.
Visszatért iskolába, de a kerekesszék miatt volt, aki bántotta.
Izgatottan várta a visszatérést, de az első nap után hazament, teljesen összetörve. A szülei megígérték, mindent megtesznek, hogy visszanyerje önbizalmát.
Mindvégig hittek benne.
Victoria számára a remény volt az egyetlen kapaszkodó.
Egy idézet jól összefoglalja ezt az időszakot: „Az optimizmus az a hit, ami eredményhez vezet. Remény és önbizalom nélkül semmi sem sikerül.”
Egy idő után sorsfordító esemény érkezett.
Gyerekként tavak közelében nőtt fel, kicsiként megtanult úszni, már tíz évesen is versenyeken indult.
A betegség után azt hitte, soha nem fog többet úszni, lábak nélkül elképzelhetetlennek tartotta.
A testvérei azonban másként gondolták. 2010-ben egyszerűen beledobták a családi medencébe. Victoria először megrémült, de ez volt a lökés, amire szüksége volt.
Úszás közben újra szabadnak érezte magát, sőt, kiderült, még mindig remek úszó.
Az úszás magabiztosságot is adott neki.
2012 nyarán, 17 évesen részt vett az USA paralimpiai csapatában. Három ezüst- és egy aranyérmet nyert 100 méteres gyorsúszásban, ebben a számban világrekordot állított fel.
A londoni játékok után híres lett, sokan felismerték. Meghívták előadónak, televíziós riportok és magazinok is készítettek vele interjút. Történetével emberek millióinak adott erőt.
Mégis, zavarta, hogy továbbra is kerekesszéket használt.
2013-ban San Diegóba költözött, hogy részt vegyen a Project Walk programban, ami a részben vagy teljesen lebénult embereknek segít járni tanulni.
„Anyukámmal átmenetileg odaköltöztünk a családhoz, mindennap edzettem. Láttuk, ez az a hely, ahol segíthetnek, de nem szerettünk volna messze élni a testvéreimtől és apámtól. Ezért a családom megnyitotta a Project Walk első keleti parti központját, így mindennap edzhettem, és mások is reményt kaptak” – mesélte Victoria.
Az orvosok továbbra is kételkedtek abban, hogy valaha járni fog.
Egyikük azt mondta, a házát sem tenné fel erre az esélyre. Victoria szülei végül tényleg jelzálogot vettek fel a házukra, hogy Bostonba mehessenek. 2015. november 11-én Victoria először tett néhány lépést.
Testét hám tartotta a futópad fölött, két edző segítette a mozdulatokat.
Ekkor már hat év telt el, hogy „felébredt”. Orvosok többször kijelentették, a lábai örökre működésképtelenek.
Victoria mégis naponta hat órát edzett, hogy elérje célját.
Lassan visszanyerte a mozgást, majd mankóval tudott járni.
Öt hónap múlva, 2016. március 3-án letette a mankót, és önállóan tett meg lépéseket. Azóta sem állt meg.
„Nem azt jelenti, hogy minden nap könnyű. A járás továbbra is nehéz, még mindig jelentős a mozgáskorlátozottságom. Lábmerevítőt viselek, naponta két-három órát edzem, és amikor a lábaim kevésbé működnek, használom a széket vagy a mankót is. A küzdelmem már kevésbé látható” – mondja.
Csak az edzője és családja tudják igazán, mennyit dolgozik minden nap.
„Megérte. Tíz éve először tudtam valakinek a szemébe nézni, nem csak a hátukat néztem egész nap.”
Amikor Victoria először felállt a székből, nem tudta, mihez kezdjen. Az emberek reakcióival is bizonytalan volt.
Aztán rájött, ez az ő útja. Talán másoknak is reményt jelenthet.
Ma már új életét építi a 10 éves küzdelem után.
Paralimpiai bajnok, az ESPN sportcsatorna műsorvezetője és nem utolsósorban túlélő.
Sokan csodának tartják és rengetegen néznek fel rá. Victoria ugyanakkor hangsúlyozza:
„Nem egyedül értem el mindezt, hálás vagyok minden segítségért. Egyre jobban elfogadom az új életemet. Azt hittem, az első önálló lépés lesz a végállomás, de valójában ez csak a kezdet volt.”
„Az optimizmus az a hit, ami eredményhez vezet. Remény és önbizalom nélkül semmi sem sikerül.”
Sok sikert, Victoria!
