Egy nőnél végezetül gyógyíthatatlan rákot diagnosztizáltak, miután szégyellte a tüneteit, ezért nem fordult időben orvoshoz.
Jenny Duncan 2019-ben, egy lanzarotei nyaraláson kezdte el érezni, hogy valami nincs rendben, de nem tulajdonított neki jelentőséget.
Akkor 45 éves volt, egészségesnek és fittnek mondta magát, így nem gondolta, hogy komoly baj lehet. Még azt is hitte, hogy esetleg aranyere van.
Egy évvel később derült ki, mennyire súlyos a helyzet, és rövid időn belül közölték vele: a betegsége nem gyógyítható.
Jenny, aki Hull városából származik (Egyesült Királyság), épp új munkahelyét kezdte, ahol igazgatóhelyettesi posztra nevezték ki. Amikor pocakfájdalmak és vérzés jelentkezett nála vécéhasználatkor, mindezt a munkastressznek és kisebb egészségügyi gondoknak tudta be.
Elfoglalt, megállás nélkül dolgozott, ezért halogatta az orvos felkeresését.
Férje azonban hamar észrevette, hogy valami nem stimmel, és határozottan kérte, forduljon szakemberhez.
Ekkor derült ki, hogy harmadik stádiumú vastagbélrákja van.
„Csak 45 éves voltam, és azt hittem, a vastagbélrák inkább idősebb férfiaknál fordul elő” – mondta Jenny.
Hasi puffadás, étkezés utáni gázok gyötörték, de úgy gondolta, ez mind a stressz miatt történik.
„Állandóan fáradt voltam, de ezt is a munkaterheknek tulajdonítottam. Hazamentem késő este, és azonnal folytattam a munkát” – emlékezett vissza.
Orvoshoz nem szívesen ment, inkább figyelmen kívül hagyta a tüneteket.
Bevallotta, hogy kicsit szégyellte is a témát, hiszen a székletről és a hátsójáról volt szó, ezért remélte, hogy a tünetei majd maguktól elmúlnak.
De azok inkább rosszabbodtak.
Amikor már többedszer látott vért a vécénél, elkezdett képeket készíteni, hogy kövesse az állapotát. Férje egy véletlen során meglátta az egyik fotót az ágyban fekve, és azonnal szólt, hogy segítségre van szükség.
A férje nyugalma és határozottsága végül ráébresztette Jenny-t, hogy nem várhat tovább.
Ekkorra naponta ötször járt vécére, és minden alkalommal vérzést tapasztalt.
Bár az orvosok először azt mondták, túl fiatal ahhoz, hogy vastagbélrákja legyen, amikor megmutatta nekik a képeket, továbbküldték szakorvoshoz.
Még abban a hónapban felállították a diagnózist: harmadik stádiumú vastagbélrák.
Jenny később úgy nyilatkozott, bárcsak hamarabb bement volna az orvoshoz és nem hagyta volna, hogy a szégyenérzet visszatartsa.
„Nagyon bánom, hogy nem mentem el azonnal a háziorvoshoz. Szívesen visszatekerném az időt, mert nem is tudtam, hogy negyvenes nőként is lehet ilyen betegségem.
Ha jobban figyeltem volna a testem jelzéseire és nem szégyelltem volna a tüneteket, talán előbb kaptam volna segítséget, és most más lenne a helyzetem. De ezt már nem lehet tudni” – mondta Jenny.
A kemoterápiát épp a Covid-járvány kitörése előtt kezdte meg, emiatt magányosan kellett végigcsinálnia a kezeléseket, amelyeket kiütések és hajhullás is nehezített.
Márciusban eltávolították a daganatát, de azután úgy érezte, mintha sötét, nyomasztó érzés venné körül, főleg mivel az egész ország lezárt és egyedül volt.
A műtét sikeres volt, de 2022 januárjában kiderült, hogy a rák átterjedt a nyirokcsomóira, így már nem lehet meggyógyítani.
Jenny igyekszik a legtöbb időt a családjával tölteni.
„Teljesen összetörtem, csak sírtam, és azt hajtogattam a férjemnek, hogy meg fogok halni. Elvonultam pár napra, és nem akartam senkivel találkozni” – mesélte Jenny.
Néhány nap magány után azonban eldöntötte, hogy folytatja az életét: visszament dolgozni, és minél több időt tölt felnőtt fiaival, Joseph-fel (26), illetve az ikrekkel, Matthew-val és James-szel (24).
Ma Jenny gyógyíthatatlan, negyedik stádiumú vastagbélrákkal él. A kemoterápiás kezeléseket nem bírja jól, ezért három-hat havonta végeznek nála kontrollvizsgálatot.
A kezelés akkor indul újra, ha az állapota romlani kezd.
„Három éve volt a műtétem, azóta nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Dolgozom, társasági életet élek. Fáradékony vagyok, de még mindig aktív vagyok. Minden napra hálás vagyok, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap” – mondta Jenny.
A Mayo Klinika szerint a vastagbélrák tünetei közé tartozik a székletürítési szokások megváltozása, vérzés vagy vér a székletben, állandó hasi fájdalom, görcsök, puffadás, az az érzés, hogy ürítéskor a bél nem ürül ki teljesen, gyengeség, fáradtság és megmagyarázhatatlan fogyás.
