Dr. Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter, a halál és a gyász kutatásának egyik úttörője, sokat tett azért, hogy másképp beszéljünk a távozásról. Nemcsak a haldoklók támogatását formálta újra, hanem olyan témák felé is nyitott, amelyek régóta foglalkoztatják az embereket. Szerinte a hamvasztás nem úgy hat a lélekre, ahogy azt sokan gondolják.
Egy szokatlan nézőpont a halálról
Kübler-Ross évtizedeken át dolgozott végstádiumú betegekkel. Rengeteg beszélgetést folytatott, és sok olyan beszámolót hallott, amelyeket közeli halál élményt átélők osztottak meg vele. Olyan emberekről volt szó, akiket klinikailag halottnak nyilvánítottak, majd később visszatértek.
A tapasztalatai alapján arra jutott, hogy a halál nem végpont, inkább átmenet. Úgy írta le, mint tudatállapot-váltást, nem megsemmisülést. A beszámolókban gyakran ismétlődtek hasonló elemek, nyugalomérzet, fényélmény, szeretet, és az a benyomás, hogy az illető kívülről látja a saját testét. Többen elhunyt hozzátartozókról is beszéltek, akikhez erős közelséget éreztek.
Mit mondott a lélekről hamvasztás közben?
A hamvasztás a test fizikai átalakulása. A tűz végül hamuvá változtatja a maradványokat. Kübler-Ross nézőpontja szerint ez a folyamat a tudatot, vagy amit sokan léleknek neveznek, nem érinti. Úgy gondolta, a lélek nincs a testhez kötve, ezért a test sorsa nem határozza meg a tudat folytatását.
Az ő értelmezésében a tudat már a halál beállta után eltávolodik a testtől, jóval azelőtt, hogy a hamvasztás megkezdődne. Egy egyszerű képet használt ehhez, olyan, mint amikor a pillangó elhagyja a bábot. A burok ott marad, de az, ami igazán számít, már továbbment.
Ebből a szemléletből a következők adódnak:
-A test befejezi a szerepét, akár temetés, akár hamvasztás történik.
-A lélek, vagy tudat folytatja az útját egy másik létállapot felé.
-A hamvasztás nem tudja „megrongálni” a lelket, mert az már nem a testben van.
Átmenet, nem eltűnés
Kübler-Ross számára a halál átmeneti folyamat, amelyet sokan tisztán és békével élnek meg. A közeli halál élményekről szóló leírásokban sokszor szerepelt a fájdalom megszűnése, erős biztonságérzet, és egy mindent átható szeretetélmény. Ezek alapján azt tartotta valószínűnek, hogy a tudat a testi működés leállása után is képes érzékelni.
Ez a gondolat több következtetést is magával hoz:
-Az észlelés nem feltétlenül áll meg azzal, hogy a test már nem működik.
-A testtől való elkülönülés egy tágabb tapasztalás felé vezető lépés lehet.
-A hamvasztás inkább szertartás és kulturális forma, nem a lélek sorsát meghatározó tényező.
A testen túl, más szemmel a halálról
Kübler-Ross nézetei sok régi elképzelést megkérdőjeleznek, főleg azt, hogy a test megőrzése bármit eldöntene a halál utáni létezésről. Az ő megközelítése azt hangsúlyozza, hogy az élet és a halál összetartozik, ugyanannak a körforgásnak a részei.
Ebben a keretben:
-A test mulandó, a tudat, vagy lélek túlmutat rajta.
-A temetési szokások leginkább az itt maradóknak szólnak, segítenek a búcsúban és a gyászban.
-Ezek az állítások ma nem igazolhatók teljes bizonyossággal, mégis sokaknak adnak kapaszkodót.
Kübler-Ross szerint a halál jobb megértése segíthet abban, hogy kevesebb félelemmel nézzünk rá. Nála ez végül mindig az életről szól, arról, hogyan élünk, és hogyan engedünk el.
További tartalom a témáról egy videóban a következő csatornán:
