Az ima mindig is fontos része volt a keresztény életnek.
Sokan úgy érzik, hogy az éjszaka bizonyos órái, főleg éjfél körül és hajnali három táján, különös lelki csendet hoznak. A Biblia nem írja elő, hogy pontosan mikor kell imádkozni. Mégis, sok generáció tapasztalta meg, hogy a legcsendesebb órákban könnyebb Istenre figyelni.
A Szentírás több példát is mutat arra, hogyan fordultak hívők imához a legnehezebb helyzetekben.
Az egyik legismertebb történet Pálról és Silásról szól. Miután megverték őket és börtönbe vetették, nem a kétségbeesést választották. Éjfél körül imádkoztak és énekkel dicsérték Istent. A hitük nem a körülményeikből, hanem a bizalmukból látszott. Ez a történet arra emlékeztet, hogy az ima a szenvedés közepén is erőt ad, és mélyíti az Istennel való kapcsolatot.
A keresztény életben a tudatos odaszánás sokat számít. Ezért sokan külön időt jelölnek ki az imára, reggel, este, vagy épp éjszaka. Néhány hívő azt tapasztalja, hogy az éjféli vagy hajnali ima közelebb viszi Istenhez, mert ilyenkor kevesebb a zaj, és könnyebb elcsendesedni.
Az éjszaka nyugalma különleges.
Amikor minden elcsitul, a figyelem sem szalad szét annyira. Így a gondolatok rendeződnek, a szív megnyugszik, és sokaknak erősebb lesz az Isten jelenlétének érzete. Bár a Biblia nem követeli meg, hogy hajnali háromkor imádkozz, mégis arra bátorít, hogy kitartóan és állhatatosan imádkozz. Istené minden óra. Ezért a hajnal, a dél, vagy a késő éjszaka is alkalmas arra, hogy elé vidd, ami benned van.
Vannak, akik az éjfél és hajnali 2 óra közötti időt, vagy a 3 óra körüli ébredést különösen jelentősnek tartják. Ilyenkor közbenjárnak másokért, vezetést kérnek, vagy egyszerűen csak csendben Istenhez fordulnak. Számukra ez nem babona, hanem egy személyes, hitből fakadó szokás.
A késő esti, hajnali imát sokan a lelki éberség jelének látják.
Miközben a legtöbben alszanak, aki felkel imádkozni, úgy érezheti, mintha őrködne. Kérhet védelmet, irgalmat, és Isten elé teheti a családja, a közössége, vagy a saját terhei ügyét. Különösen nehéz időszakokban az ima egyszerre menedék és kapaszkodó.
A kora reggeli csend a bűnvallásra és az önvizsgálatra is jó. Nincs rohanás, nincs megszakítás, ezért könnyebb őszintén beszélni Istennel. Az ember bocsánatot kérhet, új erőt kérhet, és rendezheti, ami belül nyomja. Ez a csendes együttlét alázatra tanít, és erősíti a kapcsolatot Isten felé.
Akik rendszeresen imádkoznak éjfélkor vagy hajnalban, gyakran beszélnek a jó hatásokról.
Sokan nyugalmat éreznek utána, tisztábban gondolkodnak, és jobban tudnak pihenni. Emellett megmarad bennük az a biztos tudat, hogy Isten nem csak nappal van közel. Az ilyen ébredések hálára is indíthatnak, mert emlékeztetnek arra, hogy Isten vigyáz a népére éjjel és nappal.
Ha valaki ima után vissza tud aludni, gyakran frissebben kel. Így bátrabban néz szembe a nap kihívásaival. Akár éjfélkor, akár hajnali 3-kor, akár máskor imádkozol, a lényeg ugyanaz, őszinte szívvel fordulj Istenhez.
Végül az ima nem az óraálláson múlik, hanem az odaszánáson. Mégis, sokaknak az éjszaka csendes órái különösen fontosak. Ilyenkor a csendben erősödik a hit, és közelebbinek tűnik a menny.
