Kevés téma késztet olyan csendes elgondolkodásra, mint a halál utáni remény és az, hogyan búcsúzunk el a testtől.
A hamvasztás ma egyre gyakoribb, részben kulturális okokból, részben praktikus megfontolásból. Sok hívő ember mégis szeretné érteni, van-e ennek lelki jelentősége, és összeegyeztethető-e a keresztény hittel.
A beszélgetések többnyire nem a folyamatról szólnak, hanem arról, mit fejez ki a döntés. A hagyományokban felnőtt családoknál a hamvasztás témája gyakran elvezet a Szentírás, a jelképek és a feltámadásba vetett reménység kérdéséhez.
A Biblia nem ad egyértelmű parancsot a hamvasztásról. Ugyanakkor sok helyen a temetést látjuk megszokott gyakorlatként. Az Ószövetség alakjaitól kezdve Jézus temetéséig a test földbe helyezése a tisztelet és a várakozás jeleként jelenik meg.
Sokan a temetést a feltámadásba vetett hit látható kifejezésének tartják. A gondolat egyszerű, a halál nem a vég, csak egy megálló az újjáteremtés előtt. A „porból lettünk és porrá leszünk” képe is gyakran ezt erősíti, a test mulandóságát és a hit reményét együtt mutatja.
Közben a Szentírás egy még nagyobb igazságot is hangsúlyoz: Isten hatalmát nem korlátozza az, mi történik a testtel.
A történelemben sok hívő ember teste tűzben, vízben, háborúban, balesetben semmisült meg, mégsem rendült meg a feltámadás reménye. Ebből a nézőpontból a lényeg nem a módszer, hanem a jelentés és a szív szándéka.
Akár a földben tér vissza a test lassan porrá, akár a hamvasztás során gyorsabban, a hit alapja ugyanaz. A Teremtő képes életet adni akkor is, amikor emberi szemmel már semmi nem marad.
Lelkészek és családtagok gyakran azt nézik, miért születik meg a döntés. Más megítélés alá esik az, ha valaki anyagi okból, egyszerűségből, vagy körülmények miatt választ hamvasztást, és más, ha a választás a feltámadás vagy az örök élet tagadásához kötődik.
Sok gyülekezet arra bátorít, hogy mindenki a lelkiismerete szerint döntsön, és közben tartsa meg a búcsú méltóságát. A hamvasztásról szóló vita végül ritkán a test sorsáról szól. Sokkal inkább arról, mibe kapaszkodunk. A keresztény reménység nem a földben vagy a hamuban áll, hanem az ígéretben, hogy van élet ezen a világon túl is.
