Gyerekként Hollywood egyik hírhedt környékén nőtt fel, egy híres, heroinfüggőséggel küzdő anya mellett. A mindennapjait trauma és veszteség kísérte, és ez mélyen formálta. Később azt mondta, sosem járt olyan emberrel, akinek „rendes munkája” volt, inkább a „törött madarak” vonzották, akiket meg akart menteni. A kép, ahogy az anyja a padlón sír, sokáig vele maradt.
Mindannyian hozunk magunkkal valamit a múltból, csak nem mindegy, mennyire fájdalmas helyről indulunk. Ennél a színésznőnél nehéz nem tisztelni azt az utat, amit bejárt, és amit ma is jár. Egykor „sötét gyereknek” nevezte magát, mégis sokaknak ad erőt, és nyíltan beszél arról, mi történt vele.
Az Emmy-díjas színésznő 1971-ben született, és már a kezdetek sem voltak nyugodtak. Az édesapja, Bobby, stábproducerként dolgozott, az édesanyja pedig énekesnőként és színésznőként kereste a kenyerét. A szülei röviddel a születése után különváltak, őt az anyja nevelte. Az apja többnyire eltűnt az életéből. Később úgy fogalmazott, nem tudott vele annyi időt tölteni, amennyit mindketten szerettek volna.
Kisgyerekként Laurel Canyonban nőtt fel, Los Angeles egyik bohém, alkotó közegéről ismert negyedében. A környék szellemisége színes volt, a saját otthoni valósága viszont gyakran félelmetes. Instabilitás, trauma, molesztálás és bántalmazás is része volt a gyerekkorának. Közben azt is látta, ahogy az egyedülálló anyja a heroinfüggőséggel küzd, majd egy fizikailag bántalmazó barát erőszakossága is megjelent a mindennapokban, nemcsak az anyjával, vele szemben is.
Az egyik legsúlyosabb emlékét egy női bébiszitterhez köti, aki ötéves korában bántalmazta. Erről később a memoárjában beszélt nyíltan. A People-nek úgy idézte fel azokat az éveket, hogy nagyjából három és hét éves kora között élte át a legrosszabbat, de hasonló dolgok sok házban történtek akkor körülöttük. Egyedülálló anyák, jövő-menő férfiak, drogok, és az az élmény, amikor a gyerek azt látja, hogy az anyja a padlón sír, miközben róla senki nem gondoskodik.
Korai képernyős kezdetek
Az édesanyja ismert színésznő volt, többek között a Bewitched, a The Waltons és a Nyughatatlan fiatalok sorozatokban is szerepelt a 70-es és 80-as években. Nem meglepő, hogy a lánya korán megérezte a showbiznisz vonzását. Egyévesen már feltűnt az édesanyja mellett a Ármány és szenvedély szappanoperában. Ráadásul három hónaposan Playtex bébiüveges reklámban is szerepelt.
Tízévesen jött az első filmszerep a Jaws of Satan című horrorban. Nem sokkal később a fiatal Grace Kellyt alakította az 1983-as Grace Kelly tévéfilmben. Az első rendszeres tévés munkája pedig a Washingtoon (1985) című politikai vígjátékban volt, ahol egy kongresszusi képviselő lányát játszotta.
A hollywoodi közegben hamar fel kellett nőnie. Miközben egyik forgatásból a másikba került, próbált alkalmazkodni, működni, és közben valahogy megtalálni önmagát. Tavaly őszintén beszélt arról, hogy sokszor úgy érzi, nem a saját életét élte. Szinte mindig „valaki más” volt, és ezt nehéz tehernek tartja, mert 53 évesen is keresi, valójában ki ő.
A hirtelen jött hírnév, és ami mögötte volt
1987-ben jött az igazi áttörés, amikor szerepet kapott az Egy rém rendes család Fox-szitkomban. Ezzel a család fő kenyérkeresője lett, és gyorsan nagyobb ismertséget szerzett, mint az édesanyja. Kelly Bundy szerepe, a „szexbomba” tinilány karaktere egy csapásra híressé tette, és Los Angeles utcáin azonnal felismerték.
Mégis, már akkor is hangsúlyozta, mennyire különbözik a szerep és a saját személyisége. Egy 1989-es Boston Globe-interjúban azt mondta, nem egy butácska lány, és a karaktere nagy ugrás tőle. Ugyanakkor azt is hozzátette, Los Angelesben felnőve rengeteg Kelly Bundyhoz hasonló embert látott klubokban, ezért nem volt nehéz eljátszania.
A karrierje közben felfelé ment, a magánélete viszont sokszor nehéz volt. A késő tinédzser éveiben hosszú kapcsolatban élt egy bántalmazó férfival. Azt is felidézte, hogy az anyja gyakran mondta: „Sosem találkoztam olyan drogos emberrel, akit ne kedveltem volna.” Ő pedig sokáig hasonló mintát követett. Elmondása szerint sosem volt olyan párja, akinek „rendes munkája” lett volna, inkább olyan sérült emberekhez vonzódott, akiket meg akart menteni. A tanulságot is kimondta: ezt nem lehet más helyett megcsinálni, és ha ő példaként szolgálhat valakinek, már megérte elmondani.
Christina Applegate története
A fenti történetek Christina Applegate-ről szólnak. Ma, 54 évesen, a hollywoodi tévé és film egyik meghatározó alakja. A Jesse című szitkom főszerepéért Golden Globe-jelölést kapott. A Jóbarátok vendégszerepléséért pedig Primetime Emmy-díjat nyert, mint kiemelkedő vendégszínésznő vígjátéksorozatban.
Filmekből is sokan ismerik, például az Édes kis semmiség romantikus vígjátékból és A híres Ron Burgundy legendájából, ahol Veronica Corningstone-t játszotta. A közelmúltban a Halott vagy (2019–2022) sötét hangulatú tragikomédia-sorozatban szerepelt, és ezzel tovább erősítette a helyét a legjobb és legsokoldalúbb színésznők között.
A gyerekkora több részlete sokáig nem volt széles körben ismert. Ezekről a 2026-ban megjelenő memoárjában beszélt részletesen. A You With the Sad Eyes című könyvről azt mondta, nem kifejezetten jó érzésű olvasmány, mégis adhat kapaszkodót. A People-nek úgy fogalmazott, a könyv egy szomorú szemű kislányról szól, akiből Christina Applegate lett. A „szomorú szem” szerinte ma is megvan, csak közben erősebb, más emberré vált, és nagyjából ez az ő története.
Az MS diagnózis, és a mindennapok
Az elmúlt években újabb komoly kihívásokkal nézett szembe. 2021-ben sclerosis multiplexet (MS) diagnosztizáltak nála. Ezután azt mondta, visszalép a képernyős szerepektől, de szinkronmunkát vállalhat. 2026-ban arról beszélt, hogy az MS okozta fájdalom miatt a napjai nagy részét ágyban tölti. A betegség krónikus, sokszor rokkantsághoz is vezethet, és a központi idegrendszert érinti.
A 15 éves lánya, Sadie mindennapjai közben mennek tovább. Sadie-t a férjével, Martyn LeNoble zenésszel nevelik. Applegate szerint különösen nehéz a sok utaztatás az iskola és a programok miatt. A legfájóbb mégis az, hogy nem tud olyan aktív szülő lenni, amilyen szeretne. Azt mondta, számára a legkedvesebb idő az, amikor ő viszi a lányát, mert akkor kettesben lehetnek. Ilyenkor is azt ismételgeti magában, hogy biztonságban érjenek oda, aztán jusson haza, hogy visszafekhessen.
Segítségnyújtás és következő terv
A színészeten túl jótékonysági ügyekben is aktív. Támogatott több szervezetet is, köztük az Entertainment Industry Foundationt, az Adopt-A-Classroomot, a The Motion Picture and Television Fund Foundationt, a World Animal Protectiont és a Trevor Projectet.
2003-ban a Lee National Denim Day szóvivője volt, amely jelentős összegeket gyűjt mellrák-oktatásra és kutatásra. A saját mellrák-diagnózisa után szerepelt a Stand Up to Cancer tévés különkiadásban is, amely kutatási támogatásokra gyűjtött.
A következő projektje egy új online felület, a Next in MS, ahol az emberek megoszthatják a sclerosis multiplexszel kapcsolatos saját tapasztalataikat. Applegate története egyszerre nehéz és emberi, mert nem szépíti a múltat, és a jelenről is őszintén beszél.
