Kora reggel egy remegő kezű asszony lépett be a szalonba, kopott táskát szorongatva, a szeme vörösre sírva.
Alig hallhatóan mondta, hogy pár óra múlva férjhez megy a fia, és nála csak tizenkét dollár van. A halk könyörgés, a megfáradt arca és a munkától kérges kezei rögtön mellbe vágtak. Látszott rajta a sok év terhe.
Nem gondolkodtam sokat, leültettem a székbe, és csak ennyit mondtam, legyen ma királynő. Nem csupán frizurát akartam adni, hanem egy darabot abból a méltóságból, amit az élet elvett tőle.
Ahogy göndörítettem az ezüstös haját és finom színeket kentem a fáradt arcára, mesélt az elhunyt férjéről, aki mindig emlékeztette rá, milyen szép. Amikor a tükör felé fordítottam, elmosolyodott. Kicsi, de ragyogó mosoly volt, mintha a szoba is kivilágosodott volna, és halkan azt suttogta, újra önmagam vagyok.
A pénzért nyúlt, de nem tudtam elfogadni.
Aznap nemcsak csinosan távozott, hanem egyenes háttal, büszkén, készen arra, hogy ott álljon a fia mellett az esküvőn.
Másnap reggel friss virág illata töltötte be a szalont, meglepetésként küldte ő. Pár nap múlva bejött a fia az ifjú feleségével, és elmondták, hogy a virág a nászajándék pénzéből ment, mert az édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy megköszönje.
Ez az apró gesztus jobban megérintett, mint sejtette volna.
Elhatároztam, hogy minden hónapban ingyenes szépségnapot tartok időseknek, özvegyeknek, és bárkinek, aki nehéz helyzetben van. A kicsinek tűnő ötlet megnőtt, megszületett a „Tükör Prpjekt”, egy kezdeményezés, amely törődéssel és figyelemmel ad vissza önbizalmat és méltóságot.
Ahogy teltek a hónapok, a program eljutott menhelyekre, idősek otthonába és olyan közösségekbe, amelyek messze voltak a szalontól. Minden hálás mosoly, minden könnycsepp a tükör előtt emlékeztetett arra, hogy a szépség nemcsak az, amit látunk, hanem az is, amit adunk.
Egy nap levelet kaptam, girbegurba kézírással, tőle. Azt írta, hogy súlyos betegségen ment át, és az a nap, az a tükörkép tartotta benne az erőt. Az a nő, a remegő hangjával, a tizenkét dollárjával és a kimondatlan fájdalmával, nemcsak a saját tükörképét változtatta meg, hanem az én életem irányát is.
