Az újszülött ikerlányaimmal egy másik város kikötőjébe utaztam, hogy meglepjem a férjemet, amikor visszatér a tengerről. Ehelyett azt láttam, hogy egy másik nőt csókol. Azt hittem, elég lesz megkérnem, hogy nézzen jobbra, és végre valaki az én oldalamra áll. Hamar kiderült, hogy magamra maradtam. Ezután elkezdtem kidolgozni, hogyan léphetek tovább.
Újra megigazítottam a lányok sapkáját, miközben a kikötői terminálon vártunk.
Ava nyűgösködött, Mia pedig a párnájához szorított ököllel aludt.
Hoztam magammal valakit, aki segített a babákkal és a csomagokkal, de akkor éppen egyedül vártam Ryanre.
Ryan akkor indult hajóútra, amikor hét hónapos terhes voltam. Két hónappal később nélküle szültem meg a lányokat. Most három hónaposak voltak.
Abban egyeztünk meg, hogy otthon találkozunk, de előző nap már nem bírtam tovább a várakozást, ezért jegyet vettem a kikötővárosba.
Az út így is megterhelő volt, de a segítségnek köszönhetően meg tudtam tenni. Alig aludtam, mégis alig vártam, hogy meglepjem Ryant, és végre találkozhasson a lányaival.
Egész úton azt képzeltem, ahogy ledobja a táskáját, és rögtön a karjába veszi az egyik babát. Jólesett volna, ha egy ideig valaki más is segít az ikrek körüli teendőkben.
Egyedül vészeltem át a szülést, az éjszakai etetéseket és azokat az estéket, amikor mindkét kislány sírt, én pedig a fürdőszoba padlóján ültem, nehogy felébresszem a szomszédokat.
Ryan néhány naponta hívott a hajó akadozó internetén keresztül.
– Amint hazaérek, minden más lesz, drágám. Megígérem.
Kinyíltak az ajtók, és Ryan kilépett rajtuk, de nem volt egyedül.
Nevetett, egyik karját egy nő vállára tette, a nő pedig egy rózsaszín bőröndöt húzott maga után. Mielőtt egyáltalán megszólíthattam volna, Ryan lehajolt, és megcsókolta.
– Ez most komoly? – szakadt ki belőlem.
Ryan felnézett, és észrevett minket. Bűntudat helyett azonban odasétált hozzánk, a nővel az oldalán.
– Claire? Hát te mit keresel itt?
– Meg akartalak lepni – feleltem remegő hangon. – Azt szerettem volna, hogy végre találkozz a lányaiddal.
A nő felnevetett.
– Hát, ez enyhén szólva is kínos.
Ryan felé fordultam.
– Mi ez az egész? Mióta találkozolgatsz vele?
– Nyugodj le – legyintett Ryan. – A hajón ismerkedtünk meg, aztán így alakult.
– Semmi komoly – tette hozzá a nő mosolyogva, mintha ezzel mindent elintézne.
– Fiatal és vonzó férfi vagyok. Nem reális elvárás, hogy hónapokig egyedül maradjak – mondta Ryan.
– Egyedül? – ismételtem meg.
– Hát persze. Ez a férfiak természete – felelte, és oldalra billentette a fejét. – Mit gondolsz, hogyan bírom ki a tengeren? Nem ő volt az első, és nem is az utolsó.
Én közben visszaszámoltam a napokat, hogy végre hazajöjjön. Most pedig azt kellett hallgatnom, hogy minden távolléte alatt megcsalt, és szerinte ez teljesen elfogadható.
A szemem sarkából észrevettem, hogy visszaért az, aki elkísért minket.
– Tudod mit, drágám? Megértelek. Tényleg.
Ryan válla ellazult.
– Csak egy fontos részletről megfeledkeztél. Nézz jobbra!
Megfordult. Az önelégült mosolya egy pillanat alatt eltűnt.
– Apa.
Az apósom, Gerald állt mögöttünk a pelenkázótáskával a kezében. Sötét tekintettel nézett Ryanre.
– Te pedig menj csak – mondta a nőnek. – Most a családnak kell beszélnie.
A nő elhúzta a bőröndjét. Kifújtam a levegőt. Ryan talán engem semmibe vett, de az apjára hallgatott.
– Elment az eszed? – sziszegte Gerald. – Ideállítasz ezzel a nővel a feleséged elé, és Claire szemébe mondod, hogy több viszonyod is volt?
Ryan lehajtotta a fejét, és megdörzsölte a tarkóját. Két másodpercig úgy éreztem, végre valaki mellém áll.
Aztán Gerald folytatta:
– Harmincnégy éve vagyok házas. Anyád sosem kapott rajta egy másik nővel, és soha nem is meséltem neki ezekről a dolgokról. Gondolkodj, mielőtt beszélsz!
Azt hittem, rosszul hallok.
– Azt mondja neki, hogy jobban kellett volna titkolnia?
– Drágám, halkabban – szólt rám Gerald, majd Ryanhez fordult. – Mutass némi tiszteletet!
– Igazad van, apa – mondta Ryan. Aztán felém fordult. – Sajnálom.
Ezután Mia felé nyúlt, mintha ettől már kezdődhetne is a nagy családi újraegyesülés.
Hátraléptem.
– Ne.
– Komolyan? Most már a lányokat is ellenem használod?
Elvettem Geraldtól a pelenkázótáskát.
– Nem fogok úgy tenni, mintha ez rendben lenne. Elmegyek.
– Nem mész sehová – mondta Gerald, és a vállamra tette a kezét.
– Gerald, ne…
– Claire, nincs pénzed, hogy egyedül hazajuss – felelte. – Nem fogom hagyni, hogy csak úgy elvidd az unokáimat, mert dühös vagy.
Igaza volt. Nem tudtam volna egyedül kifizetni a hazautat, és gyűlöltem, hogy ez ennyire kiszolgáltatottá tett.
A repülőn a két férfi egy horgásztúráról beszélgetett. Én az alvó ikreket néztem, és azon gondolkodtam, milyen lehetőségeim vannak.
Amikor hazaértünk, Ryan letette a táskáját az ajtó mellett.
– Na, mi lesz a vacsora?
– Ezt most komolyan kérdezed?
Ryan a szemét forgatta.
– Eddig is boldogok voltunk, és úgysem tudsz hová menni. Szóval lépj túl rajta.
Majd meglátjuk.
Másnap reggel felhívtam a legjobb barátnőmet, Danát a gyerekszobából.
– Mit csináljak? Visszamehetnék dolgozni, de akkor fizetnem kell a gyerekfelügyeletet, a lakbért és az élelmiszert is. Ez így nem fog menni.
– Gyere hozzám – felelte Dana. – Nem hosszú távú megoldás, de legalább lesz fedél a fejetek felett.
Szerettem volna igent mondani, de a két kiságyra nézve azt próbáltam elképzelni, hogyan férnénk el mindannyian Dana apró vendégszobájában.
– Nem is tudom. A lányok miatt aggódom. De nem hagyhatom őket itt.
A munkahelyemre visszamehettem volna, de a szabadságom fizetés nélküli volt. Ryan fizetése fedezte a háztartás költségeinek nagy részét.
Talán megvárhatnám, amíg újra elutazik. Addig dolgozhatnék, félretehetnék, és előkészíthetném a költözést anélkül, hogy minden nap mellette kellene élnem.
Aznap este a gyerekszoba ajtajában találtam Ryant Avával a karjában.
A kislány apró keze Ryan hüvelykujja köré fonódott. Ryan dúdolt neki, és elmosolyodott, amikor Ava a hangja felé fordult.
Tudott gyengéd lenni. Szerette a lányokat. Talán megkaphatják tőle ezt, én pedig megtanulhatok együtt élni a többivel.
A fizetésével. Azzal, hogy hónapokig távol van. És azzal, hogy a családunk kívülről még mindig egyben lévőnek látszik.
Miután lefektette Avát, Ryan utánam jött a hálószobába. A takaróját a kanapéra tettem.
– Nem fogok ott aludni – mondta.
– Ryan, nem feküdhetek csak úgy melléd.
– Nem büntethetsz örökké valamiért, ami már véget ért.
Bemászott az ágyba.
– Ha úgy viselkedsz velem, mintha szingli lennék, ne csodálkozz, ha én is úgy viselkedem.
Ránéztem az ágyban hagyott helyre. Ha maradok, minden alkalommal ezt kell majd hallgatnom, amikor nem teszek úgy, mintha minden rendben lenne.
A párnámat a gyerekszobába vittem, és a földön feküdtem, amíg az ablak mögött szürkülni nem kezdett az ég.
Másnap Dana újra felhívott.
– Ismerek egy gyerekfelügyelőt, akinek talán van helye két babának. Felhívom. Te pedig beszélj a főnököddel.
Így is tettem.
A vezetőm három korai műszakot vagy hosszabb esti műszakokat ajánlott.
– Gyere be csütörtökön, és megbeszéljük – mondta.
Danának csütörtökre már volt időpontja. Ryan viszont otthon lett volna, ezért megkértem, vigyázzon a lányokra, amíg elmegyek a megbeszélésre.
– Persze – felelte, miközben a telefonját nézte. – Semmi gond.
Férjként cserben hagyott. Apaként azonban még reméltem, hogy számíthatok rá.
Aztán minden megváltozott.
Másnap reggel Ryan mosolyogva lépett be a konyhába.
– Jó hírem van. Holloway ajánlott a parti állásra. Jóváhagyták. Nem kell többé hónapokra elmennem.
Holloway Ryan részlegét vezette, és ő intézte volna az áthelyezését is. Ryan korábban mesélt róla, hogy szeretné elnyerni a bizalmát, de arról nem tudtam, hogy olyan állásra pályázik, amely a szárazföldön tartja.
– Azt akartad, hogy itthon legyek, drágám. Most megkapod.
Néhány hónappal korábban boldoggá tett volna ez a hír. Most viszont csak még nehezebb helyzetbe hozott.
– Péntekre meghívtam Hollowayt vacsorára – folytatta Ryan. – Szeretném megköszönni neki. Főzz valami finomat!
Erőltettem egy mosolyt.
Csütörtök reggel már felöltözve készültem a megbeszélésre, amikor Ryan lejött a lépcsőn, kezében a kulcsaival.
– El kell intéznem néhány dolgot az új állással kapcsolatban. Át kell tenned a megbeszélést.
– Megígérted, hogy vigyázol a lányokra.
– Ez az előléptetés mindannyiunknak fontos. Támogatnod kellene.
Mielőtt válaszolhattam volna, már el is ment.
Felhívtam Geraldot. Nem számítottam együttérzésre, de talán tudott volna két órát szánni az unokáira.
– Ryan megígérte, hogy vigyáz rájuk, de elment. Negyven perc múlva kezdődik a megbeszélésem.
– Rengeteg dolga van. Nem tudnád későbbre halasztani a munkába állást? Mi ez a nagy sietség?
Nem halogathattam a saját keresetemet csak azért, mert Ryannek más tervei voltak.
Felhívtam Danát.
– El tudnád halasztani az időpontodat? Utálok ilyet kérni, de segítségre van szükségem.
– Adj tíz percet – felelte.
A munkahelyemen a három korai műszakot választottam.
Utána Dana mellém ült, amíg felhívtam a szomszédját a gyerekfelügyelet miatt. Három reggelre tudott helyet adni a lányoknak.
Az ikrek ellátása többe került, mint reméltem. Felírtam, mennyi maradna utazásra, tápszerre és élelmiszerre. Kaucióra semmi nem jutott.
– Hat hétre nálam maradhattok – mondta Dana. – A bevásárláson is osztozunk.
– És mi lesz hat hét után?
– Még nem tudom.
Újra végignéztem a számokon. Ryan mellett könnyebb lett volna kifizetni a számlákat. Csakhogy attól a férfitól függtem volna, aki az imént hagyott cserben.
Pénteken bevásároltunk a vacsorához. Amikor visszaértünk a házhoz, Ryan két szatyorral a kezében megállt a verandán.
– Ma este mindennek rendben kell mennie. Világos?
– Úgy érted, mosolyogjak, miközben eladod Hollowaynek a példás családapa szerepét?
– Ne kezdd. Csak néhány nő volt. Egyikbe sem voltam szerelmes – nevetett. – Ráadásul vendégek voltak, az ég szerelmére! Lefeküdtem velük, ennyi történt.
Csak néztem rá.
– A munkádat is kockára tetted?
Ryan megigazította a szatyrokat a kezében.
– Ha elveszítem az állást, ti is veszítetek. Te és a lányok. Szóval ne csinálj semmi ostobaságot.
Bevitte a bevásárlást. Én még egy darabig a verandán maradtam, és pontosan tudtam, mit kell tennem.
Péntek este, amikor Dana megérkezett a lányokért, a bőröndömet is betettem a csomagtartóba.
– Most is velünk jöhetsz – mondta. – Nem kell végigülnöd a vacsorát.
Az ablakon át láttam, ahogy Ryan borospoharakat rendez az asztalon. Dana minden segítséget megadott, amit csak tudott. Mégis féltem, hogy nem lesz elég.
Megpusziltam a lányokat, mielőtt Dana elhajtott velük. Aztán visszamentem a házba, és befejeztem a vacsorát.
Holloway este hétkor érkezett egy üveg borral. Kezet fogott Ryannel, Gerald pedig mindkettőjük hátát megveregette.
– Ryan olyan ember, aki mindig a családját helyezi előtérbe – jelentette ki a sült fölött. – Ezzel az állással végre a feleségével és a lányaival lehet.
Holloway rám mosolygott.
– Biztosan nagyon örül neki.
Ryan vigyorogva fordult felém.
– A parti állás mindent megad a családomnak, amire szükségük van. Mondd el neki, drágám!
Azt akarta, hogy segítsek neki fenntartani a látszatot. Arra számított, hogy a fizetésétől való félelmemben mosolyogva bólogatok.
Én azonban nem voltam hajlandó megtenni.
– Mesélt már Holloway úrnak a vendégekről?
Ryan rám meredt.
– Claire, ne csináld!
– Azokról a nőkről beszélek, akikről a verandán meséltél.
– Nem ez a megfelelő hely és idő – szólt közbe Gerald.
Letettem a telefonomat a tányérom mellé.
Ryan utána nyúlt.
– Tényleg megteszed?
Magamhoz húztam a telefont, és elindítottam a videócsengő felvételét a beszélgetésünkről.
A felvételen Ryan hangja tisztán hallatszott:
– Vendégek voltak, az ég szerelmére! Lefeküdtem velük, ennyi történt.
Holloway Ryanre nézett.
– Ez magánbeszélgetés volt – vágta rá Ryan. – Veszekedtünk, csak ugratni akartam.
– A hajón dolgoztál, amikor viszonyod volt az utasokkal?
Ryan válla leereszkedett.
– Sajnálom, uram. Hibáztam. Nem fordul elő többé. Kérem, adjon még egy esélyt!
Holloway hátratolta a székét.
– Ismered a szabályokat. Hogy tehetted ezt?
– Kérem, gondoljon a lányaimra…
– Hétfőn nem kezded el a parti munkát. Küldd át nekem a felvételt, Claire. Reggel megbeszélem az ügyet a HR-rel.
A borához hozzá sem nyúlt, csak felállt. Ryan utána ment az előszobába, és tovább magyarázkodott.
Hallottam, ahogy becsukódik a bejárati ajtó. Ryan visszajött a nappaliba.
– Elveszítetted nekem az állást. Most miből tartjuk el a lányokat?
Kiszáradt a szám. Én is ugyanezt kérdezgettem magamtól.
– Miattad került veszélybe az egész család – mondta Gerald. – Csak azért, hogy bosszút állj.
Felvettem a táskámat.
– A lányok Danánál vannak. Én is odaköltözöm.
– Mennyi időre? – kérdezte Ryan.
– Hat hetet ajánlott fel.
– És utána mi lesz? – kérdezte Gerald. – Két kisbabával ez nem csak rólad szól.
– Tudom. Megpróbáltam kitalálni, hogyan maradhatnék, de nektek fontosabbak a férfiúi szükségletei, mint a családotok.
Gerald közelebb lépett. Megváltozott az arca.
– Megváltozom, esküszöm. Mostantól a család lesz az első.
Szerettem volna hinni neki. Azt akartam, hogy ugyanaz a férfi legyen, aki az imént Avának dúdolt.
– Maradj, amíg kitaláljuk, hogyan tovább – mondta. – Nem kell egyedül megoldanod mindent.
Erősebben szorítottam a táskám pántját. Ha maradok, legalább nem kell azonnal szembenéznem a vendégszobával és azzal a félelemmel, hogy mi lesz, ha letelik a hat hét.
De már láttam, milyen könnyen megszegi az ígéreteit, amikor kényelmetlenné válik betartani őket.
– Remélem, tényleg megváltozol – mondtam. – De most elmegyek.
Gerald mondani akart valamit, én azonban kiléptem az ajtón, mielőtt újra rábeszélhettek volna a maradásra.
Dana vendégszobájában alig fértünk el. A két utazóágyat az ágy és az ablak közé szorítottuk.
A bőröndömet egy darabig ki sem pakoltam. Az első éjszaka előbb Avát altattam el, majd Miát, aztán lefeküdtem, miközben a bőrönd még mindig a fal mellett állt.
Hétfőn megerősítették, hogy Ryan elveszítette az állását. Még azon a héten visszamentem dolgozni, és elkezdtem intézni a különválást.
A pénzügyekről és a gyerekekkel kapcsolatos megállapodásokról még nem tudtunk megegyezni. Saját lakásra továbbra sem volt pénzünk.
Hétfő este éppen az üvegeket pakoltam el, amikor Dana halkan bekopogott a hálószoba ajtaján.
– Gyere enni.
Két tányér tészta várt az asztalon. Leültem vele szemben, és kézbe vettem a villámat.
Idővel a lányokkal együtt beköltöztem a saját, kis lakásomba. Ryannel elváltunk. Az apja szerzett neki munkát egy étteremben, amelyet az egyik barátja vezetett.
Múlt héten Dana bemutatott az új szomszédjának. Holnap randizni megyünk.
Az életem egészen másképp alakult, mint ahogy elképzeltem, mégis boldogabb vagyok, mint valaha.
