Amikor a hírességekre nézünk, könnyű azt hinni, hogy nekik minden egyszerű. A reflektorfényben többnyire a karrierjük, a pénzük és a társadalmi státuszuk látszik. A csillogás mögött viszont sokszor ott van a csalódás, a félelem, és a hosszú küzdelem is. Josh Brolin frissen megjelent önéletrajzi könyve pont ezt mutatja meg, őszintén, sallangok nélkül.
A színész nemrég adta ki a memoárját, amelynek címe: From Under the Truck. A könyv személyes visszatekintés az életére, és arra is emlékezteti a rajongókat, honnan indult. A történetek között szerepel egy gyerekkori élmény is, amitől sokaknak összeszorul a gyomra.
Gyerekkori emlékek
Brolin édesanyja, Jane, természetvédőként dolgozott. Josh és a testvére, Jess még kicsik voltak, amikor az anyjuk egy veszélyes „trükköt” használt fegyelmezésként. A könyv szerint olyan vadállatoknak, mint a pumák, a prérifarkasok vagy a hiúzok, azt mondta: „Kapd el!”, mire az állatok a fiúk után iramodtak.
Brolin így ír erről: „Tudtad, ha pár másodpercen belül nem jutsz át a becsukott ajtó másik oldalára, akkor a nap hátralévő részében valahol a testedről friss, véres nyomokat fogsz takarítani.”
A történet ijesztő, mégis azt mondja, ma sem szívesen nevezi „borzalmasnak”. Úgy fogalmazott, hogy az anyja nehéz eset volt, mégis mindig vágyott a közelségére.
Jane 1995-ben, 55 évesen hunyt el autóbalesetben. Brolin arról is ír, hogy a függősége legsötétebb időszakában az 55 évet „tisztességes kornak” gondolta a halálhoz, mintha addigra már elég hosszú élet jutna az embernek.
Josh Brolin ma
Most Brolin 56 éves, vagyis idősebb, mint az anyja volt a halálakor. Azt mondja, ma már látja, mennyire tévedett, az 55 egyáltalán nem hosszú élet. A leszokás nem ment gyorsan, de végül sikerült kijönnie a függőségből.
Az édesapja James Brolin színész, aki Barbra Streisand férje. Josh Brolin több alkalommal beszélt arról, milyen volt Streisanddal a kapcsolata mostohaszülőként, és milyen „kemény szeretetet” kapott tőle.
Egy interjúban felidézett egy jelenetet: boldog családi időszakban betért hozzájuk, és azt mondta, kérne egy pohár bort. Streisand ránézett, mire megismételte: „Egy pohár vörösbort kérek.” Erre Streisand visszakérdezett: „Nem alkoholista vagy?” Brolin szerint ez elég merész mondat volt, és úgy emlékszik, Streisand mindig kimondta, amit gondolt.
A beszélgetés lényege röviden az volt: Brolin elismerte, hogy alkoholista, de szereti a vörösbort. Streisand erre azt mondta, nem kellene innia. Brolin ezeket a kemény mondatokat ma már inkább jó emlékként őrzi.
A jelenről pedig azt mondja, szereti azt is, amit az életkor és a józanság ad. Szeret öregedni, mert végre van oka lassítani, és nem kell állandóan pörögnie.
A függőség kezdete és a fordulópont
A memoárban Brolin a függősége kezdetéről is ír. Felidézi, hogy 9 évesen próbált ki marihuánát, 13 évesen pedig LSD-t. Beszél arról is, milyen mélyre jutott, és mi volt az a pont, amikor már nem tudta tovább magyarázni magának.
Leír egy megrázó jelenetet a nagymamája halálos ágyánál. A 99 éves nagymamája már az utolsó óráit élte, ő pedig úgy érkezett meg, hogy alkohol szaga volt, miután az utcán ébredt másnaposan. Azt mondja, ez volt az utolsó csepp.
„Tudtam, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy iszom” – idézte fel.
Ez 2013-ban történt, vagyis több mint egy évtizede józan. A józanságról egyértelműen beszél: szereti, mert több öröme van az életben. Úgy fogalmaz, nincs olyan helyzet, amiről biztosan tudná, hogy ne lenne rosszabb, ha ivott volna.
Josh Brolin története nem csak egy hollywoodi sztori. Inkább egy emlékeztető arra, hogy a siker mögött gyakran hosszú, csendes munka és kemény döntések állnak.
