Katie Stubblefield előtt még ott állt az egész élet, aztán 18 évesen egy szakítás mindent megváltoztatott. A fiatal lány öngyilkosságot kísérelt meg, és arcon lőtte magát, de csodával határos módon túlélte. Később, 21 évesen ő lett az Egyesült Államok legfiatalabb arcátültetett páciense, és világszerte is csak nagyon kevesen estek át ilyen beavatkozáson. A műtét több mint 30 órán át tartott, és új esélyt adott neki az életre.
Sokszor bosszankodunk apróságokon. Hideg a reggeli kávé, késik a busz, vagy nem úgy sikerül a nap, ahogy terveztük. Ez teljesen emberi. Közben viszont néha érdemes megállni, és megnézni, mennyi mindenünk van. Katie története erre emlékeztet.
18 éves korában Katie megpróbálta elvenni a saját életét. Túlélte, de súlyos sérüléseket szenvedett, és elveszítette az arca nagy részét. Ezután hosszú, fájdalmas, mégis reményt adó út következett, amely végül arcátültetéshez vezetett.
Katie korábban Floridában, Lakelandben élt a családjával. Középiskolás évei alatt előbb Kentuckyba, Owensboróba költöztek, majd nem sokkal később Mississippi államba, Oxfordba. A szülei egy helyi keresztény iskolában kezdtek tanítani, Katie pedig ugyanoda járt.
A nővére, Olivia szerint Katie bátor, vicces és segítőkész lány volt. Szeretett nevetni, és könnyen megtalálta a hangot másokkal. Ahogy idősebb lett, egyre nagyobb nyomást tett magára. Mindenben a legjobb akart lenni, a sportban is, a tanulásban is. Hosszú órákon át készült, és nagyon sokat várt el saját magától.
Közben az egészsége sem volt rendben. Krónikus emésztőrendszeri problémákkal küzdött, több műtéten is átesett, korábban kivették a vakbelét, majd szövődmények miatt az epehólyagját is el kellett távolítani. A család életében is nehéz időszak jött, mert a szüleit elbocsátották az iskolából.
2014. március 25-én, Katie 18. születésnapján, a barátja telefonján egy másik lánytól érkezett üzeneteket talált. Szembesítette őt, a vita pedig szakítással végződött. Katie összetört. Úgy érezte, nem akar tovább élni.
Elment a bátyja házához, és már érkezéskor látszott rajta, hogy zaklatott. A bátyja, Robert felhívta a szüleiket, mert aggódott érte. Katie édesanyja, Alesia odament, hogy megvigasztalja, de a lány azt mondta, most nem akar beszélni. Ezért az anya és a fiú kimentek az udvarra, hogy megbeszéljék, mi történt.
Nem sokkal később hangot hallottak bentről. Berohantak, és zárva találták a fürdőszoba ajtaját. Alesia szólongatta a lányát, de nem érkezett válasz. Robert ekkor már érezte a puskapor szagát, és azonnal tudta, hogy nagy a baj.
Katie arcon lőtte magát.
A család és a kiérkező mentők eleinte attól féltek, hogy nincs remény. Aztán kiderült, hogy még van pulzusa, sőt beszélni is tudott. Azonnal kórházba vitték. Az édesapja később azt mondta, Katie a sürgősségin annyit mondott: mondják meg anyának és apának, hogy szereti őket, és sajnálja.
A sérülései súlyosak voltak. Elveszítette a homloka, az orra, az arcüregek és a szája nagy részét. Az állkapocs és az arccsontok egy része is megsemmisült. A szemei megmaradtak, de azok is komoly károsodást szenvedtek. Az orvosok eleinte azt sem tudták biztosan, életben marad-e.
Már az első kórházi éjszakán azt mondták a családnak, hogy ha Katie egyszer még közel normális életet szeretne élni, akkor erre az arcátültetés adhatja a legnagyobb esélyt. A család addig még csak nem is hallott erről a műtétről.
Katie később elmondta, hogy a történtek napjára egyáltalán nem emlékszik, sőt abból az évből is sok minden kiesett neki. Amikor a szülei elmagyarázták, mi történt, megdöbbent. Azt mondta, soha korábban nem gondolt arra, hogy ilyet tegyen, ezért amikor megtudta, mi történt, nehezen tudta feldolgozni. Leginkább a bűntudat gyötörte, mert úgy érezte, óriási fájdalmat okozott a családjának.
Először Oxfordban kezelték, majd Memphisbe szállították. A felépülés hosszú volt, és közben donorra kellett várnia. Egy év után érkezett meg a hír, hogy találtak megfelelő donort. A 31 éves Adrea Schneider halála után a családja beleegyezett a szerv- és szövetadományozásba.
Katie ezután a Cleveland Clinicre került Ohióba, ahol elvégezték az arcátültetést. A beavatkozás rendkívül összetett volt. Az orvosok átültették többek között a fejbőr, a homlok, a szemhéjak, a szemüreg, az orr, a felső arc, a felső és alsó állkapocs egy részét, a fogakat, egyes idegeket, izmokat és bőrszöveteket is. Gyakorlatilag az egész arca új felépítést kapott.
A műtétre 2017. május 4-én került sor. Tizenegy sebész és számos szakember dolgozott rajta, modern tervezési technikák segítségével. Az operáció 31 órán át tartott, és sikeres lett.
A beavatkozás után Katie hálásan beszélt az orvosokról, az ápolókról és mindenkitől, aki részt vett a gyógyulásában. Külön megköszönte a donor családjának is ezt a rendkívüli ajándékot.
A műtét azonban nem jelentette a történet végét. Inkább egy új, nehéz szakasz kezdődött. A szülei gyakorlatilag a nap 24 órájában mellette voltak, és segítettek neki a mindennapokban. Rengeteg gyógyszert kellett szednie, a napi listája több oldalas volt.
Hetente többször járt fizikoterápiára, dolgozott személyi edzővel, foglalkozásterápián vett részt, Braille-írást tanult, és rendszeresen beszédterápiára is járt. A beszéd különösen nehéz volt számára. Az átültetés után új szájszerkezettel kellett megtanulnia hangokat képezni, miközben a saját felső ajka és a lágy szájpadlása csak részben maradt meg. A hangja erősen nazális lett, ezért sokszor még a szülei sem értették elsőre, mit mond.
Mégis, Katie végig tudta, hogy szerencsés, amiért életben maradt. Tizennégy hónappal az arcátültetés után az orvosai már három nagyobb korrekciós műtétet is elvégeztek rajta. Ezek segítettek csökkenteni a hegeket, finomítani az arca formáját, és javítani a szemhéjai működését.
Egy interjúban azt mondta, különleges érzés újra megérinteni az arcát. Az ember természetesnek veszi a csontokat, az izmokat, a szöveteket, egészen addig, amíg el nem veszíti őket. Amikor pedig visszakap valamit ebből, egészen másképp kezd nézni az életre.
Katie később azt tervezte, hogy online folytatja a tanulmányait, és egyszer talán tanácsadóként vagy motivációs előadóként dolgozik majd. Ez jól illik ahhoz az úthoz, amelyet bejárt. Hatalmas tragédiát élt túl, mégis képes volt új életet kezdeni.
Az ő története nemcsak az orvostudomány erejéről szól, hanem a kitartásról, a családi szeretetről és a második esélyről is. Katie Stubblefield ma sok ember számára jelenti azt a bizonyítékot, hogy a legsötétebb pillanatok után is lehet továbbmenni.
