Vannak témák, amikről sokan nem szívesen beszélnek, félelemből, babonából, vagy a gyász miatt. Mégis, amikor búcsúzunk valakitől, sokat számít, hogy mit teszünk, és mit nem. Egy rossz szokás később bűntudatot, zavart, fájdalmat hozhat.
Sok lelkipásztor ugyanazt látja újra meg újra: a családtagok szeretetből tárgyakat tesznek a koporsóba, mert azt érzik, ezzel “segítenek” az elhunytnak. A keresztény szemléletben a búcsú nem arról szól, hogy a halott “kapjon dolgokat”, hanem arról, hogy imával kísérjük, és segítsük elengedni a földi kötődéseket.
A gond sokszor nem maga a tárgy, hanem az üzenete:
„Még szükséged van erre. Ez még a tiéd. Ne menj el teljesen.”
Ez az üzenet, még ha szeretetből fakad is, teher lehet.
Egy történet, ami sok mindent átír
Egy asszony jóval az édesanyja temetése után sírva ment a templomba. Azt mondta, az anyja visszatérő álmokban jelenik meg, nyugtalan, a nyakára és a mellkasára mutat, mintha valami szorítaná, nyomná. Sokáig nem értette, mire utalhat, aztán eszébe jutott a temetés napja.
Szeretetből egy nagy arany nyakláncot tett az édesanyja mellé, amit nagyon kedvelt. Betett egy adag készpénzt is, mert azt gondolta: „ne szenvedjen hiányt odafent, ha fizetni kell valamiért”.
A szándék jónak tűnt, mégis egy veszélyes gondolatot mutatott: mintha az üdvösség, a megnyugvás olyan lenne, mint a földi élet, pénzzel, tárgyakkal, “biztosítékokkal”.
A búcsúban nem az segít, ha dolgokat “visz magával”, hanem az, ha el tudja engedni.
Mit ne tegyünk a koporsóba, és miért
1) Pénzt (apró, bankjegy, nagyobb összeg)
Ez az egyik legelterjedtebb babona. Régi kultúrákban hitték, hogy a halottnak “fizetnie” kell az útért, vagy egy átkelésért.
A keresztény tanítás nem erről szól. A lélek nyugalmát nem lehet megvenni, pláne nem készpénzzel. A pénz a földi ragaszkodás jelképe is. Ha a koporsóba kerül, olyan, mintha azt mondanánk:
„Ne engedd el a földit”, pedig pont az elengedés a lényeg.
2) Ékszereket, gyűrűt, láncot, értéktárgyat
Sokan azt szeretnék, hogy a szeretett ember “szépen” menjen el, vagy vigye magával, amit szeretett. De az arany és az érték a léleknek nem használ. A hozzátartozóknak pedig hamis képet adhat, mintha a búcsú értéke tárgyakon múlna.
Van egy finomabb oldal is. Ha valaki erősen kötődött a tulajdonához, az ilyen tárgyak a végső pillanatban is felerősíthetik a ragaszkodást.
3) Személyes tárgyakat, amik kötődést jelentenek
Kulcs, szemüveg, napló, levelek, fotók, óra, mobiltelefon, tablet, előfordul, hogy ezek is bekerülnek.
Ezek a tárgyak üzennek. Például:
- Kulcs: „Még a te otthonod”
- Naptár, határidőnapló: „Még dolgod van”
- Telefon: „Még itt kell maradnod, még kapcsolódnod kell”
A keresztény búcsú ezzel szemben a rábízásról szól, elengedésről, bizalomról.
4) Ételt és italt (kenyér, édesség, alkohol)
Ez is egy régi hiedelemből nőtt ki, hogy “odaát” ugyanúgy éhes és szomjas az ember, mint itt.
A lélek nem étellel él. A hit szerint az imádság, Isten irgalma, a szeretet, és a jó cselekedetek számítanak.
Az alkohol különösen fájó lehet, ha az elhunyt függőséggel küzdött. Ilyenkor az ital nem vigasz, hanem emlék a sebről, pont akkor, amikor a szabadulás lenne a cél.
5) Élő hozzátartozók fényképét
Gyerekek, unokák, házastárs, rokonok fotóját ne tegyük be.
A gond nem csak “szokás kérdése”. Sokszor a fotó egyfajta érzelmi talizmánként kerül a koporsóba, mintha ettől történne valami: „vigyázzon rá”, „ne felejtsen el”, „nézzen ránk”.
A hit nem varázslat, és nem rövid utakból áll. Az ima, az emlékezés, és a bizalom ad tartást.
6) Szenvedélyekhez, káros szokásokhoz kötődő tárgyakat
Kártya, cigaretta, ital, “szerencsehozó” tárgyak, olyan dolgok, amik romboló mintákhoz kapcsolódnak.
Ezek nem megnyugtatnak, inkább emlékeztetnek. Ha az elhunyt küzdött ilyesmivel, nem jó, ha ezek a jelképek úgy kerülnek mellé, mintha az örök részei lennének.
7) Otthoni szentképeket, ikonokat (főleg régi, értékes darabokat)
Egy apró imakönyv vagy a szertartáshoz illő, kifejezetten erre szánt kegytárgy más. A családi, régi, értékes szentképek eltemetése viszont sokszor hiba.
Ezek a tárgyak a család imáját segítik, az otthonban van a helyük. A föld alatt sérülhetnek, tönkremehetnek, és a ház is elveszít egy fontos lelki kapaszkodót.
8) Éles tárgyakat, szerszámokat
Kés, olló, tű, munkaeszközök (kalapács, szike, hangszerek), bármi ilyesmi.
Néha “védelemnek” szánják, máskor azért kerül be, mert az illető mesterségét jelképezi. A lélek nem fémmel kap védelmet, hanem imával és szeretettel kísérjük.
9) Leveleket, cetliket “hogy elolvassa”
Sokan írnak búcsúüzenetet, bocsánatkérést, utolsó mondatokat, és beteszik a koporsóba. Teljesen érthető, hogy ezt érzik.
A kapcsolódás mégsem a papíron múlik. Ha maradt benned szó, elmondhatod csendben a koporsónál vagy a sírnál, és imává formálhatod. Ennek nagyobb súlya van, mint egy eltemetett üzenetnek.
10) Ezoterikus, okkult tárgyakat
Amulettek, rúnák, horoszkópos jelképek, “védelmek”, piros fonal, “feltöltött” tárgyak, gyógyítónak mondott személytől vett eszközök.
Ez nem fér össze a keresztény hittel, és csak zavart hozhat. A búcsúhoz nem “mágikus védelem” kell, hanem tisztelet, hit, ima.
Mi kísérje az elhunytat
Egy méltó keresztény búcsúban általában elég ennyi:
- kereszt (a helyi szokás szerint)
- kis imakönyv, vagy a szertartáshoz illő kegykép, ha ezt a közösség így tartja
- a szertartás elemei, a lelkipásztor és a család megbeszélése alapján
A legfontosabb dolgok többnyire a koporsón kívül történnek:
- napi ima az elhunytért
- megemlékező mise vagy istentisztelet kérése a helyi gyakorlat szerint
- jótékonyság, adomány, segítségnyújtás az emlékére
- a gyászolók támogatása, jelenlét, figyelem
Miért történnek mégis ezek a hibák
Többnyire három ok áll mögötte:
- Tudáshiány, a régi szokások mennek tovább, eredet nélkül.
- Gyász, a lélek tenni akar valamit, hogy csökkenjen a fájdalom.
- Babonák, amikor a hit összekeveredik “biztosra menő” tárgyi gesztusokkal.
A hit nem tárgyakban működik, hanem szeretetben, imában, és igazságban.
Gyakorlati tanácsok a családnak
- Ha lehet, beszéljetek előre családon belül. Ha valaki kifejezetten nem szeretné, hogy pénz, ékszer, személyes tárgy kerüljön a koporsóba, jobb ezt időben kimondani.
- Ha már bekerült valami, ne pánikolj. Ne félelemből élj tovább. Fordítsd az energiát arra, ami tényleg segít: ima, megemlékezés, jó cselekedet, családi összetartás.
- A virrasztás és a búcsú legyen egyszerű. Ne legyen belőle “tárgymúzeum”. A méltóság sokszor a visszafogottságban van.
- Kétely esetén a legjobb egy megbízható lelkipásztorral, lelkivezetővel egyeztetni.
- A “temetésbe tett” tárgyak ára helyett sokszor többet ad egy jó ügy támogatása az elhunyt emlékére. Ez a gyászolóknak is kapaszkodót ad, és szép tiszteletadás.
A búcsú nem arról szól, hogy “felszereljük” a szerettünket a túlvilágra. Inkább arról, hogy imával kísérjük, és segítsük teher nélkül elindulni. Ami megtart, az nem az anyagi, hanem az imádság, a szeretet, az irgalom, és a remény. A gyászolóknak pedig sokszor az hoz békét, ha lassan megtanulják elengedni, csendben, tisztelettel.
