Mit írnak a Nostradamusnak tulajdonított négysorosok 2026-ról, és hogyan értelmezhetők mai szemmel?
Michel de Nostredame, vagyis Nostradamus a negyvenes éveiben kezdte terjeszteni homályos, képekben beszélő verseit. Azóta is sokan keresnek bennük utalásokat a jövőre. A 2026-ra vonatkozó sorok újra megnyitják a vitákat az értelmezésről.
Nostradamus legfontosabb jóslatai 2026-ra
Több négysorosban is visszatér a figyelmeztetés, hogy „a nagy embert egy napon villám sújtja le”. Ezt gyakran egy merénylet vagy baleset képének tartják, de sokan technológiai hasonlatként is olvassák, például energiafegyverekre utalva.
Egy másik versszak „pestisről Toszkánában” beszél. Ez jelenthet emberi járványkitöréseket, de akár a Toscana-vírusra is utalhat, amit lepkeszúnyogok terjesztenek.
Megjelenik Ticino is: „Ticino vérben fog áradni”. Ez a kép erős konfliktust idéz fel. Ticino, a többségében olaszul beszélő svájci kanton, hagyományosan semleges, a jóslat mégis erőszakos összeomlást sejtet. Ez kiterjedhet fegyveres összecsapásokra, de akár olyan humanitárius válságra is, ami felborítja a közrendet és feléli a helyi erőforrásokat.
Az egyik négysoros rovarokkal kapcsolatos félelmeket mozgat meg: „nagy sokaságú méh emelkedik fel, úgyhogy nem tudják, honnan jöttek”.
Ezt olvashatjuk úgy is, mint a méhészet újbóli megerősödését, de úgy is, mint invazív fajok megjelenését. Ilyen lehet például az ázsiai óriás lódarázs, amely képes egész kaptárakat elpusztítani, és az emberekre is veszélyes. A klímaváltozás ráadásul kedvez az ilyen fajok terjedésének.
Egy másik négysoros a hajókra utal: „Zuhanások és gályák hét hajó körül, halálos háború tör ki.” Megjelenik az is, hogy „Madrid vezetője nyílt sebet kap nyilaktól”. Ezeket sokan tengeri konfliktushoz vagy kiélezett geopolitikai helyzethez kötik. A madriði vezetőre vonatkozó kép pedig könnyen kapcsolódik belpolitikai válsághoz, merényletkísérlethez, illetve ahhoz, ahogyan a média és a közösségi oldalak összeesküvés-elméletekkel fűtik fel az eseményeket.
A záró versek között olvasható: „Cato csontjait Barcelonában találják meg, mezítelenül, a helyet újra felfedezik, majd elpusztítják”, illetve hogy „nagy bűz száll fel Lausanne-ból”. Emellett megjelenik egy zsarnok alakja is, „akit bepiszkol a gyilkosság és a hatalmas házasságtörések”. Ezek a képek együtt romló közbiztonságot, morális összeomlást és olyan hatalmi figurát festenek le, aki erőszakkal és botrányokkal tartja fenn a hatalmát.
Akár szó szerint, akár jelképesen olvassuk ezeket a sorokat, közös bennük a bizonytalanság és a félelem érzése. A kérdés inkább az, hogyan reagálunk ezekre a félelmekre, és mit kezdünk velük a jelenben.
