Az utóbbi időben a férjem szülei többször is megjelentek nálunk anélkül, hogy egyeztettek volna.
A férjem mindig azzal nyugtatott, hogy legyek kedves velük, hiszen segítettek a ház vásárlásában.
Eléggé zavart, hogy csak úgy beállítanak, ezért igyekeztem elkerülni őket, és inkább elmenni otthonról, amikor jöttek.
Tegnap viszont hamarabb értem haza a szokásosnál. Amint beléptem az ajtón, a férjem arca rögtön lesápadt.
Ahogy beljebb mentem, megdöbbentem: a nappali teljesen fel volt forgatva. Dobozok álltak szanaszét, iratok és régi fényképek hevertek mindenhol.
Az apósomék a földön ültek, és családi albumokat nézegettek, amiket korábban sose láttam. A férjem látszott, hogy meg van lepve, nem számított arra, hogy hazaérek. Megszólaltam, a hangom remegett:
– Mi folyik itt?
Az anyósa kedvesen felállt, és nyugodtan azt mondta:
– Nem akartunk megbántani. Fontos dolgot szerettünk volna megosztani veled. Ezek a férjed nagyszüleinek emlékei, régi történetek, levelek, fényképek. Évekig tartottuk magunknál, de most eljött az ideje, hogy átadjuk őket nektek.
A férjem megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd elmagyarázta:
– Szerettem volna meglepetést szerezni neked. Anyuék egy családtörténeti albumot készítenek, és ehhez hozták át ezeket a dolgokat.
Ahogy néztem a régi, sárgult képeket, receptek és levelek kerültek elő, eltűnt belőlem a harag. Megértettem, hogy nem a magánszférámat akarták megsérteni, inkább közelebb szerettek volna engedni minket egymáshoz a régi emlékeken keresztül.
Aznap este leültünk együtt, meghallgattuk a régi családi történeteket, és nézegettük a fotókat. Azóta teljesen másként tekintek a látogatásaikra.
Sokszor egy váratlan pillanat segít jobban megérteni, mennyit jelent a család, és mennyire fontos, hogy néha a felszín mögé is nézzünk.
