Rudolf Péter a Mokkában emlékezett meg régi barátjáról és kollégájáról, Kálloy Molnár Péterről, és többször is elcsuklott a hangja, miközben az 55 évesen elhunyt színészről beszélt.
Kálloy Molnár Péter december 1-jén bekövetkezett halála az egész országot megrázta.
Nem volt ez másként a Vígszínház igazgatójánál, Rudolf Péternél sem, aki évtizedek óta szoros barátságot ápolt vele.
A két színész a Beugró idején került igazán közel egymáshoz, amikor Pokorny Liával és Szabó Győzővel együtt szerepeltek a szituációs, improvizációs műsorban.
Később is sokat dolgoztak együtt, például a Kövek a zsebben című előadásban, és az évek során nagyon erős kötelék alakult ki köztük.
Rudolfot mélyen megrendítette barátja halála, a Mokkában is többször elérzékenyült, miközben róla beszélt.
„Óriási félelemmel jöttem, mert méltón szerettem volna beszélni róla. Ki kell mondanom, hogy a legnagyobb színészek közé tartozott, és az egyik legszerethetőbb figura volt, akit a nézők valaha láthattak színpadon vagy a filmvásznon. Nekünk fájt, hogy bizonyos szakmai visszajelzések nem jutottak el hozzá. De ha most itt lenne köztünk, és látná, hogy egy egész ország felzokogott, és nagyjából azt gondolja róla, amit én, talán megnyugodna” fogalmazott Rudolf, miközben a kezébe temette az arcát.
„Egészen különös színész volt. Számomra a legnagyobb bohóc, aki közben filozofikus alkat, és úgy formált karaktereket, hogy mindig benne volt abban, amit csinált, mégis el is tűnt mögülük. A kilencvenes évek közepe óta ismertük egymást, de ő valahogy kivonta magát a rendszerből, intézménnyé vált. Rendezett, játszott, szinkronizált, verseket írt, zenélt, hihetetlenül muzikális ember volt” méltatta kollégáját, akinek halálát még most sem tudja igazán felfogni.
Ez azért is nehéz számára, mert Kálloy az utolsó pillanatig színpadon állt, és közösen tervezték a további munkát.
„Abban maradtunk, hogy a Kövek a zsebben lesz az, ami neki fizikailag a legnagyobb kihívás. Megbeszéltünk egy időpontot, amikor beiktatunk egy szünetet az előadásba, hogy tudjon kicsit pihenni. Én abban bíztam, hogy az ő energiái még az orvosok szerint végzetes ponton is átsegítik. Az ember mindig reménykedik a csodában, mi is abban reménykedtünk, hogy az a benne lévő őserő felülír minden, papíron logikus orvosi levezetést.”
„Ő máshogy volt összerakva, mint a legtöbben, és ez a másság elképesztően szórakoztató volt, ugyanakkor sokszor lírai” jellemezte végül Kálloy Molnár Pétert.
A műsorvezetővel, Istenes Lászlóval együtt felidézték, mennyi felejthetetlen pillanatot köszönhet a Beugró a színész játékának és személyiségének.
