Egy 56 éves brit nő Svájcba készül, hogy egy asszisztált halált kínáló intézményben vessen véget az életének, miután négy éve elveszítette egyetlen fiát.
Wendy Duffy, a West Midlands térségében élő egykori gondozó nyíltan beszélt arról, miért jutott erre az elhatározásra. Nem szenved halálos betegségben, és nincs olyan súlyos testi állapota sem, amely önmagában indokolná a döntést. A nő mégis úgy érzi, képtelen feldolgozni 23 éves fia, Marcus halálát, ezért 10 ezer fontot fizetett a svájci Pegasos klinikának.
A Daily Mailnek adott interjúban, amely néhány nappal a tervezett utazása előtt készült, Wendy azt mondta, nem fogja meggondolni magát.
„Nem fogom megváltoztatni a döntésemet. Tudom, hogy ez neked nehéz, szívem” – mondta. „Mindenkinek nehéz lesz. De én meg akarok halni, és ezt fogom tenni. És mosoly lesz az arcomon, ezért kérlek, örülj nekem. Az én életem, az én döntésem.”
Azt is hozzátette: „Alig várom.”
Wendy felidézte, hogy fia négy évvel ezelőtt tragikus körülmények között halt meg. Marcus elaludt a kanapén, miközben szendvicset evett. Amikor az anyja visszament a nappaliba, az a kép fogadta, amitől minden szülő retteg.
„Lila volt” – mondta. „Azt hittem, a szívével van baj.”
Mivel Wendy egészségügyi képzettséggel is rendelkezik, azonnal megkezdte az újraélesztést. A mentők hamar kiérkeztek, majd kórházba vitték a fiatal férfit. Ott derült ki, hogy fél szem koktélparadicsom szorult a légcsövébe, és azt csak speciális eszközzel tudták eltávolítani.
„Az orvosok szerint valószínűleg úgy aludt el, hogy még étel volt a szájában. Talán csak az jelent némi vigaszt, hogy nem küzdött” – mondta Wendy.
Devastated mum Wendy Duffy, 56, is travelling to a Swiss suicide clinic this week because she says she is too heartbroken to live without her only son.
Marcus, 23, died four years ago after choking on a cherry tomato while asleep on the sofa at their home in the West Midlands.… pic.twitter.com/lufXVRQz8O
— Grifty (@TheGriftReport) April 22, 2026
Marcus agya túl sokáig maradt oxigén nélkül, ezért agyhalott állapotba került. Az édesanyja öt napon át mellette maradt a kórházban, mielőtt lekapcsolták az életfenntartó gépről.
„A ravatalozóba minden nap bementem, és csak ültem mellette, közben a Spotify-listáját hallgattam” – emlékezett vissza. „Ott törtem össze igazán, amikor megláttam. A fiam egy fémasztalon feküdt. Ebből nem lehet visszajönni.”
Ezután azt mondta: „Akkor bennem is meghalt valami. Már nem ugyanaz az ember vagyok, aki előtte voltam. Régen éreztem dolgokat. Most már semmi sem érdekel. Csak létezem, nem élek.”
Fia halála után Wendy segítséget kért az NHS-től, majd magánúton is járt tanácsadásra. Antidepresszánsokat is kapott, de kilenc hónappal Marcus halála után ezekkel próbált végezni magával. Miután nem reagált az üzenetekre, egyik barátja értesítette a hatóságokat.
A rendőrök betörték az ajtót, és egy búcsúlevelet találtak a hálószobaajtóra ragasztva. Wendy végül két hétig lélegeztetőgépen volt, és átmenetileg a jobb karját sem tudta használni. A kisujjában a mai napig nincs érzés.
„Amikor magamhoz tértem, arra gondoltam, hogy ezt is elrontottam, és még egyszer nem akarok ezen átmenni. Ezért választottam a Pegasost” – mondta.
Azt állítja, mindent megpróbált, hogy jobban legyen.
„Tényleg megpróbáltam talpra állni. Beszedhetsz bármennyi gyógyszert, eljárhatsz bármennyi tanácsadásra, én is ezt tettem. De ettől még nem segítenek rajtad igazán. Nem nekik kell leélniük az én életemet, az enyém pedig szenvedés.”
Majd így folytatta: „Van családom, vannak barátaim, megvannak a napi szokásaim. Kimegyek a parkba. Nem vagyok egyedül, mégis minden este Marcushoz beszélek. Megcsókolom a dobozt, amelyet a hamvainak készíttettem, és azt mondom: ‘Jó éjt, napsugaram.’ Aztán arra gondolok, hogy nem akarok ebben a világban élni nélküled, Markie. És tényleg nem akarok. Ennyire egyszerű.”
Wendy a lapnak azt is elmondta, hogy 2024-ben hallott először a Pegasosról. Egy televíziós riportban találkozott a klinika nevével, amely Alastair Hamilton, egy 47 éves férfi ügyét mutatta be, aki titokban intézte el a saját halálát. A Manchester Evening News szerint sok svájci intézmény nem fogad olyan jelentkezőket, akiknek nincs testi betegségük, csak pszichés okok miatt kérik az asszisztált halált. A Pegasos viszont igen, ha a jelentkező megfelel a szigorú feltételeknek.
„Azonnal azt gondoltam, hogy erre van szükségem” – emlékezett vissza Wendy.
További tájékoztatást kért, majd tavaly év elején hivatalosan is beadta a kérelmét. Több mint egy éven át tartott az ügyintézés. Ez idő alatt interjúkon vett részt, nyomtatványokat töltött ki, és elküldte a teljes kórelőzményét, valamint a terápiás dokumentumait is. Végül jóváhagyták a kérelmét.
A beszámolók szerint Wendy a végső óráit is részletesen megtervezte. Leveleket írt a szeretteinek, kiválasztotta, mit fog viselni azon a napon, és azt is eldöntötte, milyen zene szóljon majd.
Hat testvére tud arról, hogy jelentkezett a Pegasoshoz, de a pontos időpontról nem tájékoztatta őket. Ennek oka, hogy az Egyesült Királyságban bárki, akit úgy ítélnek meg, hogy segített neki, akár csak azzal is, hogy kivitte a reptérre, büntetőeljárás alá kerülhet.
„Meg fogják érteni” – mondta Wendy. „Tudják. Teljesen biztos vagyok benne, hogy tudják, nem vagyok boldog, és nem akarok itt lenni.”
