Miért csalnak, mégis maradnak?
A hűtlenség mögötti pszichológia
Sokakat dühít és sokakat foglalkoztat, hogy egyes férfiak félrelépnek, mégsem hagyják el a feleségüket. Kívülről ellentmondásnak tűnik, hiszen miért kockáztatna valaki árulást, ha nem akar kilépni?
A válasz több rétegből áll, és gyakran a pszichológiáról, a megszokásról és a veszteségtől való félelemről szól.
A házasság sehol sem könnyű, és az Egyesült Államokban sok pár végül különválik. Mégis ott a furcsaság: felmérések szerint a férfiak nagyjából 57 százaléka beismeri, hogy legalább egyszer megcsalta a partnerét, és közel háromnegyedük megtenné, ha biztos lenne benne, hogy nem bukik le.
Mégis, kevesen hagyják el a házastársukat azért, akivel félreléptek.
A szakértők szerint az egyik fő ok a komfort és a közös múlt. A feleség a megszokást, a közös emlékeket és gyakran a feltétel nélküli elfogadást jelenti.
Mellette egy férfi úgy érzi, teljesen ismerik, a hibáival és szokásaival együtt. Ez az intimitás hosszú évek alatt épül, és szinte lehetetlen azonnal újra létrehozni.
A viszony hozhat izgalmat vagy megerősítést, de ritkán ad olyan stabilitást és valódiságot, mint egy házasság.
Innen ered a látszólagos ellentmondás. A férfi új élményt kereshet a kapcsolatán kívül, mégis az élete alapja, az otthon, a gyerekek, a közös történelem és az érzelmi biztonság, a feleségéhez kötődik.
A távozás nem csak egy partnerről szólna, hanem egy teljes, felépített élet feladásáról.
Összegzés
Amikor valaki félrelép, mégis marad, gyakran nem a vágy hiánya az ok, hanem az a ragaszkodás, amit a pótolhatatlan kötelék és a biztonság ad.
A hűtlenség adhat menekülést vagy rövid távú izgalmat, a házasság viszont identitást, stabilitást és azt a ritka élményt, hogy valaki igazán lát minket.
Ez nem felmentés a megcsalásra, inkább magyarázat arra, miért választják sokan a kalandot úgy, hogy közben nem engedik el az otthont.
