Amikor Emmy Abrahamson találkozott Vic Koculával, az élete örökre megváltozott. A férfi hajléktalan volt, de ez nem akadályozta meg szerelmüket abban, hogy gyönyörű házasság és család szülessen.
Számtalan dal, könyv és film emlékeztet minket arra a valóságra, hogy néha nem tudjuk irányítani, hogy kibe leszünk szerelmesek. Senki sem tudja ezt jobban, mint Emmy Abrahamson, a svéd színésznő, aki abba a személybe szeretett bele, akire a legkevésbé sem számítottak volna.
Emmy a színészi karrierje csúcsán volt. Sikeres és jól képzett volt. Apja külföldi ügyekkel foglalkozó újságíró volt, ami azt jelentette, hogy felnőve sokat utazott. Ennek következtében Emmy 5 nyelven beszél.
Vic Kocula minden volt, ami ő nem volt. Miután Kanadából Európába költözött, addig élt a pénzéből, amíg el nem fogyott. Végül hajléktalanná vált, és az életkörülményei miatt ápolatlanul nézett ki, koszos körmökkel és régi, rongyos ruhákkal. Ennek következtében alkoholizmusba és kábítószerrel való visszaélésbe is belesüllyedt.
„A kerekek kiestek, és az alkoholizmus erősen belerúgott. Olyan fokozatos volt a fordulat, hogy egy nap hirtelen rájöttem: „Ó, Istenem, hajléktalan alkoholista vagyok” – mondta Vic.
Amikor ők ketten találkoztak, úgy tűnt, hogy szöges ellentétek. De valahogy kiderült, hogy tökéletesen illenek egymáshoz.
Emmy és Vic egy parkban találkoztak egy padon.
Egy nap, 14 évvel ezelőtt, amikor Emmy egy amszterdami parkban várakozott egy filmrendezővel való találkozóra. Minden megváltozott, amikor Vic meglátta őt.
Ott ült ez a gyönyörű nő egyedül, és szuperelégedettnek tűnt, mosollyal az arcán. Muszáj voltam odamenni és beszélni vele. – mondta Vic Kocula a The Sunnak
A 25 éves Vic bevallja, hogy akkoriban nem volt valami nagy fogás. Teljesen tisztában volt ápolatlan külsejével, de ez nem akadályozta meg abban, hogy köszönjön neki.
„Amikor hajléktalan vagy nem mosod a zoknidat, és egy parkban alszol, állandóan vizes cipővel a lábadon” – osztotta meg Vic a The Sunban.
Leült Emmy mellé, és feltette a leghétköznapibb kérdést: Mennyi az idő?
Beszélgetésük csak körülbelül 10 percig tartott, de a 2,5 méteres Vic rabul ejtette a lányt. Annyira megnevettette, és elbűvölték a „gyönyörű barna szemei”.
Így amikor Vic megkérte, hogy találkozzon vele újra ugyanazon a padon, 6 nappal később, Emmy beleegyezett.
„Egyrészt elütött a zilált külseje. De volt benne valami, ami annyira lenyűgöző volt, hogy újra találkozni akartam vele.” – mondta Emmy Abrahamson
Próbált küzdeni az érzései ellen.
Hogy felkészüljön a randira, Vic eladott néhány drogot, hogy lábkrémet vehessen, hogy ne legyen olyan büdös a lába. Ennek eredményeként 20 percet késett a randevúról. Egy gyerekbiciklin jelent meg, ami még mindig nem volt elég ahhoz, hogy elriassza Emmyt, aki épp most jött ki egy négyéves kapcsolatból.
Nagyon próbáltam küzdeni ellene, de nagyon vonzódtam hozzá. – mondta Emmy Abrahamson
Emmy és Vic hat órán keresztül járta Amszterdamot. Közösen piknikeztek, és még az első csókot is megejtették.
„Az együtt töltött idő alatt rájöttem, hogy Vic egyszerűen a legviccesebb, legvidámabb és legoptimistább ember, akivel valaha találkoztam. Olyan életkedve volt, ami megigéző és ragályos volt.” – mondta Emmy Abrahamson
Ezt követően még 3 randevúra mentek el. Aztán Emmy hazament Bécsbe, és kételkedett abban, hogy tartani fogják a kapcsolatot. Meghagyta neki a telefonszámát, de mivel Vicnek nem volt sajátja, nem gondolta, hogy felhívja.
A 30. születésnapján Vic felhívta őt
Három héttel később Vic felhívta őt a 30. születésnapján. Azt mondta neki, hogy elég pénzt keresett alkalmi munkákkal ahhoz, hogy felszálljon egy vonatra és meglátogassa őt. Újra összejöttek, és két évvel később összeházasodtak a bécsi nagy Belvedere-palotában.
Vic pedig rendbe hozta magát. Egyetemre ment, 5 évig tanult, és gépészmérnök lett. Svédül is megtanult. Ma már el tudja tartani feleségét és két gyermekét.
Emmy felhagyott a színészkedéssel, ma már sikeres ifjúsági regényíró. Megírta saját hihetetlen szerelmi történetét is, a „Hogyan szeress bele egy bokorban élő férfiba” című regényt.
Beleszerettem egy férfiba, aki egy bokorban élt. Egy férfit, akinek se jövedelme, se karrierlehetőség – se cipője.
De Emmy Vic iránti szerelmét nem fogadta el mindenki a környezetében. „Elvesztettem két legrégebbi barátomat, mert nem tudták elfogadni őt. Ez a mai napig fáj nekem” – mondta.
Vicces módon Emmy szüleinek fogalmuk sem volt arról, hogy Vic hajléktalan volt, amíg el nem olvasták a regényét. Mielőtt azonban találkoztak volna vele, nagyon óvatosak voltak az új férfival kapcsolatban a lányuk életében.
„Apám azt hitte, hogy meg fog ölni. Anya azt hitte, hogy ellopja a tévémet.”
Amikor azonban találkoztak vele, azonnal elfogadták.
Az emberek azt hiszik, hogy a nő mentette meg őt – tévednek.
Vic tudja, milyen szerencsés volt, hogy találkozott Emmyvel. „Nem tudom, hogy eljutottam volna-e odáig, hogy kiszálljak ebből. A szégyen és a bűntudat jön a képbe. Ismerek embereket, akik éveket vesztettek, és nem tudtak hazamenni.”
Emmy azonban úgy véli, hogy ő is hasonlóan szerencsés volt.
„Néhányan úgy látják, hogy én „mentettem meg” Vicet, de szerintem ez pont fordítva van. Megmutatta nekem, hogy nem kell sok minden ahhoz, hogy elégedett legyél. És minden nap megnevettet.” – mondta Emmy Abrahamson
Ma Emmy és Vic két gyönyörű közös gyermekük van, akik viccesnek találják furcsa románcukat.
„Nem hiszem, hogy felfogják ennek a társadalmi vonatkozásait. Csak azt gondolják, hogy vicces, hogy egy bokorban éltem” – árulta el Vic.
Vic és Emmy története rendkívül szokatlan, de egyben arról is beszél, hogy milyen szép, ha bízol az ösztöneidben, és esélyt adsz magadnak, hogy felfedezz valamit, ami boldoggá tehet.
