Sami Paakkarinen, a világhírű finn búvár, aki azt a mentőcsapatot vezette, amely kihozta az olasz búvárok holttestét a Maldív-szigetek egyik víz alatti barlangjából, interjút adott az olasz sajtónak. Ebben arról beszélt, milyen veszélyekkel és nehézségekkel járnak a mélybúvár-merülések, különösen barlangi környezetben.
A finn búvároktató, aki akár 140 méteres mélységbe is képes lemerülni, nemrég csapatával együtt sikeresen kiemelte a négy olasz búvár holttestét az Alimatha-sziget közelében, a Vaavu-atollon található barlangból. A művelet jelentőségét tovább növeli, hogy korábban egy maldív mentőbúvár is életét vesztette ugyanennek a feladatnak a végrehajtása közben.
A finn búvároktató a Corriere della Sera című olasz lapnak nyilatkozva így fogalmazott: „A barlangi merülések soha nem egyszerűek. Sokkal alaposabb tervezést igényelnek, mint egy átlagos merülés. Ilyet csak akkor szabad végrehajtani, ha biztos vagy a sikerben.”
Az interjúban a finn búvár arról is beszélt, milyen nehézségekkel és érzelmi terhekkel járt számára a mentőakció, miközben megpróbálta kihozni az elhunyt búvárokat a rendkívül veszélyes barlangrendszerből.
„Végül óriási megkönnyebbülést érzek amiatt, hogy segíthettünk” – mondta, hozzátéve, hogy korábban átélt már hasonló helyzetet: „Néhány barátunk eltűnt egy barlangban — a norvégiai Plura Cave-ban —, és akkor mi sem tudtuk, sikerül-e megmenteni őket. De végül sikerrel jártunk, ezért pontosan átérzem, min mennek keresztül a családtagok. Ezért mondtunk igent, amikor segítséget kértek tőlünk.”
Majd rátért a mostani esetre: „Ez egy óriási barlang. Ráadásul a Maldív-szigeteken a napfény akár 100 méter mélységig is lejut. Még 60 méteren is világos van. Amikor belépsz egy barlangba, azonnal észreveszed, mert hirtelen elsötétül minden. Nem lehet véletlenül beúszni egy barlangba” – magyarázta.
Paakkarinen kitért azokra a víz alatti áramlatokra is, amelyek gyakran veszélyforrást jelentenek a technikai búvárok számára.
„Csak a saját tapasztalataim alapján tudok beszélni. Megtapasztaltam ezeket az úgynevezett árapály-áramlatokat. A víz 12 órán át egyik irányba mozog, aztán 12 órán át az ellenkező irányba. Folyamatos áramlásról van szó. A korallzátonynál ez nagyon kiszámítható. Amikor beléptünk a barlangba, bent is éreztünk egy enyhe áramlatot. Szóval igaz, hogy a víz be- és kiáramlik a barlangból. Olyan, mintha a barlang „lélegezne”. De ez nem olyan erős sodrás, ami beszippanthatna valakit.”
Beszámolt azokról a főbb nehézségekről is, amelyekkel a barlang bejáratánál szembesültek:
„Először is, ez egy meglehetősen mély barlang, körülbelül 60 méteres mélységgel. Mivel barlangról van szó, speciális technikákra, gázkeverékekre és felszerelésre van szükség a behatoláshoz. Szóval sok apró részlet és összetett tényező játszik szerepet. Ahhoz, hogy valaki ilyen típusú merüléseket végezzen, rengeteg felkészültség kell: megfelelő képzés, megfelelő felszerelés és komoly tapasztalat. (…)
60 méter alatti mélységnél a levegő mellett különböző gázkeverékeket használnak, ezeket hívják trimixnek. Ez oxigén, nitrogén és hélium keveréke, amely csökkenti a mélyben fellépő narkózis hatását. Így az ember feje tiszta marad és hatékonyabban tud dolgozni. A trimix mellett pedig egy úgynevezett rebreathert is használunk, ami újrahasznosítja a kilélegzett gázt, és sokkal hosszabb ideig teszi lehetővé a víz alatti tartózkodást.
A mentőakciók során sosem tudni pontosan, mennyi időt kell a víz alatt tölteni. Az, hogy szinte tetszőleges ideig ott maradhassunk, kulcsfontosságú. Több mint öt órányi akkumulátor-üzemidővel rendelkezünk, extrém esetben akár tíz óráig is elmehetünk, de jelenleg három órára korlátozzuk a merüléseket. Ez már így is sokkal több, mint amit hagyományos búvárfelszereléssel meg lehet tenni.”
Sami Paakkarinen szerint a hagyományos felszereléssel rendelkező barlangászok csak néhány percig, legfeljebb 10 percig maradhatnak a barlangban. Ugyanakkor hozzátette, hogy nem szeretne találgatásokba bocsátkozni az olasz búvárok esetleges hibáiról, mivel az ügy jelenleg is vizsgálat alatt áll.
„Nem beszélhetek közvetlenül ezekről a részletekről, mert jelenleg rendőrségi vizsgálat zajlik. Viszont általánosságban tudok beszélni a mély- és barlangi búvárkodásról, mivel ilyen típusú merülések oktatója is vagyok. Ahhoz, hogy valaki ilyen mélységekbe és barlangokba merüljön, más felszerelésre és teljesen eltérő megközelítésre van szükség. És akár különböző gázkeverékekre is. (…) Nem tudom, pontosan milyen gázt használtak, mert ezt a rendőrség fogja kivizsgálni, ezért nem tudok nyilatkozni.”
A finn csapat elsődleges prioritása a holttestek kiemelése volt – mondta.
„Kiemeltük az embereket, ez volt az első számú prioritás. Természetesen náluk volt a teljes búvárfelszerelésük. Így mindannyiukat a felszínre hoztuk és átadtuk a rendőrségnek. Nem részletezhetem, milyen tárgyakat szállítottak, és pontosan mi került átadásra, de minden a hatóságokhoz került.”
Elmondta, hogy a barlangi búvárkodás soha nem egyszerű feladat, mindig komoly tervezést igényel, és nem hasonlítható egy átlagos merüléshez. „Kiváltságosnak érzem magam, hogy közel húsz éve foglalkozhatok mély barlangi búvárkodással. Nagyon erősen támaszkodom a tapasztalatra és a megszerzett tudásra, de minden egyes merülést külön megtervezek. Biztosan nem lehet azt mondani, hogy ez egy könnyű feladat volt — nagyon elfoglalt időszak volt számunkra. Amikor először kaptam a hívást, hogy csatlakozzak a művelethez, elkezdtem információkat gyűjteni arról, mire van szükségem az ilyen típusú merülésekhez. Aztán apránként összeraktam a kirakós játékot arról, hogy mire van szükség, milyen gázokra és milyen támogatásra. A DAN Europe nagy segítséget nyújtott mindezek megszervezésében, az olasz nagykövetséggel, a Maldív-szigeteki Védelmi Erőkkel és a helyi rendőrséggel együttműködve” – fogalmazott az akcióval kapcsolatban.
„Biztonságban éreztük magunkat. Soha nem szabad barlangi merülésre indulni, ha nem vagy biztos a sikerben. Nagyon tapasztalt csapatunk van, amely már számos barlangi merülést végzett, köztük néhányat, amely igazán nagy kihívást jelentett. Mindannyian részt vettünk a norvégiai Plura-barlang 2014-es feltárási projektjében. Tehát ez egy összetartó csapat, amely már korábban is végzett hasonló munkát. Így biztos voltam benne, hogy sikerrel járunk” – foglalta össze.
