1998-ban Tom és Eileen Lonergan egy ausztráliai búvárkirándulás során eltűnt a Nagy-korallzátony cápáktól hemzsegő vizeiben. A házaspárt véletlenül a búvárhajón hagyták, a holttestük azonban soha nem került elő. Történetük később a Nyílt tengeren című filmet is inspirálta, az eltűnés körülményei pedig számos találgatásra adtak okot.
A hátrahagyott naplóbejegyzések még nyugtalanítóbbá tették az ügyet. Eileen az egyik bejegyzésben arról írt, hogy fél: férje „halálvágya” őt is magával sodorhatja.
Tom 33, Eileen pedig 28 éves volt, amikor 1998. január 25-én Ausztráliában jártak. A louisianai házaspár két évet töltött az amerikai Békehadtest tagjaként Fidzsin, majd hosszabb utazásra indultak a Csendes-óceán déli térségében.
Mindketten tapasztalt búvárok voltak. Queenslandben csatlakoztak a 24 utast szállító MV Outer Edge nevű búvárhajóhoz, amely a Nagy-korallzátony egyik látványos részéhez, a St. Crispin-zátonyhoz vitte őket. A terület gazdag tengeri élővilágáról ismert.
A „Cápavárosnak” nevezett merülőhely
A házaspár két, egyenként 40 perces merülés után készült a harmadik merülésre. A helyszínt Fish Citynek, vagyis Halvárosnak hívták, mert rengeteg tengeri állat élt a környéken.
Mick Bird helyi halász aznap a közelben tartózkodott. Később azt mondta, szokatlanul sok cápa volt a vízben.
„Valahányszor bedobtuk a horgászzsinórt, cápát húztunk ki. Át kellene nevezniük a helyet Cápavárosnak” – nyilatkozta a Daily Mail szerint.
Utolsó találkozásuk
A harmadik merülésen Bryan Brogdan brit turista is részt vett. Később felidézte, hogy Tommal és Eileennel együtt megcsodált egy hatalmas, a zátonyba beágyazódott óriáskagylót. A víz felszínéről beszűrődő napfény megvilágította a zátonyt.
Brogdan visszatért a hajóra, a Lonergan házaspár azonban még a víz alatt maradt. A merülés a javasoltnál hosszabbra nyúlt.
Brogdan volt az utolsó ismert ember, aki életben látta őket.
Végzetes hibák a létszámellenőrzésnél
Délután 3 óra körül minden búvárnak vissza kellett volna térnie a hajóra. Geoffrey „Jack” Nairn kapitány ekkor megkérte George Pyrohiw legénységi tagot, hogy számolja meg az utasokat. A létszámellenőrzés egyszerű, de fontos biztonsági feladat volt.
A hajón elvileg 26 embernek kellett volna tartózkodnia. Pyrohiw elmondása szerint azonban két utas a számlálás közben visszaugrott a vízbe, hogy még néhány fényképet készítsen. Emiatt csak 24 embert számolt meg, majd ezt jelentette a kapitánynak.
Pyrohiw szerint Nairn így válaszolt: „A két ember a vízben van, tehát összesen 26-an vannak.”
Később Nairn vitatta ezt a beszámolót, de a félreértés súlyos következményekkel járt. A két, fényképezni visszaugrott utast kétszer vették figyelembe, Tomot és Eileent pedig senki nem hiányolta.
Ezt több újabb mulasztás követte.
Senki nem vette észre, hogy hiányoznak
Amikor az MV Outer Edge még aznap délután visszatért Port Douglas kikötőjébe, két búvártáska a fedélzeten maradt. A személyzet nem riasztotta a hatóságokat, mert azt feltételezték, hogy a tulajdonosok majd jelentkeznek, amikor észreveszik a poggyász hiányát.
A hajó leltárából az is kiderült, hogy két levegőtartály és két súlyöv hiányzik. Ez azonban szintén nem keltett gyanút.
Norm Stigant, aki az utasokat a szállásukra szállította volna, észrevette, hogy Tom és Eileen nem érkezett meg a buszhoz. Jelezte a problémát, de azt mondták neki, hogy ne aggódjon. Végül nélkülük indult el.
A házaspár eközben valahol a hatalmas Korall-tengerben rekedt.
Két nappal később nyitották ki a táskákat
A következő két napban az MV Outer Edge még két búvártúrát indított a St. Crispin-zátonyhoz. Az új utasok nem tudtak arról, hogy két ember eltűnt.
A kapitány végül észrevette, hogy a két gazdátlan búvártáska továbbra is a fedélzeten van, ezért kinyitotta őket. Az egyikben pénztárcát, személyes iratokat és azt az inget találta, amelyet Tom az eltűnése napján viselt.
Ekkor már világossá vált, hogy komoly baj történt, ezért Nairn segítséget kért.
Háromnapos kutatás a tengeren
Néhány órán belül nagyszabású légi és tengeri kutatás indult. A haditengerészet repülőgépei, helikopterek, rendőrségi egységek és civil hajók fésülték át a Korall-tenger hatalmas területét.
A kutatás három napig tartott, de a mentőcsapatok nem találták meg a házaspárt. Csak az üres tenger maradt, miközben egyre nőtt az aggodalom.
A víz felszínre hozta a nyomokat
Tíz nappal az eltűnés után előkerült az első fontos nyom. Tom feliratozott úszássegítő mellényét a St. Crispin-zátonytól mintegy 80 kilométerre északra találták meg a vízben.
Nem sokkal később egy zöld és szürke búvárruha is partra sodródott. A hatóságok úgy vélték, hogy a ruha Eileenhez tartozhatott. A fenék környékén szabálytalan szakadások látszottak, amelyekről azt gyanították, hogy akár cápa harapása is okozhatta őket.
Később Eileen úszómellénye, búvármaszkja, uszonyai és levegőtartálya is előkerült Queensland partvidékének különböző pontjain.
A holttesteket azonban továbbra sem találták meg.
„Készen állok a halálra”
A nyomozók a házaspár cairnsi szálláshelyén megtalálták a személyes naplóikat. A bejegyzések újabb kérdéseket vetettek fel Tom lelkiállapotával kapcsolatban.
Tom hat hónappal az eltűnésük előtt ezt írta:
„Úgy érzem, az életem teljes, és készen állok a halálra. Úgy látom, innen már csak rosszabb lehet. Az életem elérte a csúcspontját, és innen már csak lefelé vezet az út a temetésemig.”
Eileen 16 nappal a tragédia előtt férje miatt érzett aggodalmáról írt:
„Tom azt reméli, hogy gyors és viszonylag fájdalommentes halála lesz, és azt szeretné, ha ez hamar bekövetkezne. Tom nem öngyilkos, de halálvágya van, ami elvezethet ahhoz, amire vágyik, és engem is magával ránthat.”
A naplóbejegyzések után olyan elméletek is felmerültek, amelyek szerint a házaspár megrendezte az eltűnését, és új életet akart kezdeni. Ezeknek azonban nem találták pénzügyi vagy más bizonyítékát.
A bankszámláikhoz senki nem nyúlt, a biztosításukra pedig nem nyújtottak be kárigényt. Nem akadtak szemtanúk, újabb életjelek vagy olyan nyomok sem, amelyek szándékos eltűnésre utaltak volna.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján Tom és Eileen Lonergan tragikus baleset áldozata lett. Történetük később az Open Water című film alapjául szolgált, amely egy búvárpárról szól, akit a hajójuk véletlenül a nyílt tengeren hagy.
Te hogyan látod Tom és Eileen Lonergan eltűnését? Írd meg a véleményedet, és oszd meg a történetet másokkal is.
