Valaha minden magazin címlapjára felkerült, mosolygó arca az 1980-as években amerikai nappalik millióiba jutott el. A csillogás mögött azonban egy fiatal színész állt, aki identitással, elvárásokkal és a saját útjával küzdött.
Mire kocsit vezethetett volna, már főállásban dolgozott Hollywoodban. A világ magabiztos ikont látott benne, belül viszont egy fiú volt, aki csak azt szerette volna tudni, ki is ő valójában.
Gyereksztárként a forgatásokon
Az 1974-ben született, bájos gyerekszínész nyolcévesen kapta első szerepét, egy autista kisfiút alakított az Egy kórház magánélete egyik epizódjában. Édesanyja azzal segítette a felkészülésben, hogy elmagyarázta neki, sok autista gyerek saját belső világban él. Később úgy emlékezett, ezt hamar megértette, és könnyen belehelyezkedett a szerepbe. Vendégszerepelt az Airwolf egyik korai részében is, ezért jelölést kapott a „Legjobb fiatal színész: vendégszereplő sorozatban” kategóriában.
Rövid időn belül mindenütt ott volt. Családi sorozatokban játszott, mint az Our House és a My Two Dads. Feladatlapok helyett szövegkönyveket tanult, a stúdiók fényei között nőtt fel. Később azt mondta, szeretett játszani, de egyszer csak azt érezte, hogy a körülötte kialakult világ beszűkítette. A játszótér, a baráti programok és az iskolai bálok helyett interjúk és fotózások töltötték ki a mindennapjait.
Kitörés a skatulyából
Tizenéves kora közepére a hírnév az identitása minden részét meghatározta. Menedzserek és sajtósok építették fel a képét, a címlapok pedig tovább csiszolták. A közönség kedvence idővel saját márkává vált, ő pedig azon gondolkodott, ki rejtőzik a gondosan beállított fotók mögött. Úgy fogalmazott, a külvilágnak szánt, makulátlan verziója mögött ott volt az igazi énje, akit ő maga szeretett volna megismerni.
Tizenhat évesen bátor döntést hozott. Félretette Hollywoodot, és visszament egy hagyományos középiskolába. Csatlakozott a színjátszókörhöz, saját szavai szerint azért, mert ott voltak a kitaszítottak és a melegek, a kevésbé menő gyerekek. Felfedezte, hogy a színház közege egészen más, mint a tinisztár-lét.
A függőség árnyéka
Vallásos, katolikus családban nőtt fel, fegyelemmel és hittel. Ahogy a felnőtté válás és a hírnév összeért, az alkohol lassan átvette az irányítást. A nap végén gyakran egyedül maradt, és nem tudta abbahagyni az ivást. Egy ponton odáig jutott, hogy a Malibu-i otthonában teljesen elszigetelődött, és közel került a végzetes összeomláshoz.
Közeli barátja, Heather Tom végül hátat fordított neki, ami fájdalmas, de megvilágosító pillanat volt. Választania kellett az önpusztítás és a változás között. Belevágott a felépülésbe, és rájött, hogy mások támogatása nemcsak gyógyító, hanem felemelő is. Huszonegy éves korára, a Dr. Quinn forgatásai idején összeomlott körülötte a világ, mégis lépésről lépésre kapaszkodott ki.
Kényszerű coming out, új kezdet
1996-ban egy bulvárlap képeket közölt róla, amint egy férfit csókol egy jakuzziban. A fotókat az állítólagos ismerős adta el, a cikk pedig kitalált történetekkel párosult. Félt, nem akart hazudni, és nem vágyott szenzációra sem. Ahogy a Metro Weekly interjújában mondta, sokan nem tudták róla, hogy meleg, mert soha nem kérdezték, viszont a hozzá közel állók zöme tisztában volt vele.
Ügyvédek és menedzserek vitatták, miként lehetne kezelni a helyzetet, ő viszont nem akart szerepet játszani. A Dr. Quinn stábja kiállt mellette, a családbarát sorozatban maradhatott is, de a finálé után nehézzé váltak a dolgok. Édesapja egy ideig nem tudott a szemébe nézni, ami mély sebet hagyott benne. Édesanyja sírva azt mondta, mindig azt hitte, túl helyes ahhoz, hogy ne legyen barátnője.
A fájdalom ellenére váratlan dolog történt. Levelek érkeztek fiatal meleg férfiaktól az egész országból, akik megköszönték a láthatóságát. Először életében kézzel válaszolt mindenkinek. A The Advocate cikkében arról beszélt, hogy a kényszer, hogy címkézze magát, végül segített is. Rájött, a sok ráaggatott jelentés mögött szerelemről van szó, és ő ezt elfogadja, bárhogy is néz ki.
A szakmai következmények kemények voltak. 2008-as nyilatkozata szerint nem hívták pilotok válogatásaira, a karrier lassult.
Színésztől pszichológusig
Évtizedek hírneve, függősége és belső harcai után 2015-ben végleg félreállt a reflektorfénytől. Nem vereségként élte meg, hanem átalakulásként. Visszaült az iskolapadba, klinikai pszichológiából doktorált, majd saját praxist nyitott. Rendelőjét Confluence Psychotherapy néven hozta létre, ami szerinte azt jelképezi, amikor két folyó egyesül, és erősebb sodrás jön létre.
Ma klienseket segít trauma, identitás és gyógyulás témáiban, ugyanazokban a kérdésekben, amelyekkel ő is szembenézett. Hitét megtartotta, és arról beszél, hogy a félelemre és ítélkezésre épülő üzenetek nem férnek össze az isteni szeretettel. Támogatja az LMBTQ közösséget, és háláját fejezte ki Gavin Newsom felé a San Franciscóban elindított házassági egyenlőségi erőfeszítésekért.
Csend, szakma, belső béke
Ma már páciensekkel foglalkozik, kutyát sétáltat, természetbe jár. Messze a vörös szőnyeg zajától megtalálta a saját tempóját. A fiú, aki valaha minden címlapon szerepelt, felnőtt egy férfivá, aki a tartalmat választotta a hírnév helyett, az igazságot a kép helyett, a gyógyulást a taps helyett.
A neve Chad Allen, egykori tini bálvány, ma pszichológus, aki másoknak segít békét találni.
