Már a legkorábbi civilizációk idején is sokan úgy érezték, hogy a lét nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal ér véget. Tudat vagyunk, mozgásban. Amikor a lélek úgy érzi, hogy ebben az életben elvégezte a maga feladatait, gyakran egy csendes, gyengéd felkészülés indul el. Ez ritkán hirtelen fordulat, inkább lassú elcsendesedés, mint egy naplemente. Az alábbi jelek sokaknál megjelennek, amikor ez a belső átmenet bontakozni kezd.
1) Lazul a kötődés a tárgyakhoz és a külsőségekhez
A gyűjtés, a versengés, a birtoklás vágya fokozatosan gyengül. A tárgyak, a státusz és a teljesítmények mintha kevesebbet számítanának. Sokan ilyenkor egyszerűsítenek, rendet raknak, vagy továbbadják, ami korábban fontos volt. Ez nem veszteségérzet, inkább könnyebbség. A rangsorok és a felesleges drámák háttérbe szorulnak, mert belül már más a mérce.
2) Erősebb igény a csendre
A zaj fárasztóvá válhat, a nyugalom viszont feltölt. A beszélgetések rövidebbek vagy mélyebbek lesznek, és egyre jobban esik az idő a természetben. Ez nem feltétlenül magány, inkább tudatos visszahúzódás. A csendben tisztábban hallatszik, mi történik odabent.
3) Visszatekintés és érzelmi lezárás
Emlékek kerülhetnek elő élesebben, mint máskor. Sokaknál megjelenik a vágy, hogy rendezzék a félbemaradt érzéseket, megbocsássanak, bocsánatot kérjenek, vagy végre kimondjanak régen őrzött igazságokat. Ilyenkor már nem az számít, kinek van igaza, hanem az, hogy béke legyen. A lezárás szabadságot ad.
4) Vágyódás egy mélyebb „otthon” után
Egy finom, nehezen megfogható hiányérzet megjelenhet, amit sokan csak így fogalmaznak meg: „haza akarok menni”. Ez nem feltétlenül menekülés vagy kétségbeesés, inkább felismerés. Az égbolt, a tenger, a távoli horizont valamiért ismerősnek tűnhet. Miközben a test nehezebbnek érződik, belül megjelenhet a készültség az elengedésre.
5) Élénk álmok és szimbolikus találkozások
Az alvás időszaka tartalmasabbá válhat. Az álmok élénkek, összefüggők, sokszor üzenetszerűek. Elhunyt szerettek is felbukkanhatnak, megnyugtató jelenléttel, mintha kísérnének vagy fogadnának. A pihenés ilyenkor átjáróként hat, egyfajta szelíd próba.
6) A félelmet felváltja a nyugodt elfogadás
A halállal kapcsolatos szorongás lassan csökkenhet. A helyét csendes belátás veszi át. A gyakorlati ügyek rendezése is más hangulatban történik, kapkodás és dráma nélkül. A jövőről nyugodtan lehet beszélni. Sokszor egyszerűen csak ott van az érzés, hogy az élet nem ér véget a formával.
7) Fokozott érzékenység és észlelés
Az észlelés kitágulhat. Finom jelzések, fények, jelenlétérzetek, egybeesések feltűnőbbek lesznek. Az empátia erősödik, mások érzései könnyebben átjönnek. Olyan, mintha két valóság részben egymásra csúszna, és a világ néha jelekkel beszélne, nem szavakkal.
Kíméletes módok, amik segíthetnek ebben az időszakban
-Adj teret, nyomás nélkül: Tiszteld a csendet és a lassabb ritmust.
-Támogasd a lelki lezárást: A megbocsátás és az őszinte beszélgetés sokat könnyít.
-Legyen nyugodt a környezet: A rend és az egyszerűség megnyugtató.
-Figyelj az álmokra: Leírni őket vigaszt és tisztánlátást adhat.
-Maradj jelen: A kis örömök, napfény, virágok, friss levegő, sokat számítanak.
-Gondoskodj gyengéden a testről: Pihenés, folyadék, természetközeliség.
–
Hallgass igazán: Néha a közös csend a legnagyobb ajándék.
Ezeknek a jeleknek a felismerése nem ok a félelemre. Inkább tiszteletet kér. Azt mutatják, hogy a tudat egy békésebb átmenetre készül. A halál nem törli el az életet, hanem más formában folytatódik. Amikor a lélek emlékezik a saját természetére, az út csendesebb, értelmesebb és kerekebb lehet.
